A Soroksári út Budapest IX. kerületének (és egész Budapestnek) az egyik legjelentősebb észak-déli főútvonala, az 5-ös főút fővárosi szakaszának része. Noha az utat ma már csak a IX. kerületben nevezik így, folytatását pedig Helsinki útnak (XX. kerület), illetve Grassalkovich útnak (XXIII. kerület), történelmileg az egykori Pest és Soroksár települések közötti teljes útszakasz ezt a nevet viselte.

Története A mai 5-ös főút már a római korban kiépült és nyomvonala azóta is szinte változatlan. Contra-Aquincum táborából indult Dacia provincia felé.

Ennek az útnak sokáig a leggyakoribb elnevezése a budai nagyút, Pest felé vezető nagyút, vagy egyszerűen Nagyút („via magna”) volt. A mai Kálvin téri, az egykori Kecskeméti kaputól induló és Soroksárig tartó, a pesti városfalon kívüli szakaszát 1776–1777-ben nevezték el hivatalosan is Soroksári útnak (Sorokscharer strasse). Ezen belül a kapu és a mai Boráros tér közötti szakasz 1777-ben Haraszti utca, 1782-ben Ócsai utca, 1784-ben pedig Kecskeméti utca néven volt ismeretes. 1802-től ez a rész is Soroksári lett, egészen 1906-ig, amikor is felvette a ma is használatos nevét: Ráday utca. A Haraszti és Ócsai utcák „elvándoroltak” az 5-ös és 510-es főút elágazásához. A városhatár felé haladva a Gyáli-patak után található elágazástól kezdve az 5-ös út neve lett az Ócsai utca, míg az 510-esé a Haraszti utca. Ezeket vélhetően már korábban is így nevezték azok után a települések után, amerre vezettek (Ócsa, illetve Dunaharaszti). Ezen elágazás mellett volt a környék sokáig egyetlen épülete, a Gubacsi határcsárda. A csárdáról 1727-ben keletkezett az első feljegyzés, melynek épülete máig is áll a Grassalkovich út 209-es szám alatt. Pest határához közelebb volt egy akasztófa is felállítva, elrettentésül a környék bűnözőinek.

1815-től kezdve éjszakánként olajmécsesekkel lett megvilágítva, 1821-re pedig már a 3 legfontosabb hadiút egyike. Ekkorra József nádor szépítési terveinek nyomán Pest városa saját költségén egészen Soroksárig felújíttatta, nyomvonalát kőtörmelékkel töltötték fel, két oldalán vízelvezető árkot ástak. Az 1860-as években már igen forgalmas utat újra felújították, kő alapra épített makadámutat alakítva ki belőle. 1873-tól lóvasút is közlekedett rajta egészen a gubacsi határcsárdáig. Eddigre már szinte a teljes ferencvárosi szakasz beépült. Az út közlekedésben betöltött szerepét jelentős mértékben átvette az 1882 decemberében átadott Budapest–Szabadka-vasútvonal, valamint az 1887-ben átadott HÉV vonal.

Budapest 1873-as megalakulásakor a mai ferencvárosi szakasz Budapest része lett. 1950-ben Nagy-Budapest létrejöttével a teljes út Budapest határain belülre került. Az út elnevezése 1873-tól kezdve feltagolódott a településhatárok (illetve 1950 január 1-jén az azokból lett mai kerülethatárok) mentén. A XX. kerületbe (Erzsébetfalva) érve Helsinki út, majd a XXIII. kerületbe (Soroksárra) érve a település újraalapításától számítva nagyjából 150 évig Fő út, a Magyar Népköztársaság idején Marx Károly út, majd a rendszerváltás után Grassalkovich út lett. Itt a Gyáli-patak utáni elágazástól Haraszti út (510-es út) és Ócsai út (5-ös út) lett, a nyomvonalakon következő legközelebbi nagyobb települések után.

A terület iparvidék, régebben több, gyárakba vezető iparvágány is keresztezte az utat.

Épületeinek listája

Néhány épület

Jegyzetek

Források A Soroksári út históriája, Honismeret, 15. évfolyam, 6. szám, 1987

További információk Klement Judit: Gőzmalmok a Duna partján. A budapesti malomipar a 19-20. században. Budapest, 2010,

Kategória:Budapest IX. kerületének utcái és terei Kategória:Budapest sugárútjai