Neolatinnak vagy modern latinnak hívjuk az irodalmi latin nyelv újjáéledését, amit az akadémiai és tudományos művekben használtak nagyjából 1500 óta. A modern tudományos és műszaki nevezéktan, mint pl. a zoológiai és botanikai rendszertan és a nemzetközi tudományos szókincs, széles körben merít a neolatin szókincsből, gyakran klasszikus vagy neoklasszikus összetett szavak formájában. A neolatin magában foglalja a széles körű neologizmusok alkotását. Általában jelentőségét tekintve megkülönböztetik a 20. század második felétől számított kortárs latintól.
A fogalom A tudomány a neolatin jelzőt használja arra, hogy leírják a latin nyelvnek azt az állapotát, amely a reneszánsz Olaszországban fejlődött ki a klasszikus civilizáció iránti, 14. és 15. századi érdeklődés eredményeképpen.
A neolatin leírja továbbá a latin nyelv bármilyen célú használatát, legyen az tudományos vagy irodalmi vonatkozású, függetlenül attól, hogy a reneszánsz alatt vagy után keletkezett-e. Az időszakot nem lehet pontosan beazonosítani; ennek ellenére, a világi oktatás terjedése, a humanista irodalmi normák elfogadása, és a latin szövegeknek a nyomtatás feltalálásával széles körben történő elterjedése a tudományos élet új korszakába történő átmenet határát jelezte a 15. században. A korszak végét pontosan nem lehet meghatározni, de a latint a gondolatok közvetítésének általános eszközeként egyre kevésbé használták. A Német-római Birodalom megszűnésével és a Bécsi Kongresszus összehívásával a francia átvette a latin helyét a diplomácia nyelveként. 1900-ig a latin főleg a nemzetközi tudományos szókincsben és rendszertanban maradt releváns. A fogalom 1890-es években válik elterjedtté a nyelvészek és tudósok között.
A neolatin, használatának hajnalán legalábbis, egy nemzetközi nyelv volt a katolikus és protestáns Európában, és a főbb európai nagyhatalmak gyarmatain. Ez magába foglalta Európa java részét, beleértve Közép-Európát és Skandináviát. A Földközi-tenger volt a déli határa, keleti határai Finnország, a balti államok, Lengyelország, és a Habsburg-monarchia voltak.
Oroszország a 17. században bevezette a latin oktatását. Ennek ellenére nem érintette a latin az ortodox Kelet-Európát lényegesen amiatt, mert kulturálisan inkább az ószláv és a görög nyelvhez kötődtek. Ettől eltekintve, Mihail Vasziljevics Lomonoszov néhány művét latinul írta, Leonhard Euler a Szentpétervári Tudományos Akadémia tagjaként műveinek nagy részét latinul publikálta.
Bár a latin és a neolatin nyelv holtnak minősül, szókincsének jelentékeny része bekerült az angolba és számos germán nyelvbe. Az angol nyelv esetében egészen konkrétan a szókincs 60̥%-a visszavezethető a latinra, emiatt sok angol anyanyelvű beszélő a neolatin fogalmakat könnyedén felismeri, mert a rokon szavak igen gyakran előfordulnak.
Történelem
Kezdetek bélyegkép|265px|Az ősnyomtatványok eloszlása nyelv szerint A neolatin periódust a reneszánsz latin fémjelezte kezdetben, ami a latin nyelv oktatásának humanista reformját jelentette, támogatói között voltak olyan írók, mint Erasmus, Morus Tamás, Coletus. A középkori latin egy praktikus munkanyelve volt a Római Katolikus Egyháznak, amelyet Európa-szerte tanítottak a klerikusoknak és fejlesztettek a középkori egyetemeken. Rugalmas, neologizmusokkal teli nyelv volt, és gyakran figyelmen kívül hagyta a kereszténység előtti írók nyelvének nyelvtani szabályait és stílusát. A humanista reformerek igyekeztek megtisztítani a latin nyelvtant és stílust, a latint ezáltal alkalmassá téve arra, hogy használható legyen az egyházon kívül is, létrehozva egy latin nyelvű világi irodalmat. Hellyel-közzel történtek kísérletek a latin reformjára az időszak folyamán.
Tetőpont jobbra|bélyegkép|265px| Európa 1648-ban A reformáció alatt, bár a latint Észak-Európa egyházainak liturgiájából eltávolították, a latint nemzetközi nyelvként továbbra is használták. A reformáció alatti és utáni periódusban, ami egybeesik a nyomtatott irodalom fejlődésével, hatalmas növekedésnek indult a neolatin nyelvű, mindenféle világi és vallási vonatkozású irodalom.
