, ismert művésznevén Teresa Teng tajvani énekesnő, színésznő, filantróp. Beceneve „Ázsia örök popkirálynője”; kulturális ikonná vált a mandopop műfajához való hozzájárulásával. Úgy szól a mondás, „ahol kínaiak vannak, ott Teresa Teng zenéje is jelen van”. Minden idők egyik legsikeresebb ázsiai művészének tartják.
Csaknem harmincéves pályafutása alatt Teng befolyásos és domináns énekessé vált Ázsia-szerte, főképp Kelet-Ázsiában, Délkelet-Ázsiában, és valamennyire Dél-Ázsiában is. Gyakran nevezik Ázsia első pop szupersztárjának. A kínai popzene egyik úttörője, nagy szerepet játszott a kínai zeneipar fejlődésében azzal, hogy a nyugati és keleti zenei stílusokat ötvözte. Dalai felváltották az akkoriban elterjedt forradalmi dalokat a szárazföldi Kínában, lefektetve a modern populáris kínai zene alapjait. Emellett Teng jelentős szerepet játszott a kínai nyelvű nemzetek közötti kulturális szakadék áthidalásában is, és ő volt az első művész, aki japán popdalok éneklésével összekötötte Japánt Kelet- és Délkelet-Ázsia nagy részével. Tajvanon híres volt arról, hogy katonákat szórakoztatott és nemzeti érzelmű dalokat énekelt. Hazájában a beceneve „a patrióta művésznő”, illetve „a katonák kedvese” volt.
Pályafutása során több mint 1700 dalt vett fel, 14 éves korától, és nem csak mandarinul, de hokkien nyelven, kantoniul, sanghaji dialektusban, japánul, indonézül, angolul és olaszul is énekelt. Dalait több száz művész dolgozta fel világszerte.
Az IFPI adatai szerint Teng lemezeiből 2010-ig több mint 48 millió példány fogyott (szárazföldi kínai adatok nem állnak rendelkezésre). 1986-ban a Time a világ hét legnagyobb énekesnője egyikének nevezte meg. 2007-ben bekerült a japán Koga Maszao Zenei Múzeum Popzenei Hírességek Csarnokába. 2009-ben egy kínai kormányzati portál által szervezett szavazáson 8,5 millióan választották meg „Kína legbefolyásosabb kulturális személyiségének 1949 óta”. 2010-ben, a nemzetközi nőnap alkalmából kínai sajtóorgánumok „a modern Kína legbefolyásosabb nőjének” választották meg.
Gyermek- és fiatalkora Teng szülők gyermekeként született a megyei ban. Édesapja ből származó katona volt, édesanyja i; azután szöktek Tajvanra, hogy a kommunisták átvették a hatalmat Kínában 1949-ben.
Szegénységben nőtt fel, öt gyermek közül az egyetlen lány volt. Apja 1957-ben szerelt le, süteményárusításból próbálta eltartani a családját ezután. Teng az általános iskolai tanulmányait megye körzetében végezte.
Szülei nagy zenerajongók voltak, édesapja a pekingi operát kedvelte, édesanyja a operát. Hatéves korábban kezdett énekleckéket venni apja egy katonazenekart vezető ismerősétől, aki gyakran felléptette katonák előtt. Későbbi pályafutása során is gyakran énekelt katonáknak.
Első komoly díját 1964-ben nyerte, amikor a Kínai Rádió és Televíziótársaság egy rendezvényén a Shaw Brothers opera-filmjéből énekelt el egy dalt. 1965-ben beíratták a Lányiskolába, de a fellépései miatt inkább nem folytatta a középiskolai tanulmányait és a hivatásos énekesi karriert választotta. Elmondása szerint a középiskola nagyon konzervatívan viszonyult hozzá, és nem engedték meg neki, hogy tanulmányai mellett hivatásos énekes legyen. Hamarosan már ő tartotta el a családját.
