A porceláncsigák (Cypraeidae) a puhatestűek (Mollusca) törzsének a csigák (Gastropoda) osztályába tartozó mélytengeri állatcsalád. A családot kaurikagylóknak is szokták nevezni, meglehetősen közismert képviselőjük, a kaurikagyló (Naria ocellata) faj alapján. Azonban a családot inkább nevezzük porceláncsigáknak, hiszen a kaurikagyló (valójában csigák, nem kagylók) csak egy csigafaj elnevezését jelenti.
Leírás A porceláncsigák név valóban jól jellemzi e szép, 1–10 cm nagyságú csigákat. Általában az utolsó kanyarulat beborítja a többit. Gyakran az előbb készült kanyarulatok le is bontódnak. A héj nyílása keskeny, mindkét ajak fogazott. Ezek a fogacskák védelmet biztosítanak a csigának a ragadozók elől. A csigák héja olyan sima és fényes mint a porcelán, ezek általában szép mintázatúak, ezért a csigagyűjtők népes tábora körében nagyon közkedveltek. Az élő állat házából alig látunk valamit, ugyanis a köpeny szinte teljesen beborítja.
Elterjedés A trópusi és szubtrópusi mélytengeri területek lakói. Sekély vagy viszonylag mély vizekben keresnek élőhelyet. Többségük a korallok övezetében él.
Életmód A porceláncsigák életmódját kevés szóval jellemezhetjük. Általában moszatokkal, szivacsokkal, csalánozókkal, és az alkalomadtán bekebelezhető kisebb ízeltlábúakkal és puhatestűekkel táplálkoznak.
Szaporodás Petéit többnyire ott rakja le, ahol apály idején sem kerül szárazra a part. Egy-egy petecsomó 150-300, ritkább esetben 500-600 petét tartalmaz. Egy nőstény egy év alatt 100000 petét is rakhat. A nőstény általában addig őrzi őket, amíg ki nem kelnek. A fiatal állatok héja kezdetben a megszokott csigahéjra hasonlít, és csak az utolsó járat felépülésével borítódnak be az addig képződött kanyarulatok.
A kultúrában
Fizetőeszköz A porceláncsigáknak nagy kultúrtörténeti jelentőségük van. A múltban különböző célokra használták, és bizonyos mértékig még ma is használják. Számos fajukat fizetési eszközként használták, a pénz helyettesítésére. Így például a Pénzkauri (Monetaria moneta) Kínában i. e.1500-tól 200-ig fizetési eszköz volt. E csigapénz Tibetben a 12. században, Jünnan számos részén pedig még a 19. században is forgalomban volt. Bengáliában és Thaiföldön a Gyűrűskauri (Monetaria annulus) nevű faj a 19. században még a pénz szerepét töltötte be. Mindkét említett faj meglehetősen kicsiny méretű, mintegy 1,5-2 cm nagyságú. A kaurikagylók nyugat felé is eljutottak, főként a közel-keleti országokba és Afrikába. Először az arabok, de később az európai kereskedő és hajósnépek is terjesztették. A kagylópénzt azokban az országokban terjesztették el, amelyekkel kereskedelmi kapcsolatban álltak. A csigapénz általánosan elfogadott lett az akkori gyarmati országokban, és így a kereskedők megszabadulhattak a cserekereskedelemmel való bonyodalmaktól. E fizetési eszköz a 12. és a 19. század között élte az aranykorát. Külön hajók hozták a porceláncsigákat Ázsiából Afrikába, és a kereskedők nagy nyereségre tettek szert. Napjainkban teljesen eltűnt, és csak az elzártan élő törzsek körében van még némi szerepe. bélyegkép|Porceláncsigákból készült nyaklánc
Ékszer, dísz A porceláncsigákat még azokon a területeken is szívesen vásárolták, ahol nem használtak pénzként. Ott a szép kagylókat ékszerként viselték vagy jelképként alkalmazták. Átfúrva, esetleg meg is csiszolva felfűzték, és fejdíszként használták vagy lószerszámokon helyezték el. Nemcsak az indopacifikus területen és Afrikában használták ilyen célokra, hanem a földközi-tengeri népek is. Helyenként még Közép-Európában is megtaláljuk használatának nyomát. A földközi-tengeri népek körében különös szerepe volt a Tigriskauri (Cypraea pantherina), amelyet a szerelem istenasszonyának szenteltnek tartottak. Dél-Olaszországban még ma is találunk porceláncsigákból készült láncokat, amiket a terméketelenség és a nemi betegségek ellen védekezve amulettként viseltek. Afrikában más porceláncsigáknak hasonló értelmű jelentősége van. Tongán és a Fidzsi-szigeteken az Aranykauri (Callistocypraea aurantium) törzsfőnöki jelvény, amelyet felfűzve a nyakukon, illetve a fülükön függőként viselnek, és e díszt nemzedékekről nemzedékekre öröklik. A porceláncsigákkal különböző szerszámokat, hangszereket és fejfedőket is díszítettek. Európában is divatban voltak, főként a hátaslovak szerszámait díszítették velük.