A neolatin virágkora az első két századára tehető (1500-1700), amikor a középkori latin hagyományt folytatva, a tudomány és az oktatás közvetítőnyelveként szolgált, ill. bizonyos mértékben az európai diplomáciában is hasonló szerepe volt. Olyan klasszikus művek, mint Morus Tamás Utópiája és Newton Principiája ezen a nyelven íródott. A korban a latin egy egyetemesen oktatott, és valójában különösen kiemelkedő tantárgy volt az elemi oktatásban Európa nagy részén és más olyan helyeken, amely ezen a kultúrán osztozott. Minden egyetem megkövetelte a latin nyelv ismeretét, hogy ezáltal a hallgatók bebocsátást nyerjenek oda. A latin volt Lengyelország elismert és széles körben használtWho only knows Latin can go across the whole Poland from one side to the other one just like he was at his own home, just like he was born there. So great happiness! I wish a traveler in England could travel without knowing any other language than Latin!, Daniel Defoe, 1728Anatol Lieven, The Baltic Revolution: Estonia, Latvia, Lithuania and the Path to Independence, Yale University Press, 1994, , Google Print, 48. oKevin O'Connor, Culture And Customs of the Baltic States, Greenwood Press, 2006, , Google Print, 115. o.Karin Friedrich et al., The Other Prussia: Royal Prussia, Poland and Liberty, 1569–1772, Cambridge University Press, 2000, , Google Print, 88. o. – nyelve a 9. és a 18. század között, emiatt a nemzetközi kapcsolatokban és a nemesség második nyelveként volt használatos.
A 17. század alatt a latin volt a diplomácia nemzetközi nyelve is, amelyet a nemzetek a tárgyalásokon és a szerződések megfogalmazásánál használtak, mint pl. a vesztfáliai békénél. A helyi nyelvek segédnyelveként, a neolatin felbukkan számos dokumentumban, legyen az egyházi, jogi, diplomáciai, egyetemi vagy tudományos vonatkozású.
Hanyatlás thumb|Leonhard Euler egy matematikai értekezése a 18. századból 1700 körül, a nemzeti nyelv használatát előmozdító mozgalom elérte a felsőoktatást, ami pl. abban nyilvánult meg, hogy Newton, aki kezdetben latinul írt, végül angolul folytatta további műveinek írását (Opticks, 1704). Egy korábbi példa Galileo Galilei, aki már korábban egyes írásait latinul, másokat olaszul írta. Ezzel szemben, Christian Wolff (1679-1754), míg népszerűsítette a német nyelvet, továbbra is a nemzetközi hallgatóság számára latinul írta műveit. Leonhard Euler fizikus, matematikus műveinek túlnyomó részét szintén latinul írta. Carl von Linnéhez kötődik a latin nyelvű rendszertan megalkotása. A 18. században a francia átvette a latin helyét a diplomáciában XIV. Lajos erőteljes jelenléte miatt Európában. Az utolsó nemzetközi, latinul megfogalmazott szerződés az 1738-as bécsi békeszerződés volt. Az osztrák örökösödési háborúban túlnyomórészt franciául folyt a nemzetközi diplomácia.
A 19. századra a latin nyelven tudók száma jelentősen lecsökkent, és emiatt sokan nem látták értelmét egy nehéz segédnyelvnek. Érdekes ezt szembehelyezni a magyarországi helyzettel, ahol néhányan (pl. Berzeviczy Gergely) a Magyar Királyság többnyelvű volta miatt érveltek a latin további használata mellett.
Továbbélés
A latin nyelv legtovább a Magyar Királyságban volt hivatalos nyelv, a latin ilyen jellegű státusza 1844-ben megszűnt. A magyarországi tudományos irodalom egy része még a 19. század első felében is latinul íródott. Az európai tudományban elvétve még ekkor is használták a nyelvet (pl. a finn nyelvész, Matthias Castrén). A doktori disszertációk nagy része továbbra is latinul íródott a 19. század első felében.Roelli, Philipp: Latin as the language of Science and Learning, De Gruyter, 2021 thumb|Juan José Urráburu, jezsuita filozófus által írt kézikönyv A neolatin egyházi nyelv használata azonban a II. vatikáni zsinatig töretlen maradt. Egyes katolikus egyetemeken, a jezsuiták és egyéb szerzetesrendek egyes tagjai által írt filozófiai, teológiai vonatkozású művek egészen a 20. század első feléig latinul íródtak. Philipp Roelli (2021) elveszett kontinensnek nevezi a neoskolasztikus kézikönyvek latin nyelvű irodalmát.