Pályafutása Kezdetek
Teng professzionális karrierje 1967-ben kezdődött, amikor a One Star a Day (, 每日一星) című televíziós műsort kezdte vezetni. A műsor keddtől vasárnapig 20 percben futott. Ezt követően televíziós sorozatokban és filmekben szerepelt, 1969-ben a Thank You, My Dear Manager (謝謝總經理, ) című film főszerepét játszotta. 14 évesen otthagyta a középiskolát, hogy a zenei karrierjére koncentrálhasson. A helyi Yeu Jow Records kiadóhoz igazolt, akiknél táncdal típusú lemezeket és népszerű nyugati popdalok, valamint ázsiai népdalok feldolgozásait adta ki. Mivel azonban nem volt bevétele a jogdíjakból, így éjszakai klubokban lépett fel országszerte, mellékes keresetként. A tajpeji Paris Night klubban is fellépett, ahol rekordot döntött: 70 egymást követő nap lépett fel, minden alkalommal 90 perces előadással. Lemezei jól fogytak, nemsokára pedig lehetőséget kapott, hogy Tajvan első saját gyártású televízió sorozatához, a vegyen fel betétdalt. Turnéra is indult, ami felkeltette a média érdeklődését. Első nagyobb sikerét 1968-ban aratta, amikor a The Gathering of Stars című zenei televíziós műsorban való fellépését követően lemezszerződést ajánlottak neki. A hongkongi Life Recordsnál több albuma jelent meg ezt követően. Ezekben az években több nagy sikerű dalt is kiadott, úgy mint a Remembering Mama (, 媽媽的歌) vagy a The Moment I See You, I Smile (, 我一見你就笑). Nagy tömegek előtt koncertezett Délkelet-Ázsiában. Bevételei már lehetővé tették, hogy családjának kényelmes életet biztosíthatott, házat vettek Tajpejben.
Az 1970-es években egyre nagyobb népszerűségre tett szert Ázsiában, miután több nyelven számos albumot jelentetett meg. 1979 áprilisában a kanadai Vancouverben adott koncertet. Majd az Egyesült Államokban, többek között Los Angelesben és San Franciscóban turnézott. 1980-ban meghívták fellépni a Lincoln Centerbe New Yorkban és a Los Angeles Music Centerbe, ahol az első kínai származású húzónév volt. 1981-ben délkelet-ázsiai turnéra indult, Malajziában főt vonzott koncertjeivel. Szinte minden évben nagyszabású koncerteket adott Hongkongban és Délkelet-Ázsiában.
1983-ban a Las Vegas-i Colosseumban lépett fel több alkalommal, nagy sikerrel. Pályafutása során több ingyenes koncertet adott, illetve jótékonysági fellépésekre járt.
Kínai sikerek Kína mintegy három évtizeden át gazdaságilag és kulturálisan is elszigetelt volt. Teng dalai 1974 körül kezdtek beszivárogni a szárazföldi Kínába, a rádiók segítségével. 1977-ben a (ismert angol címén The Moon Represents My Heart) című dala az első külföldi dalok között volt, amelyeknek sikerült bejutni Kínába. 1978-ban a gazdasági reform és a határok megnyitása magával hozta az illegális magnókazetták kereskedelmét, Teng dalai a kikötővárosokból a belső tartományokba is eljutottak. Rendkívül népszerű énekes lett Kínában is. Tajvanon Teng dalai a Kuomintang propagandaeszközévé váltak a Kína ellen vívott pszichológiai hadjáratban. Dalait a -szigeteken elhelyezett, Kína felé fordított hangszórókból sugározták nagy hangerővel. Még az 1980-as években is folyt ez a fajta propaganda. Az 1980-as évek elején más tajvani és hongkongi énekesekkel együtt Teng lemezeit is betiltották Kínában, a hatóságok szerint túl „burzsoá” és „romlott” volt. Ennek ellenére dalait továbbra is játszották mindenhol. Beceneve „kis Teng” lett, mert vezetékneve megegyezett ével. Úgy tartották, nappal mindenki az „öreg Tenget” hallgatta, mert muszáj volt, este viszont a „kis Tenget”, mert így akarták. A sanghaji napilap egyenesen attól tartott, az énekesnő dalai tönkretehetik a kínai kommunista szellemiséget. Népszerűsége azonban akkora erőt jelentett, hogy a hatóságok kénytelenek voltak visszavonni a zenéjére vonatkozó tiltásokat az 1980-as évek közepétől.
