A škabrnjai mészárlás () 62 horvát civilnek és öt hadifogolynak a Krajinai Szerb Autonóm Terület (SAO Krajina) területvédelmi csapatai és a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) által történt meggyilkolása volt a Zárától keletre fekvő Škabrnja és Nadin falvakban 1991. november 18–19-én a horvátországi háború idején. A mészárlás nem sokkal azután történt, hogy miután felerősödött a harc a Horvát Nemzeti Gárda (1991 novemberétől Horvát Hadsereg) és a JNA között, megállapodás született Zára JNA helyőrségének kiürítéséről. A legtöbb gyilkosságot az SAO Krajina csapatai követték el, amelyek a JNA elöl haladó páncélos egységeit követték, akik november 18-án hatoltak be Škabrnjába. A támadás kezdeti szakaszában a támadó erők emberi pajzsot csináltak az elfogott civilekből, akik páncélozott járművek előtt voltak kénytelenek haladni. A polgári lakosság nagy része elmenekült a faluból, de mintegy 120-130 lakost elfogott a JNA, és a falu iskolájában és óvodájában tartották őket fogva. Másokat azonban, akik a pincékben kerestek menedéket, otthonukban vagy közvetlenül azokon kívül öltek meg. A mészárlásban elhunytak egy részét a škabrnjai tömegsírban temették el, több tucat holttestet pedig átadtak a horvát hatóságoknak.
A volt Jugoszláviával foglalkozó Nemzetközi Büntetőtörvényszék (ICTY) a háborús bűnök között a Škabrnjában és Nadinban elkövetett gyilkosságokért is elítélte a horvátországi szerb politikai vezetőket és a Krajinai Szerb Köztársaság későbbi elnökeit, Milan Babićot és Milan Martićot. Babićot 2004-ben 13 év, Martićot pedig 2007-ben 35 év börtönbüntetésre ítélték. Az ICTY Slobodan Milošević szerb elnököt is vád alá helyezte a škabrnjai mészárlással kapcsolatban, de soha nem hozott ítéletet, mivel a vádlott még az eljárás során meghalt. 1991 novemberében a horvát hatóságok távollétében 26 személyt ítéltek el Škabrnjában és Nadinban elkövetett háborús bűnök miatt. A legtöbben továbbra is szabadlábon vannak, bár néhányukat újra bíróság elé állították és elítélték a mészárlásban való részvételük miatt, míg mások ugyan visszatértek Horvátországba, és elítélésüket hatályon kívül helyezték.
Előzmények 1990-ben, a horvát szocialisták választási vereségét követően az etnikai feszültségek tovább fokozódtak. A Jugoszláv Néphadsereg (Jugoslovenska Narodna Armija – JNA) elkobozta Horvátország területvédelmi fegyvereit (Teritorijalna obrana – TO), hogy minimalizálja a lehetséges ellenállást. 1990. augusztus 17-én a fokozódó feszültség a horvátországi szerbek nyílt lázadásává fajult.A lázadás Dalmácia hátországának Knin körüli, túlnyomórészt szerbek lakta területein, valamint a Lika, Kordun, Banovina régiók és Kelet-Horvátország egyes részein zajlott. 1991 januárjában Szerbia Montenegró, valamint a szerbiai Vajdaság és Koszovó tartományok támogatásával kétszer is sikertelenül próbálkozott, hogy megszerezze a jugoszláv elnökség jóváhagyását a JNA bevetéséhez a horvát biztonsági erők leszerelésére.
A szerb felkelők és a horvát különleges rendőrség között márciusban vívott vértelen összecsapás után maga a JNA, Szerbia és szövetségesei támogatásával, kérte a szövetségi elnökséget, hogy adjon neki háborús jogosítványokat és hirdessen ki rendkívüli állapotot. A kérelmet 1991. március 15-én elutasították, és a JNA Slobodan Milošević szerb elnök irányítása alá került 1991 nyarán, amikor a jugoszláv szövetség szétesésnek indult. A hónap végére a konfliktus eszkalálódott, ami a háború első halálos áldozataihoz vezetett. A JNA ezután közbelépett, hogy támogassa a felkelőket, és megakadályozza a horvát rendőrség beavatkozását. Április elején a horvátországi szerb lázadás vezetői bejelentették, hogy az ellenőrzésük alatt álló területeket integrálják Szerbiával. Horvátország kormánya ezt az elszakadás aktusának tekintette. Májusban a horvát kormány válaszul megalakította a Horvát Nemzeti Gárdát (Zbor narodne garde – ZNG),ám fejlődését hátráltatta az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) szeptemberben bevezetett fegyverembargója, és a Jugoszláv Haditengerészet adriai-tengeri blokádja, melyeket szeptemberben vezettek be.
