Rafael Cadenas (Barquisimeto, 1930. április 8.–) venezuelai költő és esszéista. Sok éven át az Universidad Central de Venezuela oktatója volt. Megkapta a Nemzeti Irodalmi Díjat (1985), a Guadalajara Nemzetközi Irodalmi Díjat (Mexikó, 2009), a García Lorca-díjat (2015) és a Cervantes-díjat (2022), ami a legjelentősebb spanyol nyelvű irodalmi díj.
Életrajz
Cadenas 1946-ban első könyvét szülővárosában, Barquisimetoban adta ki. Perez Jimenez diktatúrája miatt Trinidadba menekült, ahol 1957-ig száműzetésben élt.
Cadenas fiatalkorában kommunista volt. Ettől az ideológiától azonban az évek során elhatárolódott. 2020-ban az El País című újságnak kijelentette: "minden ideológiával az a probléma, hogy ez már megtörtént, ami gátolja a szabad gondolkodást." Nicolás Maduro kormánya tartózkodott attól, hogy gratuláljon Cadenasnak, amikor elnyerte a Cervantes-díjat. Cadenas ekkor kijelentette: „Nem kaptam gratulációt, és nem is várok rá. Nem értek egyet a rezsimmel, de nem veszek részt a politikában sem.
Munka Versek Cantos iniciales (1946) Una isla (1958) Los cuadernos del destierro (1960, 2001) Falsas maniobras (1966) Intemperie (1977) Memorial (1977) (2007) Amante (1983). Amante (2002). Amant (2004), «Amante» . Lover (2004, 2009) Dichos (1992) Gestiones (1992). Premio Internacional Juan Antonio Pérez Bonalde En torno a Basho y otros asuntos (2016) Contestaciones (2018)
Esszék
Literatura y vida (1972) Realidad y literatura (1979) Apuntes sobre San Juan de la Cruz y la mística (1977, 1995) La barbarie civilizada (1981) Anotaciones (1983) Reflexiones sobre la ciudad moderna (1983) En torno al lenguaje (1984) Sobre la enseñanza de la literatura en la Educación Media (1998)
Jegyzetek
Kategória:20. századi költők, írók Kategória:21. századi költők, írók Kategória:Venezuelaiak Kategória:1930-ban született személyek Kategória:Élő személyek