A céhzászló a középkorban a mesterségeket, szakmacsoportokat, szakmákat tömörítő céhek jelképe, egyúttal az együvé tartozás és a vallásosság jele volt. Minden céh szabadalomlevele tartalmazta a céh kötelezettségeit. A mesterek egymással a céheken belül nagyon szoros kapcsolatot ápoltak, egymásra óriási hatással voltak.
A céhzászlónak szimbolikus ereje volt. E zászlók eleinte világi, katonai funkciót láttak el; idővel azonban az egyházi ünnepek, körmenetek fontos elemévé váltak.
A céhzászlók leírása A céhzászlók egyik jellegzetessége – a fő helyet elfoglaló egyházi kép mellett – általában a mesterség és az ország címere. A céh védőszentje valamilyen módon mindig kapcsolatban áll a mesterséggel; akár a hagyomány szerint a szent maga is azt a mesterséget űzte, vagy neve, vizuális megjelenítésének elemei összefüggésbe hozhatók voltak az adott kézműves céh tevékenységével.
Az egykori céhzászlók közül kevés maradt meg, lévén a textil kevéssé időtálló. A megmaradt zászlók legtöbbje a 19. századból való, közülük érdekes a sümegi céh zászlajának leírása, mely csücsköstalpú pajzskeretben, egytengelyű fazekaskorongon álló korsót ábrázol. Mellette Szent Flórián látható a színes képen, amint római harcos öltözetben egy cserépkancsóból vizet locsol a tűzre. Ez az 1841-ben készült sümegi textil- és ipartörténeti emlék azért különleges, mert Szent Flóriánt a tűzoltók védőszentjeként tartják számon, itt pedig a helyi fazekasok oltalmazójaként jelenik meg.
Céhzászló az egyházi ünnepeken
A 12. századtól az egyházi ünnepek talán legfontosabbikának tartották az úrnapi körmenetet, melyről számos privilégium részletesen intézkedett: a középkortól a céheknek többek között vallási kötelezettsége volt a céhzászló készítése, mellyel aztán az egyházi körmeneteleken, tagtársak temetésén és egyéb ünnepségeken vettek részt, meghatározott – rendesen alapítási évük szerinti – sorban, céhzászlóik alatt vonulva a körmenetben. A céhek egyházhoz való kapcsolódását a zászlón kívül az illetékes plébánián a céh védőszentjéről elnevezett oltár is jelezte.
A céhek a körmenetekben való vonulási sorrendjéről 1768-ból fennmaradt az Egri egyház rendelete, mely szerint elsőként az ácsok, majd a szabók, bodnárok, kovácsok, lakatosok, csizmadiák és a cipészek következtek a sorban.
A temetkezési egyletekben, melyekben szakmák, szakmacsoportok szerint szerveződtek néhol jelentős vagyonuk is volt, mert megörökölték a céhvagyon maradványait, temetéssel kapcsolatos kellékeit, saját céhzászlót, gyászlobogót, temetkezési lámpát használtak. A céhládák zömét is ezek a temetkezési egyletek őrizték meg; melyet főként pénztárládaként használtak. Gyöngyösön még 1985-ben is működött a szabó céh több mint százéves temetkezési társulata.
Források Zászlókiállítás, Móra Ferenc Múzeum, Szeged Szent Flórián a Kisfaludy-emlékházban Társasélet, szokások | Magyar néprajz | Gráfik Imre: A vallásos élet dokumentumai Magyar Katolikus Lexikon Céhzászlók Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum » Gyűjtemények Német szabó céh zászlaja (1828) A szebeni mészáros céh mesterlegényeinek zászlaja (1813)
Jegyzetek
Kategória:Jelképek