Mennyiség Martin Korenjak (2019) és Jürgen Leonhardt (2009) kutatásai szerint az összes fennmaradt latin nyelvű műnek kb. a 95%-a az újkorban íródottKorenjak, Martin (2019): Neulatein, Eine Textversammlung Lateinisch / Deutsch, 9. o.. Csak a Német-római Birodalmon belül 1650 és 1750 között 50000 jogi disszertációt írtak. A 15.-18. századig a latin nyelvű színjátékok száma 5000-10000 körül van. 1600-1700 között több mű keletkezett latinul, mint bármelyik más nemzeti nyelvenLeonhardt, Jürgen (2009): Latein: Gescichte einer Weltsprache.
Irodalom 1511. Stultitiæ Laus, Erasmus 1516. Utopia Morus Tamás 1525 -1538. Hispaniola és Emerita, Juan Maldonado. 1546. Sintra, Luisa Sigea de Velasco. 1602. Cenodoxus, Jacob Bidermann. 1608. Parthenica Elizabeth Jane Weston. 1621. Argenis , John Barclay. 1626–1652. Poems , John Milton. 1634. Somnium, Johannes Kepler. 1741. Nicolai Klimii Iter Subterraneum , Ludvig Holberg. 1761. Slawkenbergii Fabella, Laurence Sterne Tristram Shandy.
Tudományos munkák Tudományos folyóiratok 1682.-1782. Acta Eruditorum, Lipcse 18. század, Commentarii de rebus in scientia naturali et medicina gestis, Lipcse 18.-19. század, Commentationes Societatis Regiae Scientiarum Gottingensis, Göttingen n.i. - 19. század, Nova acta Regiae Societatis Scientiarum Upsaliensis n.i.-19.század, Annales Academiae Leodiensis n.i.-19.század, Novi commentarii Academiae Scientiarum Instituti Bononiensis
Matematika 1545. Ars Magna, Hieronymus Cardanus 1614. Mirifici logarithmorum canonis descriptio, John Napier 1617. Mirifici Logarithmorum canonis constructio, John Napier 1617. De arte logistica, John Napier 1617. Angulares Sectiones, François Viète 1619. Alexandri Andersoni Exercitationum Mathematicarum Decas Prima, Alexander Anderson 1624. Arithmetica Logarithmica, Henry Briggs 1624. Trigonometria Britannica, Henry Briggs 1631. Artis Analyticae Praxis, Thomas Harriot 1635. De mathematicis disciplinis libri duodecim, Hugh Sempill 1651. Principia matheseos universalis, Frans van Schooten 1660. De universae matheseos natura, Gerardus Joannes Vossius 1663. Optica Promota, James Gregory 1667. Vera Circuli et Hyperbolae Quadratura, James Gregory 1661. Tyrocinia mathematica, George Sinclair 1663. Synopsis mathematica, Johann Jacob Hainlinn 1693. Tractatus mathematicus de figurarum curvilinearum quadraturis et locis geometricis, John Craig 1699. Opera mathematica, John Wallis 1718. Dissertatio Mathematica, De Praestantia Arithmeticae Binariae Praedecimali, Johann Bernhard Wiedeburg, Johann Christoph Rhiem 1727. Methodus inveniendi traiectorias reciprocas algebraicas, Leonhard Euler 1732. Elementa matheseos universae, Christian Wolff 1732. Nova methodus innumerabiles aequationes differentiales secundi gradus reducendi ad aequationes differentiales primi gradus, Leonhard Euler 1733. Constructio aequationum quarundam differentialium, quae indeterminatarum separationem non admittunt, Leonhard Euler 1736. Solutio problematis ad geometriam situs pertinentis, Leonhard Euler 1738. De progressionibus transcendentibus seu quarum termini generales algebraice dari nequeunt, Leonhard Euler 1738. De curvis rectificabilibus algebraicis atque traiectoriis reciprocis algebraicis 1740. Solutio problematis arithmetici de inveniendo numero, qui per datos numeros divisus relinquat data residua. Leonhard Euler 1741. Methodus universalis serierum convergentium summas quam proxime inveniendi, Leonhard Euler 1745. Trigonometria sphaerica, Ruggero Giuseppe Boscovich 1748. Introductio in analysin infinitorum, Leonhard Euler. 1751. De nexu inter mathesin et physicam, Jacobus Gadolin 1768. Elementorum matheseos purae, Johann Friedrich Hennert 1788. Dissertatio mathematica sistens controversiam de logarithmis numerorum negativorum, Nicolaus Johannes Bergstein