Egyéb felhasználás A porceláncsigákat szerencsejátékokban is alkalmazták, és szerszámként is használták különböző feladatok elvégzésére. Így például az ókori egyiptomiak papiruszt simítottak vele, a Közel-Kelet egyes országaiban pedig a ruhaneműk „vasalására” használták. A déltengeri országokban megcsiszolva megcsiszolva kókuszdió-kaparónak, tintahal-halászat alkalmával csaléteknek, egyes példányokat pedig horogként alkalmaztak. Mikronézia őslakói tengeri térképeiket pálcikákból és porceláncsigák héjaiból állították össze. A pálcikák jelentették az áramlatokat és a korallzátonyokat, a különböző nagyságú csigahéjak pedig az egyes szigeteknek feleltek meg.
Rendszerezés Alább a porceláncsigák rendszertani rendszerezése látható:
Cypraeinae alcsalád Rafinesque, 1815 Cypraea Linnaeus, 1758 † Cypraeorbis Timothy Abbott Conrad, 1865 Muracypraea Woodring, 1957 † Siphocypraea Heilprin, 1887 Erosariinae alcsalád Schilder, 1924 Cryptocypraea Meyer, 2003 Ipsa Jousseaume, 1884 Monetaria Troschel, 1863 Naria Gray, 1837 Nesiocypraea Azuma és Kurohara, 1967 Nucleolaria Oyama, 1959 † Palaeocypraea Schilder, 1928 Perisserosa Iredale, 1930 † Praerosaria Dolin és Lozouet, 2004 Propustularia Schilder, 1927 Staphylaea Jousseaume, 1884 † Subepona Dolin & Lozouet, 2004 Erroneinae alcsalád Schilder, 1927 Bistolida Cossmann, 1920 Erronea Troschel, 1863 † Gisortiinae alcsalád Schilder, 1927 † Afrocypraea Schilder, 1932 † Archicypraea Schilder, 1926 † Bernaya Jousseaume, 1884 † Garviea Dolin & Dockery, 2018 † Gisortia Jousseaume, 1884 † Mandolina Jousseaume, 1884 † Protocypraea Schilder, 1927 † Semicypraea Schilder, 1927 † Vicetia Fabiani 1905 Luriinae alcsalád Schilder, 1932 Austrocypraeini törzs Iredale, 1935 Annepona Iredale, 1935 Arestorides Iredale 1930 Austrocypraea Cossmann, 1903 Callistocypraea Schilder, 1927 Chelycypraea Schilder, 1927 Lyncina Troschel, 1863 Raybaudia Lorenz, 2017 Trona Jousseaume, 1884 Luriini törzs Schilder, 1932 † Fossacypraea Schilder, 1939 † Jousseaumia Sacco, 1894 Luria Jousseaume, 1884 Talparia Troschel, 1863 Pustulariinae alcsalád Gill, 1871 Cypraeovula Gray, 1824 Pustularia Swainson, 1840 Umbiliinae alcsalád Schilder, 1932 † Gigantocypraea Schilder, 1927 Umbilia Jousseaume, 1884 Zonariinae alcsalád F. A. Schilder, 1932 Pseudozonariini törzs Lopez Soriano, 2006 Neobernaya Schilder 1927 Pseudozonaria Schilder, 1929 Plaziatia Dolin és Lozouet, 2004 Zonariini törzs Schilder, 1932 † Proadusta Sacco, 1894 † Prozonarina Schilder, 1941 Schilderina Dolin és Aguerre, 2020 Zonaria Jousseaume, 1884 † Zonarina Sacco, 1894 Schilderia Tomlin, 1930 Nincs alcsaládhoz besorolva Austrasiatica Lorenz, 1989 Barycypraea Schilder, 1927 Blasicrura Iredale, 1930 Contradusta Meyer, 2003 Cribrarula Strand, 1929 Eclogavena Iredale, 1930 Ficadusta Habe és Kosuge 1966 Leporicypraea Iredale, 1930 Macrocypraea Schilder, 1930 Mauritia Troschel, 1863 Melicerona Iredale, 1930 † Miolyncina Notadusta Schilder, 1935 Notocypraea Schilder, 1927 Ovatipsa Iredale, 1931 Palmadusta Iredale, 1930 Palmulacypraea Meyer, 2003 Paradusta Lorenz, 2017 † Proadusta Sacco 1894 Purpuradusta Schilder, 1939 Ransoniella Dolin és Lozouet, 2005 Talostolida Iredale, 1931 Zoila Jousseaume, 1884
Képtár
Jegyzetek
Források
Kategória:Csigák Kategória:Puhatestűcsaládok Kategória:Ékszerek Kategória:Pénztörténet Kategória:Puhatestűek