Zára környékén a horvát erők és az SAO Krajina területvédelmi erői közötti szórványos összetűzések 1990 második felében kezdődtek, és főként a város hátországában lezajlott lövöldözésből álltak. Ezek 1991 júliusára fokozatosan a horvátok lakta falvak elleni aknavetős támadásokká fajultak. Ekkor még a JNA 9. (knini) hadteste nyíltan egyik felet sem támogatta a konfliktusban, és az SAO Krajina TO és a ZNG szétválasztására pufferzónákat alakítottak ki. A horvát hatóságok úgy érzékelték, hogy ez az akció a horvátországi szerb egységeknek Bukovica, Benkovac és Obrovac területén elért területi nyereségét akarta megvédeni. A 9. hadtest csak augusztus 26-án kezdte nyíltan felvenni a harcot a ZNG-vel, miután megerősítették a 4. Proleter gépesített dandár 1. zászlóaljával, amelynek általában Pirot volt az állomáshelye. Szeptember 16–23-án a šibeniki csatában a JNA korlátozott eredményeket ért el, majd a hangsúlyt Zárára helyezte.
A JNA előrenyomulását Zára felé az SAO Krajina TO és a város JNA helyőrsége is támogatta, de utóbbit a a ZNG ostromolta. A fő támadóerőt a hadtestszintű tüzérség által támogatott 180. gépesített dandár és a Jugoszláv Légierő alkotta, míg a horvát védelem a 4. gárdadandárra és a 112. gyalogdandárra, valamint több független ZNG zászlóaljra támaszkodott. A ZNG által birtokolt Škabrnja és Nadin falvak környéke egy Zárától 18 km-re keletre fekvő, a szerbek által birtokolt területbe mélyen beékelődő terület volt, ahol mintegy 2600 főnyi, szinte kizárólag horvát lakosság élt, emellett a Ražovljeva Glavica és Nadinska Kosa dombokon elhelyezkedő ZNG-állások miatt, amelyek uralták a Ravni kotari és a Benkovac–Zárai repülőtéri utat, stratégiai jelentőségű is volt. A JNA szeptember végén megpróbálta bekeríteni a két falut, de nem járt sikerrel. A Zára körüli támadás október 5–6-án tetőzött, majd október 8-án tűzszünet következett, aminek eredményeként a JNA beleegyezett, hogy kivonja helyőrségét a városból. Október 21-re a kivonás befejeződött.
A tűzszünet ellenére a JNA október 4. és 10. között támadást hajtott végre Škabrnja és Nadin ellen. A Nadin elleni támadást páncélozott járművek és gyalogság vezérletével visszaverték; de Škabrnja a szerb tüzérség és a légierő kazettás bombáinak célpontja volt. A támadás következtében négy horvát gárdista katona meghalt, kéttucatnyi ház és az iskola megrongálódtak. A támadást követően a ZNG zárai területvédelmének vezérkara, hogy javítsa a két falu védelmi képességeit, létrehozta a 750 fős Škabrnja Független Zászlóaljat. A zászlóalj fennhatósági területe a Zárától 32 km-re keletre húzódó ZNG-állásokat ölelte fel. A zászlóalj a Škabrnja körüli frontvonal mentén két, 240 katonából álló századot, Nadinba pedig egy 100 fős századot telepített. Létszámuk ellenére a zászlóalj hatékonysága a fegyverhiány miatt csökkent. Az egység csak csapatai 70 százalékának felfegyverzésére elegendő fegyverrel rendelkezett, és ennek a készletnek a 30 százaléka is csak elavult lőfegyverekből vagy vadászfegyverekből állt. A két falu polgári lakosságát Ugljan és Dugi Otok szigetére menekítették. Az új fegyverszünetet követően november 6-án öt busznyi menekült érkezett vissza a településekre. November elején a Horvát Nemzeti Gárda (ZNG) elnevezését Horvát Hadseregre (Hrvatska vojska – HV) változtatták.
