Bencze Gyula, névváltozata: Bence Gyula, születési és 1905-ig használt nevén Breitner GyulaAz engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 9356/1905. Forrás: MNL-OL 30790. mikrofilm 585. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1905. év 2. oldal 25. sor (Budapest, 1879. szeptember 7. – Chicago, USA, 1949. november 3.) belgyógyász, kórházi főorvos, egyetemi címzetes rendkívüli tanár, egészségügyi főtanácsos.

Élete Breitner Simon (1843–1899) és Deutsch Klára (1855–1919) fiaként született óbudai zsidó családban. Középiskolai tanulmányait a Budapesti V. Kerületi Királyi Katolikus Főgimnáziumban végezte (1889–1897), majd a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karának hallgatója lett. 1902-ben orvosdoktorrá avatták. Pályáját az I. sz. Belgyógyászati Klinikán díjazatlan gyakornokként kezdte. 1904. januártól a Korányi Sándor igazgatása alatt működő III. sz. Belgyógyászati Klinika tanársegédje lett. 1905-ben a Klinikai tanulmányok a vér viscositásáról című dolgozatáért elnyerte a Balassa-díjat.Budapesti Orvosi Újság, 1905. október 19. (3. évfolyam, 42. szám) 1911-ben belgyógyászati diagnosztikából magántanári képesítést nyert.Budapesti Közlöny, 1911. július 16. (45. évfolyam, 161. szám) 1914. szeptember 1-ei ranggal a budapesti honvéd helyőrségi kórháznál ezredorvosi kinevezést kapott.Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára, 1914. szeptember 12. (41. évfolyam, 54. szám) A következő évben Budapesten törzsorvossá nevezték ki és az év májusától a Telepy utcai fiókkórház főorvosa lett.Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára - Személyes Ügyek, 1915. július 24. (42. évfolyam, 70. szám)Fővárosi Közlöny, 1915. május 7. (26. évfolyam, 25. szám) A katonai egészségügy körül a háborúban szerzett érdemei elismeréséül a Vöröskereszt II. osztályú tiszteletjelvényét a hadiékítménnyel adományozták számára.Budapesti Közlöny, 1915. szeptember 19. (49. évfolyam, 217. szám) 1926 szeptemberében áthelyezték korábbi állásából a Szent István Közkórház VIII. osztályának főorvosává. 1928-ban a közegészségügyi szolgálat terén kifejtett értékes és eredményekben gazdag munkássága elismeréséül a Kormányzó a magyar királyi egészségügyi főtanácsosi címet adományozta számára, s ugyanebben az évben az orvosképzés terén szerzett érdemei elismeréséül megkapta az egyetemi rendkívüli tanári címet is.Hivatalos Közlöny, 1928. március 15. (36. évfolyam, 7. szám) Az 1930-as években részt vett az Orvos a családban című ötkötetes egészségügyi ismeretterjesztő kiadvány szerkesztésében. A második világháború idején mentesítést kapott a faji törvények alól. A háborút követően az Egyesült Államokban tartott előadásokat.

Első felesége Wellisch Margit (1888–1912) volt, Wellisch Sándor építőmester lánya, aki terhességi görcsök következtében fiatalon életét vesztette.

1914. június 14-én Budapesten, a Terézvárosban feleségül vette Guttmann Emil tekintélyes pesti kereskedő lányát, Guttmann Margitot. A Budapest-Krisztinavárosi római katolikus plébánia lelkésze által kiállított keresztelési bizonyítványok szerint 1919. június 13-án áttértek a római katolikus vallásra. Lányuk Bencze Klára, Okányi Endre mezőgazda neje.

Munkái Klinikai tanulmányok a vér valósításáról. – Physikai-chemiai vizsgálatok a szénsav hatása alatt a vérben létesülő elváltozásokról. Korányi Sándorral. (Magyar Orvosi Archivum, 1905, 6.) A polyglobulia lépmegnagyobbodással. (Orvosi Hetilap, 1906, 12.) Kísérleti adatok a vesebajos vízibetegség kórtanához. (Orvosi Hetilap, 1907, 19.) Kísérleti adatok a vesebajos hydroplasmia kórtanához. (Magyar Orvosi Archivum, 1908, 7.) Vérelváltozások myxoedemánál. Engel Károllyal. – Adatok a szívhypertrophia keletkezésének kérdéséhez. (Magyar Orvosi Archivum, 1908, 9.) A vesebajos vizenyősség keletkezéséről. (Magyar Orvosi Archivum, 1909, 10.) Az idült vesegyulladás és a veseinsufficientia gyógykezelése. (Orvosképzés, 1913, 1–2) A pankreasbetegségek diagnosisa. (Orvosképzés, 1914, 2–3.) A háborús vesegyulladásról. (Orvosképzés, 1916, 8–10) A tüdőtuberculosis és a katonai szolgálatképesség. (Orvosképzés, 1917, 3–5.) Az influenza klinikája. (Orvosi Hetilap, 1918, 44.) A rejtett paranephritises tályog keresése. (Orvosképzés, 1922, 1.) A vesebajok pathologiájának és therápiájának fejlődése az utolsó harminc évben. (Orvosképzés, 1925, 1.) A vesebajok balneotherapiája. (Orvosi Hetilap, 1926, 23.) A rehumatismus gyógykezeléséről. (Orvosképzés, 1929, 1–2.) Az utolsó influenzajárvány tanulságai. (Orvosképzés, 1929, 4–5.) A polyarthritis rheumatica acuta. (Orvosképzés, 1931, 1.) A hypertensiós betegségek balneo- és klimato-therapiájáról. (Orvosi Hetilap, 1931, 19.) A máj és gyomor szerepe az anaemia perniciosa pathologiájában. (Orvosi Hetilap, 1932, 51.) Újabb adatok a gyomor szerepéről az anaemia perniciosa pathologiájában. (Orvosi Hetilap, 1934, 1.) A gócos fertőzés klinikája. (Orvosképzés, 1935, 5.) Kísérleti anaemia gyomorkiirtás után. (Orvosi Hetilap, 1935, 43–44.) Az anaemia gyógykezelésének alapelvei. (Orvosi Hetilap, 1936, 25–26.) Ivókúrák szív- és érbántalmak esetén. (Orvosképzés, 1937, különszám)

Díjai, elismerései Ferenc József-rend lovagkeresztje a hadiékítménnyel Bécsi Belgyógyászok Egyesületének levelező tagja (1934–)

Jegyzetek

Források Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, Makkabi, 2001

Kempelen Béla: Magyarországi zsidó és zsidó eredetű családok 2. (Budapest, 1938)

További információk

Kategória:1879-ben született személyek Kategória:1949-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar belgyógyászok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Katolikus vallásra tért személyek Kategória:Magyar emigránsok az Amerikai Egyesült Államokban