Körmöczi Emil, születési és 1893-ig használt nevén Goldhammer Manó,Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 52014/1893. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1893. év 5. oldal 2. sor névváltozata: Körmöczy Emil (Kecskemét, 1868. november 14. – Budapest, 1949. december 19.) orvos, belgyógyász, igazgató főorvos, egészségügyi főtanácsos, Körmöczi Zoltán (1876–1958) fogorvos, lapszerkesztő bátyja.
Életpályája Goldhammer Mór (1824–1918) és Stern Jozefa harmadik gyermekeként született zsidó családban. Hét testvére volt. Középiskolai tanulmányait a Ciszterci Rend Székesfehérvári Katolikus Főgimnáziumában végezte (1879–1887), majd a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karának hallgatója lett, ahol 1893. január 14-én orvosdoktorrá avatták.Orvosi Hetilap, 1893. január 22. (37. évfolyam, 4. szám) Első páciensei között volt saját apja, aki 1893. január 13-án Jánosházán a vasúti kocsiból kilépve megcsúszott és esésekor súlyosan megsérült. Félévig az egyetemi Gyógyszertani Intézeténél volt gyakornok, majd másfél évig külföldi tanulmányúton vett részt, ahol főleg a hematológiát tanulmányozta. Hazatérése után 1910-ig a Szent István Kórházban segéd- és alorvos, majd engedményes rendelőorvos volt. 1910-ben mint főorvos a Charité Poliklinika II. sz. Belgyógyászati Osztályára került. Az első világháború idején a Boráros téri Betegnyugvó-Állomáson és Kisegítő-kórházban teljesített szolgálatot. 1915 májusában a Vörös Kereszt-Egylet főorvosává nevezték ki.Pesti Hírlap, 1915. május 28. (37. évfolyam, 147. szám) 1918-ban a Charité Poliklinika igazgató-főorvosának választották.
1898-ban lépett be a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület (BÖME) tagjainak sorába; kezdetben úgynevezett bennlakó, laktanyás mentőnek hívták, majd ellenőrző orvos, s előléptetése után főorvos lett. Országszerte előadásokat és tanfolyamokat tartott. A BÖME 1922. augusztus 29-i közgyűlésén első főorvossá léptették elő.Pesti Napló, 1922. szeptember 1. (73. évfolyam, 198. szám) Hamarosan pedig igazgató-helyettesi tisztséget nyert. 1925-től ő töltötte be az igazgató főorvosi állást. Szolgálatai elismeréséül elnyerte a Mentő Egyesület bronz-, ezüst-, és aranyérmét. 1927 áprilisában a Mentőegyesület és a Charité Poliklinika fejlesztése körül végzett elévülhetetlen érdemeiért megkapta az egészségügyi főtanácsosi címet. 1931 áprilisi közgyűlésén a Pesti Izraelita Hitközség képviselőtestületének tagjává választották.Mult és Jövő, 1931. április (21. évfolyam) 1938 novemberében saját kérelmére nyugalomba vonult.
A német megszállás előtt két nappal, 1944. március 17-én bejelentette áttérési szándékát a református egyháznál, s 1944. május 11-én kikeresztelkedett a református vallásra. A háborút követően a József körút 28. szám alatt és lakásán, a XI. kerületi Mányoki utca 5.-ben újból megkezdte belgyógyászati rendelését. 1946 és 1949 között a Deák Ferenc szabadkőműves páholy tagja volt.Kelet, 1950. január 1. (35. évfolyam, 1. szám) Halálát tüdőgyulladás, szívizomelfajulás okozta.
A Mentők Lapja című szaklap felelős szerkesztője és kiadója volt. Részt vett a Gutenberg nagy lexikon és az Uj Idők lexikona szerkesztési munkálataiban.
Felesége Császár Ilona Mária volt, Császár Sándor és Göbölös Erzsébet lánya, akivel 1941. augusztus 19-én Budapesten kötött házasságot.
Művei Lymphaemiába átmenő súlyos anaemia esete. – A bacteriologiai vérvizsgálatok diagnosticus értékéről, különös tekintettel a septico-pyaemia kórismézésére. Fischer Aladárral. (Magyar Orvosi Archivum, 1897, 6.) Adatok a pseudoleukemia tanához. Feldmann Ignáccal. (Magyar Orvosi Archivum, 1897, 4.) Heveny lefolyású pseudoleucaemia esete. (Orvosi Hetilap, 1898, 2–3) Az infectiosus megbetegedések hatása a leukaemiára. (Orvosi Hetilap, 1899, 51.) Streptococcus-infectio által okozott polymyositis. (Polymyositis streptomycotica). (Orvosi Hetilap, 1902, 26.) A vérbetegségeinek gyógyítása. Budapest, 1904 A vérvizsgálatokról, különös tekintettel a gyakorló orvos igényeire. (Gyógyászat, 1904, 42.) Hosszú ideig fennálló, jódkáli adagolására megszűnő lázak tertiaer luesnél. (Gyógyászat, 1905, 4.) Klinikai tapasztalatok normal laserum nagy mennyiségének bőr alá fecskendezésével. (Orvosi Hetilap, 1905, 28.) Adatok Budapest malariaviszonyaihoz és a koratavaszi malaria tanához. (Orvosi Hetilap, 1908, 9.) Az elvérzési halálról és annak meggátlásáról. (Jó Egészség, 1910, 20.) A vérben előforduló, protoozonokat utánzó képletekről. (Orvosi Hetilap, 1910, 45.) Adatok a granuloma malignum kryptogeneticum tanához. (Magyar Orvosi Archivum, 1911, 12.) A megalonospleniával szövődött haemolytikus ikterusról. (Budapesti Orvosi Újság, 1913, 7.) A nagy meleg által okozott balesetekről és az azoknál nyújtandó első segítségről. (Néptanítók Lapja, 1915, 33.) Az idegen testek lenyelése folytán támadt balesetekről és az ilyenkor nyújtandó első segítségről. (Néptanítók Lapja, 1917, 46.) A cukorbetegség korai felismerésének fontossága a diabetes therapiájában. (Gyógyászat, 1921, 51.) Első segítséget miképen nyújtunk? Budapest, 1923 Az első segítségnyújtás. Budapest, 1929 A koratavaszi maláriáról és járványtani jelentőségéről. (Gyógyászat, 1929, 29.)
Díjai, elismerései Vöröskereszt hadiékítményes II. osztályú díszjelvénye (1916) Koronás arany érdemkereszt a vitézségi érem szalagján (1918)
Jegyzetek
Források Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, Makkabi, 2001
További információk
Kategória:Magyar orvosok Kategória:Magyar belgyógyászok Kategória:Kecskemétiek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Református hitre tért személyek Kategória:Magyarországi szabadkőművesek Kategória:Tüdőgyulladásban elhunyt személyek Kategória:1868-ban született személyek Kategória:1949-ben elhunyt személyek