Harc a falvakért A JNA november 18-án reggel hétkor ismét megtámadta Nadint, 7:30-kor pedig Škabrnját, aminek következtében a polgári lakosság nagy része elmenekült. A 7:30-kor kezdődött támadást az SAO Krajina rendőri és területvédelmi erői, valamint a szerbiai és bosznia-hercegovinai önkéntesek is támogatták. A művelet főparancsnoka Momčilo Bogunović alezredes, a 180. gépesített dandár parancsnoka volt. A harckocsikkal támogatott támadó erők a Škabrnja–Nadin beszögelléstől északnyugatra, Zemunik Gornji falu közelében, északkeletre Smilčić és Gornje Biljane közelében, valamint délkeletre a Škabrnja és Benkovac közötti út mentén közeledtek. A kezdeti támadásban egy harckocsiszázadba, egy gépesített lövész-századba és két TO gyalogsági századba szervezve összesen 28 db páncélos szállító harcjármű (APC) és harckocsi vett részt.
A haderő egy része Smilčićtől dél felé sikeresen nyomult előre, és 11:30-ra elfoglalta Ambar falut, amely Škabrnja központjában nyugati közelségében található. A HV kénytelen volt visszavonulni a falu közepe felé, de több, a faluban hátramaradt katonát és civilt elfogtak. Azok, akiknek sikerült kivonulniuk Ambarból, arról számoltak be, hogy a JNA civileket ölt meg. Škabrnja tüzérségi bombázása 12:30-kor abbamaradt, de ekkor a Jugoszláv Légierő kazettás bombákkal vette célba, és a 63. ejtőernyős dandár elemeit, amelyek a közeli zárai repülőtéren állomásoztak, a falu szélére szállította. 13:30-kor a HV elhagyta a Ražovljeva Glavicát és visszavonult Škabrnjába. 16:30-ig a támadó erő elfogott civileket és hadifoglyokat emberi pajzsként használva Ambarból Škabrnja központja felé haladt, egészen addig, amíg a HV uralta kiszögellést teljesen el nem vágta Zárától. A JNA arról számolt be, hogy egységeinek négy tagja meghalt, nyolc pedig megsebesült aznap, és reggelig leállította a további előrenyomulást. Ekkor Marko Miljanić, a Škabrnja Független Zászlóalj parancsnoka kiosont a faluból, és Zárába ment erősítést kérni, mivel azonban ezt nem kapta meg, megparancsolta a zászlóaljnak, hogy 6:00 óráig hagyják el a falut.
November 19-én reggel a JNA előrenyomult Škabrnja védtelen keleti része felé, és 14:00-kor nyugat felől elérte Nadint. A horvátok egészen addig kitartottak, amíg a JNA 17:30-kor el nem foglalta a Nadinska Kosát. Az SAO Krajina TO aznap két sebesültjéről számolt be.
A gyilkosságok Ahogy a JNA Škabrnján keresztül előrenyomult, a támadó csapatok tanklövedékeket és rakétagránátokat (RPG) lőttek a házakba. A Szűz Mária Mennybemenetele templomra is rálőtt egy tank, és legénysége megpróbált behajtani a templomba, de egy JNA százados megállította őket. A harcok során megközelítőleg 1500 civilnek sikerült gyalogosan elmenekülnie a faluból a közeli Prkosba, ahol buszok vették fel és Zárába vitték őket.
A házak pincéjében menedéket kereső számos civilt megöltek. A gyilkosságok nagyrészt akkor történtek, amikor a reguláris JNA egységekből álló támadó erő élen haladó csapatai előrenyomultak, és az SAO Krajina erői követték őket. Miután a horvátok egy JNA harckocsit kilőttek a JNA és az SAO Krajina TO csapatai megkezdték a házkutatást Škabrnjában. Az embereket vagy pincéjükben lőtték le, vagy kiűzve őket onnan kihallgatták, megverték vagy megölték őket. Az egyik esetben egy elfogott HV katonát megvertek, és levágták a fülét, mielőtt a családja előtt lelőtték volna. A civilek és hadifoglyok nagy többségét lőfegyverrel lőtték le, de egy nőt egy harckocsi zúzott agyon.