Joaquim Maria Machado de Assis úttörő brazil regényíró, költő, drámaíró és novellista, széles körben a brazil irodalom legnagyobb írójaként tartják számon.Candido; Antonio (1970), Vários escritos. São Paulo: Duas Cidades. p. 18.Caldwell, Helen (1970), Machado de Assis: The Brazilian Master and his Novels. Berkeley, Los Angeles/London: University of California Press.Fernandez, Oscar, "Machado de Assis: The Brazilian Master and His Novels", The Modern Language Journal, Vol. 55, No. 4 (April 1971), pp. 255–256. Mindazonáltal Assis élete során nem ért el széles körű népszerűséget Brazílián kívül. 1897-ben megalapította a Brazil Irodalmi Akadémiát, melynek első elnöke lett. Többnyelvű volt, későbbi életében autodidakta módon franciául, angolul, németül és görögül tanult.

A Rio de Janeiro állambeli Morro do Livramentóban született szegény családban: felszabadított rabszolgák unokája volt egy olyan országban, ahol a rabszolgaságot csak 49 évvel később fogják teljesen eltörölni. Alig tanult állami iskolákban, és soha nem járt egyetemre. Mivel csak saját intellektusára támaszkodhatott, és nagyrészt autodidakta volt, küzdött a társadalmi felemelkedésért. Ennek érdekében több tisztséget is betöltött a Földművelésügyi, Kereskedelmi és Közmunkaügyi Minisztériumon belül, és korán hírnevet szerzett az újságokban, ahol első költeményeit és krónikáit publikálta.

Machado munkája formálta a realizmus mozgalmát Brazíliában. Intelligenciájáról és szemet nyitó társadalomkritikájáról vált ismertté. Általában Machado legjelentősebb műveinek tartják a Dom Casmurrot (1899), a Memórias Póstumas de Brás Cubast ("Brás Cubas síron túli emlékezései") és a Quincas Borba (angolul Philosopher or Dog?). 1893-ban kiadta A Missa do Galot ("Éjféli mise"), melyet gyakran a brazil irodalom legjobb regényének tartanak.Scarano, p. 767.

Életrajza Születése és serdülőkora

Joaquim Maria Machado de Assis 1839. június 21-én született Rio de Janeiróban, a brazil birodalomA Brazil Birodalom egy 19. századi állam volt, amely nagyjából magában foglalta a modern Brazíliát és (1828-ig) Uruguayt alkotó területeket. akkori fővárosában.Scarano, p. 766.Vainfas, p. 504.Enciclopédia Barsa, p. 267. Szülei Francisco José de Assis falfestő, felszabadult rabszolgák fiaA rabszolgaság Brazíliában jóval az első portugál település 1516-os megalakulása előtt kezdődött, amikor az egyik törzs tagjai rabszolgasorba hajtották egy másik törzs elfogott tagjait. és Maria Leopoldina da Câmara Machado, az Azori-szigetekről származó portugál mosónő voltak.Scarano, p. 765. LivramentoiLivramento település Brazília északkeleti régiójában, Paraíba államban. vidéki házban született, amelynek tulajdonosa Dona Maria José de Mendonça Barroso Pereira, Bento Barroso Pereira szenátor özvegye, aki megvédte szüleit, és megengedte nekik, hogy vele éljenek. Dona Maria José lett Joaquim keresztanyja; sógora, a dicsérő Joaquim Alberto de Sousa da Silveira volt a keresztapja, és mindketten a baba nevének megadásával tisztelegtek. Machadonak volt egy nővére, aki fiatalon halt meg. Joaquim egy állami iskolában tanult, de nem volt jó tanuló. Miközben ministránsként segített a misék szolgálatában, megismerkedett Silveira Sarmento atyával, aki a latin tanára és egyben jó barátja is lett.

