Müller Vilmos (Szabadka, 1878. május 11. – Budapest, Erzsébetváros, 1945. április 28.) tüdőgyógyász, igazgató főorvos, író, királyi tanácsos, Molnár Jenő (1880–1933) író, hírlapíró bátyja.
Életpályája Müller Jakab (Dániel) kereskedő és Goldarbeiter Betti (Borbála) fiaként született szabadkai zsidó családban. Gyermekkorában szüleivel és négy testvérével Szegedre költözött. Középiskolai tanulmányait Milkó Vilmos osztálytársaként a Kegyes-tanítórendiek vezetése alatt álló Szegedi Városi Főgimnáziumban végezte (1887–1895). Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán folytatta (1895–1899). Legnagyobb hatást tanárai közül Korányi Frigyes tette rá, akit egész életében példaképének tekintett. Orvosi oklevelének megszerzése a II. számú Sebészeti Műtőintézet növendéke lett. 1903 márciusában kinevezték a budafoki Erzsébet-királyné Szanatórium tanársegédjévé.Szeged és Vidéke, 1903. március 11. (2. évfolyam, 60. szám) 1903 végén három hónapra Párizsba utazott, ahol újabb ismeretekkel egészítette ki tanulmányait Alexander Marmorek professzornál. Hazatérése után átvette a budapesti „Marmorek-féle szérumoltó intézet” vezetését. Huszonnyolc éves korában a németországi St. Blasieni Szanatórium másodfőorvosa lett, s ekkoriban ismerte meg első feleségét, Georg Mendershausen nagykereskedő, kereskedelmi tanácsos lányát. 1906-ban átvette Tátraházán a tüdőbeteg szanatórium vezetését, melynek két évtizedig igazgató-főorvosa volt. 1914 márciusában a királyi tanácsosi címet adományozták számára a felvidéki kolerajárvány leküzdése körül szerzett érdemei elismeréséül. Az első világháború idején többek között a pécsi helyőrségnél teljesített szolgálatot, s közreműködött a kiütéses tífusz lokalizálásában.Egyenlőség, 1915. július 4. (34. évfolyam, 27. szám) Az általa vezetett tátraházi szanatórium – továbbra is a vezetése alatt – hadikórházzá alakult, ahol sebesült magyar, osztrák és német katonákat ápoltak. 1916 novemberében ezredorvossá léptették elő.Pesti Napló, 1916. november 18. (67. évfolyam, 319. szám) Később a 42. hadosztály egészségügyi intézetének népfelkelő főorvosának nevezték ki. A háború alatt a fővárosban és az ország nagyobb városaiban hadegészségügyi előadásokat tartott, melyeknek védnökségét Auguszta főhercegnő vállalta el.Világ, 1917. november 11. (8. évfolyam, 279. szám) 1918 márciusában törzsorvosi kinevezést kapott.Budapesti Közlöny, 1918. március 14. (52. évfolyam, 62. szám) A háború és Tanácsköztársaság bukása után a szegedi Kossuth Lajos sugárút 4. szám alatt kezdte meg rendelését, s nyaranta a tátraházi szanatóriumot vezette. Az 1920-as évek közepétől nem folytathatta praxisát Tátraházán, amely ekkor már Csehszlovákiához tartozott. 1926-ban elvállalta a Hűvösvölgyi Parkszanatórium vezető főorvosi pozícióját. 1927. október 11-én elindította Az Újság mellékleteként vasárnaponként megjelenő Orvosi Újságot, 1928 márciusában pedig közreműködésével megalakult a Magyar Iskolaszanatórium Egyesület. Az Egyesület és a kultuszminiszter támogatásával Budakeszin megalapította az első magyar iskolaszanatóriumot, melyet a következő évben Vas vármegyében egy újabb követett, s az utána következő évben a Balaton partján is nyílt egy. 1929. május 5-én Kozma Lászlóval közös szerkesztésben havi megjelenésű tudományos folyóiratot indított, a Tuberkulózist. 1935-ben kiadták A belgyógyászat kézikönyvét is, mely később angol és olasz nyelven is megjelent, majd bemutatta a tüdőbetegek kezelésére szolgáló új eszközét és eljárását. 1937 szeptemberében megalapította az Olasz-Magyar Orvosi Társaságot. 1940-ben korhatár miatt nyugalmazták mint tartalékos katonaorvost. 1943-ban jelent meg utolsó ismeretterjesztő könyve, az Ember, beléd látok! A második világháború alatt is folytatta orvosi és ismeretterjesztő tevékenységét. Halálát koszorúér elmeszesedés okozta.
Szépirodalmi tevékenységet is folytatott. Több írása Kristóf István álnéven jelent meg. A New York-i Theatre Guild két drámáját mutatta be.
A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik.
Családja Első felesége Mendershausen Helén (1885–1913) volt, akivel 1907 februárjában, Kasselben kötött házasságot. Öt év özvegység után, 1918. június 16-án Hódmezővásárhelyen nőül vette Wilheim Margitot (1892–1934). Harmadik házastársa Grünfeld Gizella (1888–1965) volt, akivel 1937. február 14-én Budapesten, a Terézvárosban házasodott össze.
Gyermekei: Müller Edit (1911–?). Férje Kauril Ferenc (1911–?) elektrotechnikus. Müller Veronika (1920–1991). Férje Gáspár István (1908–?) női fodrászmester.
Művei Új intézmény a tüdővész leküzdésére. (Ország-Világ, 1903, 50.) A Marmorek-féle serumtherapia, esetek kapcsán. (Gyógyászat, 1904, 11.) Klinikai Recipe Könyv. Szerk. (Budapest, 1903, 2. bővített kiadás. Budapest, 1907) Lues és tuberculosis. (Gyógyászat, 1909, 1.) Csodatevők. Budapest, 1932 Élni akarunk. Budapest, 1934 Ember; segíthetsz magadon! Írta Josef Löbel. Ford. Budapest, 1934 Elbeszélések az orvosok világából. Budapest, 1934 A belgyógyászat kézikönyve. Szerk. 1-2. köt. Budapest, 1935 Klinikai diagnosztika. Szerk. Budapest, 1937 Klinikai therapia. Szerk. 1. kötet. Budapest, 1940
Drámai A király és a hercegnő. Szimbolikus dráma 3 felvonásban. Bemutató: 1922. november 28., Prágai Német Színház Szent György-éji varázs. Romantikus színmű 3 felvonásban. Bemutató: 1924. március 5., Szeged
Díjai, elismerései Koronás arany érdemkereszt a vitézségi érem szalagján (1915) Vöröskereszt tiszti jelvénye (1915)
Jegyzetek
Források Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, Makkabi, 2001
További információk
Kategória:Magyar tüdőgyógyászok Kategória:Magyar írók Kategória:1878-ban született személyek Kategória:1945-ben elhunyt személyek Kategória:Szabadkaiak Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:A Kozma utcai izraelita temetőben eltemetett személyek