Pecznik János (Tápiószele, 1914. március 30. – Gödöllő, 1997. február 3.) magyar agrokémikus, a mezőgazdasági kémiai tudományok doktora, egyetemi tanár.

Élete Korai évei 1914. március 30-án született Tápiószelén, paraszti családban; szülei uradalmi cselédek voltak a Benedikti családnál. Születése idején édesapja már az első világháború hadszínterein harcolt, majd orosz hadifogságba esett; hét éves korában találkoztak először.

Iskoláit a szülőfalujában, osztatlan iskolában kezdte, majd szülei – tanítója javaslatára – beíratták az aszódi gimnáziumba, taníttatását a Benediktiek is támogatták. Időközben a család Budapestre költözött, így János is Pesten, a Vas utcai Felsőfokú Kereskedelmi Iskolában folytatta tanulmányait, majd 1933-ban ugyanott kitűnő érettségit tett.

Egy évig a Török és Társa Gyógyszerészeti Gyárban dolgozott, majd beiratkozott a József Nádor Tudományegyetemre, ahol 1938-ban vegyészmérnöki és mezőgazdasági szaktanári diplomát szerzett. Egyetemi doktori disszertációját a műegyetem kémia tanszékén írta meg, de a második világháború kitörése és opponens tanárának tragikus halála miatt megvédeni már nem tudta azt.

Diplomázás után Győrben kezdett el dolgozni, a Graáb és Társa Műbőrgyárban, onnan pályázta meg 1939-ben a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia tanársegédi állását. Sikeres pályázata eredményeként Kuthy Sándor professzor tanársegédje lett, egyúttal megbízást kapott a Keszthelyi Kereskedelmi Szakközépiskola igazgatására is. A következő években a Szarvasi Mezőgazdaság Felsőfokú Tanintézet kémiatanára, rövid időn belül pedig az intézet igazgatóhelyettese lett. A háború alatt többször kapott behívót Gödöllőre, a Katonai Kiegészítő Parancsnokságra; ott karpaszományos hadapród őrmesterként szolgált a hadtáp élelmiszerellátó részlegénél.

Budapest ostromát követően szovjetek fogságába esett, ahonnan csak közel fél év után szabadult. Viszontagságait kiheverve visszatért Szarvasra; onnét 1946-ban ismét Keszthelyre helyezték, igazgatóhelyettesi, majd igazgatói posztra, 1948-ban viszont a Tolna vármegyei Lengyel községbe került, mint az ott létesített mezőgazdasági szakközépiskola kémiatanára és igazgatóhelyettese.

Az 1950-ben a Földművelési Minisztériumban, majd a szerveződő agráregyetemen kapott állást, utóbbi helyén újra Kuthy professzor mellett lett adjunktus. Ugyanabban az évben feladatul kapta egy kémia tankönyv megírását mezőgazdasági szakközépiskolák számára; e műve olyan jól sikerült, hogy 17 kiadást ért meg. 1951-ben az Agrártudományi Egyetem Gödöllőre költözött a volt premontrei gimnázium épületébe, ahol őrá bízták a kémia tanszék megszervezését; ezt követően családjával együtt végleg Gödöllőn telepedett le. Ettől kezdve tanszékvezető is volt, az agrokémiai, majd a mezőgazdasági kémiai tanszéket vezette.

Az Agronómiai Kar dékánja volt 1956-ban, amikor Budapesten kitört a forradalom. Az október 23-i eseményeket ő maga is a fővárosban élte át, az egyetem Villányi úti épületében, ahol Máthé Imre akkori rektor rábízta a gödöllői események irányítását. Ő lett az egyetemen 1956. október 27-én megalakult Ideiglenes Nemzeti Tanács elnöke, e minőségében fő törekvése volt a rend fenntartása, az emberi életek megvédése, a Gödöllőn rekedt diákok és alkalmazottak ellátása. Bár a forradalom után több neves professzort eltávolítottak az egyetemről, a hozzájuk hasonlóan pártonkívüli Pecznik Jánosnak – noha ellene is folyt fegyelmi vizsgálat – végső soron nem esett bántódása.

Akadémiai doktori disszertációját, melynek témája a talajerő-gazdálkodás, a műtrágyázás és a levélen keresztüli trágyázás volt, 1968-ban védte meg. A gödöllői egyetemen 1952-1980 között tanszékvezető, 1956-tól 1959-ig dékán, 1969-1978 között rektorhelyettes volt. 1984-ben vonult nyugdíjba, de tudományos és oktatói munkáját még ezután is folytatta, ameddig azt az egészségi állapota engedte.

Szerepe a közművelődésben

Sosem zárkózott be a tudomány világába, fontos feladatának tekintette a széles körű ismeretterjesztést is. Egyetemi munkája mellett a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) gödöllői járási-városi szervezetének elnökeként tevékenykedett több évtizeden át. Társadalmi megbízatásban irányította a társulatot, ami akkoriban igen jelentős szerepet játszott a tudományok népszerűsítésében, az általános műveltség elterjesztésében. Vezetése idején a helyi szervezetnek mintegy kétszáz tagja volt, köztük több hazai és nemzetközi szaktekintély. Kiemelkedő ismeretterjesztő tevékenységét megyei és országos kitüntetések is tanúsítják.

Rövid ideig tartó, súlyos szenvedés után, 1997. február 3-án hunyt el. Hamvait családja a tápiószelei evangélikus temetőben, szülei sírjában helyezte el.

Kitüntetései Munka Érdemrend ezüst fokozata (1984) Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje (1994) Felsőoktatás Kiváló Dolgozója (1953)

Források Gödöllői Szolgálat 2011. május 31. XX. évf. 20. szám. (szerző:G. Merva Mária) Antikva honlapja Antikvarium honlapja A földművelésügyi miniszter előterjesztése a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányhoz dr. Pecznik János egyetemi docensnek, az Agrártudományi Egyetem Kémiai Tanszéke vezetőjének egyetemi tanári kinevezéséről. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, XIX-K-1-c-173, 00245/1963

Jegyzetek

Kategória:1914-ben született személyek Kategória:1997-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Magyar kémikusok Kategória:Tápiószeleiek