Amikor Joaquim tíz éves volt, mikor az anyja meghalt, és az apja magával vitte, amikor São CristóvãóbaSão Cristóvão (Saint Christopher) egy brazil település Sergipe állam északkeleti részén. költözött. Francisco de Assis megismerkedett Maria Inês da Silvával és 1854-ben összeházasodtak. Joaquim egy lányiskolában tartott órákat, hála mostohaanyjának, aki ott dolgozott és cukorkákat készített. Éjszaka egy bevándorló péknél tanult franciául. Kamaszkorában megismerkedett Francisco de Paulo Britóval, akinek könyvesboltja, újságja és kiadója volt. 1855. január 12-én Francisco de Paulo megjelentette az akkor 15 éves Joaquim Ela ("Ő") című versét a Marmota Fluminense című újságban. A következő évben tipográfus-tanoncként alkalmazták az Imprensa Oficial-nál (a hivatalos sajtó, a kormányzati intézkedések közzétételével volt megbízva), ahol Manuel Antônio de AlmeidaManuel Antônio de Almeida (1831. november 17. – 1861. november 28.) brazil szatirikus író, orvos és tanár., az újság igazgatója és egyben regényíró ösztönözte íróként. Itt találkozott Francisco OtavianoFrancisco Otaviano de Almeida Rosa (1825. június 26. – 1889. június 28.) brazil költő, jogász, diplomata, újságíró és politikus. újságíróval, később liberális szenátorral és Quintino BocaiúvávalQuintino Antônio Ferreira de Sousa Bocaiuva (1836. december 4. – 1912. július 11.) brazil politikus és író. is, aki évtizedekkel később köztársasági szónokként vált ismertté.Scarano, p. 767.

Korai pályafutása és tanulmányai

Francisco Otaviano 1858-ban felvette Machadót, hogy a Correio Mercantil újságnál dolgozzon lektorként. Továbbra is írt a Marmota Fluminense-nek és számos más újságnak is, de nem keresett sokat és szerény életet élt. Mivel már nem élt együtt az apjával, mindennapos volt, hogy pénz hiányában csak egyszer evett.

Ez idő tájt barátja lett José de AlencarJosé Martiniano de Alencar (1829. május 1. – 1877. december 12.) brazil ügyvéd, politikus, szónok, regény- és drámaíró. írónak és liberális politikusnak, aki megtanította angolra. Az angol irodalomból Laurence Sterne, William Shakespeare, Lord Byron és Jonathan Swift hatott rá. Németül évekkel később, idős korára pedig görögül tanult. 1860-ban Bocaiúva meghívta, hogy a Diário do Rio de Janeiro című újságban dolgozzon.Scarano, p. 769. Machado rajongott a színházért, és rövid ideig több darabot írt; barátja, Bocaiúva így foglalta össze: „A művei arra valók, hogy olvassák, és ne játsszák.” Némi ismertségre tett szert, és J. M. Machado de Assis néven kezdte aláírni írásait, ahogyan az utókor is ismeri: Machado de Assis. A fejlett liberális párti körökben úgy nőtte ki magát, hogy kiállt a vallásszabadság és Ernest Renan vitatott Jézus élete mellett, miközben támadta a papság kegyetlenségét.

Apja Francisco de Assis 1864-ben halt meg. Machado ismerősei révén értesült apja haláláról. „Crisálidas” című verses összeállítását édesapjának ajánlotta: „Francisco José de Assis és Maria Leopoldina Machado de Assis, szüleim emlékére.”Scarano, p. 770. A Liberális Párt akkori hatalomra kerülésével Machado úgy gondolta. esetleg olyan pártfogói pozíciót kap, amely segítene javítani az életén. Meglepetésére II. Dom Pedro császár segített, aki 1867-ben igazgató-asszisztensnek vette fel a Diário Oficialban, és kitüntetéssel lovaggá ütötte. 1888-ban Machado a Rózsarend tisztjévé vált.

Házassága és családja 1868-ban Machado találkozott a nála öt évvel idősebb, portugál Carolina Augusta Xavier de Novais-val. Kollégájának, Faustino Xavier de Novaisnak a nővére volt, akinek az O Futuro magazinnál dolgozott. Machado dadogott, rendkívül félénk, alacsony és sovány volt. Nagyon intelligens és művelt is volt. 1869. november 12-én feleségül vette Carolinát; bár szülei Miguel és Adelaide, valamint testvérei helytelenítették, mert Machado afrikai származású volt, Carolina pedig fehér nő volt. Nem volt gyerekük.Scarano, p. 780.

Irodalom

Machadónak sikerült feljebb lépnie bürokratikus karrierjében, először a mezőgazdasági osztályon, ahol három évvel később a részleg vezetője lett.Scarano, p. 773. Két verseskönyve jelent meg: Falenas 1870-ben és Americanas 1875-ben. Gyenge fogadtatásuk más irodalmi műfajok felfedezésére késztette.