; politikai nézetei
1983-ban Teng átszerződött a Taurus Recordshoz és Japánban is sikereket ért el. Ugyanebben az évben jelent meg kritikai szempontból legsikeresebb lemeze, a (angolul gyakran Light Exquisite Feeling), melyen 12, Tang- és -dinasztia-korabeli verset tartalmaz megzenésítve, modern és hagyományos stílusok keveredésével. Ez volt az első olyan albuma, amelyen kizárólag új dalok szerepeltek, és nem voltak rajta feldolgozások. A lemez legnépszerűbb dala a címet viselte (ismert angol címén: Wishing We Last Forever). Tenget feltehetően vonzották szárazföldi kínai gyökerei, belemerült a Tang- és -dinasztia klasszikusaiba. Egy televíziós különkiadásban, hagyományos öltözéket viselve arról beszélt, mennyire szeretne hozzájárulni a „kínai” kultúra átadásához:
Az albumot a közönség és a kritikusok egyaránt pozitívan fogadták, méltatták az ősi versek kiváló tolmácsolását, valamint a klasszikus kínai irodalom kortárs könnyűzenei stílusba való sikeres átültetését. A lemezt jól fogadták Délkelet-Ázsiában, Hongkongban pedig már megjelenésének első napján aranylemez lett. , a Konzervatórium professzora dicsérte az albumot, és „a kínai zeneszakma legkitűnőbb művének” nevezte. , a China News Service munkatársa 2012 márciusában „a költészet és a zene tökéletes kombinációjának” nevezte az albumot. Teng elkezdett dolgozni az album folytatásának befejezésén, öt évig munkálkodott a dalszövegeken. A zenei környezet változásai, valamint romló egészségi állapota és egyéb okok miatt azonban nem sikerült megvalósítania vágyát.
1987-ben megjelent (我只在乎你, I Only Care About You). Ezt követően romló egészségi állapota miatt alig vett részt nyilvános eseményeken.
1989-ben fellépett Párizsban a téri tüntetések idején, hogy kifejezze támogatását a diákok felé. 1989. május 27-én mintegy ember vett részt a Hongkongban rendezett, Concert for Democracy in China című koncerten, ahol Teng előadta a (家在山那邊, My Home Is on the Other Side of the Mountain) című dalt.
Teng soha nem lépett fel a szárazföldi Kínában. Egy 1980-as televíziós koncertjén megkérdezték a lehetőségről, mire azt válaszolta, az akkor fog megtörténni, ha Kínában bevezetik a három népi elvet, azaz vagy demokráciává válik Kína, vagy Tajvan égisze alatt egyesül a két ország.
Hongkongi pályafutása Teresa Teng 1975-ben a hongkongi Polygram Records kiadásában megjelentette (島國之情歌: 再見, 我的愛人, Island Love Songs: Goodbye My Love) című albumát, mellyel elnyerte a Ten-Star-díjat és egy musicalfilm forgatásának lehetőségét. A lemez platina lett Hongkongban. 1976-ban adta első koncertjét a városban, a következő öt évben többször is fellépett itt. 1978-ban a Greatest Hits válogatáslemeze, és az Island Love Songs 3 lemeze is elnyerte a Golden Album-díjat. Első kantoni nyelvű lemeze, a (勢不兩立) 1980-ban jelent meg és az év egyik legtöbbet eladott lemeze volt, platina lett. A lemezről kimásolt (忘記他) című kislemez a korszak egyik leghíresebb kantopopdala volt. Az 1980-as évek elejére már mindenki ismerte Hongkongban, 1983-as (漫步人生路) című albuma az előzőnél is nagyobb sikert aratott. Ez volt egymás után az ötödik lemeze, mely platina lett, ezzel rekordot döntött Hongkongban. Népszerűsége csúcsán járt ekkor a városállamban, hat teltházas koncertet adott a Coliseumban, összesen mintegy százezer ember előtt. 1983. december 29. és 1984. január 3-a között tartotta az A Billion Applause Concert című koncertsorozatát, pályafutása 15. évfordulójának alkalmából. Egy évvel később a hongkongi PolyGram emlékmedált ajándékozott neki ötmillió eladott lemeze után.
Japán pályafutása Teng 1973-ban jelent meg először a japán piacon, első japán nyelvű kislemeze címmel 1974. március 1-jén jelent meg, de csak 75. lett az Oricon listáján, mintegy eladott példánnyal. A kiadója már azon volt, hogy felhagy a lemezei kiadásával. Ázsiai hírnevét tekintve azonban végül mégis úgy döntöttek, két-három kislemezzel még megpróbálkoznak a helyi piacon. Július 1-jén jelent meg című kislemeze, amelyből viszont példány fogyott. Több sikeres dala is megjelent ezt követően. 1979-ben rajtakapták, hogy hamis indonéz útlevéllel próbált Japánba utazni, kiutasították és egy évre megtiltották számára a belépést.