A világháborús német Kriegsmarine egyik ágát a gyorsnaszádok (Schnellboot) alkották. Ezek viszonylag kis vízkiszorítású, belsőégésű motorral hajtott, torpedókkal felfegyverzett támadó hajók voltak, amik az építési költségeikhez képest aránytalanul nagy veszteségeket okoztak az ellenfélnek.
Kezdetek A német haditengerészet gyorsnaszádprogramja a két világháború között kezdődött el. Az első naszádokat a 30-as évek elején építették meg, de a világháború kitöréséig csak viszonylag kis számban készültek. Ennek az volt az oka, hogy a 30-as években a program kísérleti stádiumban volt; még nem történt meg a standardizálás: motort pélául több gyártótól is rendeltek. Az első néhány naszádot MAN-motorokkal látták el, de később áttértek a Mercedes-Benz-motorokra. A világháború előtt a Kriegsmarine az MB 501-et választotta standard motortípusnak, így a német gyorsnaszádok többsége ezzel a motorral – vagy annak a továbbfejlesztett változatával, az MB 511-gyel – volt felszerelve. Egy gyorsnaszádot három darab, egyenként 2000 lóerős MB 501-es hajtott meg.
Fejlesztések A benzinmotoros angol gyorsnaszáddal szemben a német gyorsnaszád dízelmotoros, tehát alacsonyabb üzemanyag-fogyasztású. A dízelmotor üzembiztonsága is jobb: a dízel a benzinnél nehezebben gyullad meg, ezért a német gyorsnaszád sérülésállóbb és üzembiztosabb, mint a benzinmotoros brit gyorsnaszád.
A német gyorsnaszád fából készült, fém merevítéssel. A motor mellett a hajó szerkezetét is fejlesztették. Az S38 osztálytól kezdve a németek áttértek a magasított orrfedélzetre, ami tengerállóbbá tette a német gyorsnaszádot.
A fejlesztésekkel párhuzamosan a tűzerő is nőtt. Míg a korai gyorsnaszádok egyetlen 20 mm-es gépágyúval rendelkeztek, addig a háború alatt gyártott gyorsnaszádok tűzereje ennek a többszöröse volt.
Az S100-as gyorsnaszádtól kezdve a naszádokat páncélozott hajóhíddal látták el, védve ezzel a legénységet a brit tüztől.
Radar A britek fejlettebb radarokkal rendelkeztek. A német gyorsnaszád csak 1943-tól kezdve kapott radart, mivel a flotta vezetése fontosabbnak tartotta a nagy kategóriájú hadihajók ellátását radarokkal. A francia partokra telepített radarokkal viszont lehetett látni, hogy mi történik a Csatornában, és ezt rádión jelentették a német gyorsnaszádoknak.
A német gyorsnaszádok a háború folyamán ugyanakkor egyre nagyobb mértékben alkalmaztak besugárzás-jelzőt (passzív radart), ami jelezte, hogy radart használó hajó van a közelben. A besugárzás-jelző egyszerűbb voltak, mint a rádiólokátor, és nem bocsátott ki olyan rádiójeleket, amiket az ellenség befoghatott volna.
Emellett a német gyorsnaszádok rendelkeztek nagyon fejlettnek számító hidrofonnal (Gruppenhorchgerät). Ezzel – a vízben terjedő hanghullámok révén – harminc kilométeres távolságból, akár menet közben is érzékelni tudták egy hajó jelenlétét. A hidrofon a besugárzásjelzőhöz hasonlóan nem bocsátott ki saját jeleket.
Műveleti területek A német gyorsnaszádok gyakorlatilag minden hadszíntéren megfordultak, ahol a német haderő jelen volt. A legfontosabb műveleti terület a Csatorna volt, de voltak flották a Földközi-tengeren, a Balti-tengeren és a Fekete-tengeren is. A gyorsnaszád ugyanis a tömege és a mérete miatt szállítható volt közúton és vasúton, így oda is eljutott, ahol a földrajzi korlátok kizárták nagyobb hajó alkalmazását.
1944 nyarán a német gyorsnaszádok a Kriegsmarine egyetlen olyan ágát jelentették, ami képes volt érdemlegesen támadni a szövetségesek normandiai csapatait ellátó hajókat. A gyorsnaszádok éjszakai támadásokkal több szövetséges lőszerszállító hajót is elsüllyesztettek ekkor.
A normandiai hídfő támadására a német gyorsnaszádok bevetettek egy technikai fejlesztést, a T3d Dackel torpedót . Ez nagy hatósugarú torpedó volt, ami révén a gyorsnaszádok távolról támadhatták a szövetséges hajókat.
A háború végén a megmaradt gyorsnaszádokat leginkább a Benelux-partvidéken vetették be, mivel a szövetséges erők utánpótlását így lehetett támadni.
Eredmények A német gyorsnaszádok az elsüllyesztett hajók darabszáma alapján sikeresek és olcsók voltak. Jóval több mint 100 kereskedelmi hajót és további 40 hadihajót süllyesztettek el, köztük 12 rombolót. Emellett megrongáltak további 15 kereskedelmi hajót és 14 hadihajót.
A német gyorsnaszádok víziaknákkal is jelentős számú ellenséges hajót süllyesztettek el. Aknákkal 37 kereskedelmi hajót és további 7 hadihajót süllyesztettek el. Az elsüllyesztett hajók vízkiszorítása meghaladta a félmillió tonnát.
A világháború folyamán a német gyorsnaszádok bevetései összesen 23 lovagkeresztet eredményeztek.
További információk http://www.s-boot.net/englisch/sboats-kriegsmarine.html https://www.german-navy.de/kriegsmarine/ships/fastattack/index.html https://oldmachinepress.com/2017/03/05/mercedes-benz-500-series-diesel-marine-engines/ David L. Krakow: Schnellboot in Action
Kategória:Német hadihajók a második világháborúban Kategória:Második világháborús haditechnika