Öt romantikus regényt írt: Ressurreição, A Mão e a Luva, Helena és Iaiá Garcia. A könyvek nagy sikert arattak a közönség körében, de az irodalomkritikusok közepesnek tartották őket. Machado ismétlődő epilepsziás rohamokon esett át, nyilvánvalóan régi barátja, José de Alencar halálának hallatára. Melankolikus, pesszimista és halálvágyó maradt.Scarano, pp. 774–774. Következő, „szkeptikus és realista hangvételű” könyve: Memórias Póstumas de Brás Cubas (Brás Cubas síron túli emlékezései, Epitaph of a Small Winner-ként is fordítva) széles körben remekműnek számít.Scarano, p. 774. Az 1880-as évek végére Machado íróként széles körben ismertté vált.

Bár ellenezte a rabszolgaságot, soha nem beszélt ellene nyilvánosan.Daniel, pp. 61–152. Kerülte a politikai témákat. Az eltörlést hirdető José do PatrocínioJosé Carlos do Patrocínio (1854. október 9. – 1905. január 29.) brazil író, újságíró, aktivista, szónok és gyógyszerész. és Lima BarretoAfonso Henriques de Lima Barreto (1881. május 13. – 1922. november 1.) brazil regényíró és újságíró. író bírálta, amiért távol maradt a politikától, különösen az eltörlés ügyétől.Vainfas, p. 505. Azért is bírálták, mert fehér nőt vett feleségül. Machadót meglepte a monarchia 1889. november 15-i megdöntése. Nem szimpatizált a republikanizmussal, mivel liberális monarchistának tartotta magát,Bueno, p. 310. és tisztelte II. Pedrót, akit „alázatos, becsületes, tanult és hazafias ember, aki tudta, hogyan lehet a trónt székké tenni [egyszerűsége miatt] anélkül, hogy csökkentette volna annak nagyságát és tiszteletét."Vainfas, p. 201: "Machado de Assis, porém, soube definí-lo em rápidos traços: um homem lhano, probo, instruído, patriota, que soube fazer do sólio uma poltrona, sem lhe diminuir a grandeza e a consideração." Amikor utasítás ment a közhivatalhoz a volt császár képének eltávolítására, a félénk Machado dacolt velük: "A kép ide egy parancsra került, és csak egy másik parancsra távozik."

A brazil köztársaság megszületésével Machado kritikusabbá és megfigyelővé tette kora brazil társadalmát.Bueno, p. 311. Ettől kezdve „nemcsak korának, hanem a brazil irodalom minden idők legnagyobb regényeit” írta. Olyan műveket, mint Quincas Borba (1891), Dom Casmurro (1899), Esaú e Jacó (1904) és Memorial de Aires (1908), amelyek remekműveknek számítanak és sikeresek voltak mind a kritikusok, mind a közönség körében.Scarano, p. 777. 1893-ban kiadta "A Missa do Galo"-t ("Éjféli mise"), amelyet legnagyobb novellájának tartanak.Scarano, p. 775.

Későbbi évek

Machado de Assis olyan monarchista társaival együtt, mint Joaquim NabucoJoaquim Aurélio Barreto Nabuco de Araújo (1849. augusztus 19. – 1910. január 17.) brazil író, államférfi, országa abolicionista mozgalom vezető hangja., Manuel de Oliveira LimaManoel de Oliveira Lima (Recife, 1867. december 25. – Washington, D.C., 1928. március 24.) brazil író, irodalomkritikus, diplomata, történész és újságíró., Afonso CelsoAfonso Celso de Assis Figueiredo, Ouro Preto vikomtja (1836. február 2. – 1912. február 21.) brazil politikus, a brazil birodalom utolsó miniszterelnöke., Ouro Preto vikomtja és Alfredo d'Escragnolle TaunayAlfredo Maria Adriano d'Escragnolle Taunay, Taunay vikomtja (1843. február 22. – 1899. január 25.) brazil író, zenész, professzor, hadmérnök, történész, politikus, szociológus és nemes., valamint más írók és értelmiségiek megalapították a Brazil Irodalmi Akadémiát. Ő volt az első elnöke, 1897 és 1908 között, amikor meghalt. Sok éven át kérte, hogy a kormány adjon megfelelő székhelyet az Akadémiának, amelyet 1905-ben sikerült megszereznie.Scarano, p. 778.

Felesége, Carolina Novais 1904. október 20-án halt meg, 35 év „tökéletes házasélet” után.Enciclopédia Barsa, p. 267: "vida conjugal perfeita". A depressziós és magányos Machado 1908. szeptember 29-én halt meg.

Narratív stílus