Rakonitz Jenő (Budapest, Terézváros, 1899. március 28. – Budapest, 1963. június 21.) orvos, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952).
Életpályája Rakonitz Gyula (1860–1934) fővárosi ügyvéd és Lindenbaum Szidónia (1874–1942) fiaként született ortodox zsidó családban. Középiskolai tanulmányait a Budapesti Evangélikus Főgimnáziumban végezte (1909–1917), majd felvételt nyert a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karára, ahonnan a Firenzei Egyetemre került. Végül 1924-ben a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen avatták orvossá. A gyakorlati évének letöltése után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Elme- és Idegkórtani Klinikáján dolgozott Schaffer Károly professzor mellett fizetéstelen tanársegédként. 1930 októberében a Budapesten tartott törvényszéki orvosi vizsgálat alapján törvényszéki orvosi képesítést szerzett.Budapesti Közlöny, 1930. december 16. (64. évfolyam, 287. szám) 1939 novemberében a zsidótörvények következtében el kellett hagynia a Klinikát. Ezt követően több intézetben vállalt helyettesi munkakört és magánrendelőt nyitott. 1943 októberétől 1944 júliusáig – munkaszolgálatosként – az Angyalföldi Ideg- és Elmegyógyintézetben működött, azonban onnan is távoznia kellett, és Budapest felszabadulásáig bujkálni kényszerült.
1946-ban A vegetatív idegrendszer kórtana című tárgykörből egyetemi magántanári címet kapott.Magyar Közlöny, 1946. június 20. (138. szám) Richter Hugó halála után, 1948-ban pedig a Szabolcs Utcai Kórház Idegosztályának élére került. Még ugyanabban az évben az Orvosegészségügyi Szakszervezet Pavlov Ideg- és Elmeszakcsoportjának főtitkárává választották. Ekkortól a Kútvölgyi úti Állami Kórház és a Korvin Ottó Kórház állandó konziliáriusa lett. 1962-ben az Orvostovábbképző Intézet Ideggyógyászati Tanszékének vezetőjévé nevezték ki, de mellette a Szeretetkórházban is gyógyított.
A Budapesti Izraelita Hitközség dísztagjának választották.
A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik. Temetésén Lóránd Márton főkántor és a kórus gyászéneke után Benoschofsky Imre országos főrabbi-helyettes méltatta emberi nagyságát és tudományos érdemeit.
Díjai, elismerései Érdemes Orvos (1952)Esti Budapest, 1952. július 1. (1. évfolyam, 75. szám) Kiváló Orvos (1959)Esti Hírlap, 1959. július 2. (4. évfolyam, 153. szám)
Művei Algo-Myorhythmia. (Orvosi Hetilap, 1935, 29.) Különleges térdreflex-befolyás. (Orvosi Hetilap, 1935, 48.) A verejték elválasztás a Romberg-féle atrophia faciei progressivában. (Orvosi Hetilap, 1935, 52.) Polyradiculitis diagnostikájának újabb, biztos neurológiai tünete. (Orvosi Hetilap, 1936, 50.) Orr-korcsképződmény és myocloniás torsiós dystonia, mint combinálódó heredopathia. Benedek Lászlóval. (Orvosi Hetilap, 1938, 49.) Die Eígenerkrankung des Corpus Luysii. Der erste hetedodegenerative Biballismus-Fall. (Zeitschrift für die gesamte Neurologie und Psychiatrie. Bd. 144. 1933) Az eszméletlen beteg. Strausz Imrével. Budapest, 1961 Az akaratlagos Babinski. (Orvosi Hetilap, 1962, 18.) Az essentiális ischias diagnosztizálhatóságáról. (Orvosi Hetilap, 1963, 21.)
Jegyzetek
Források
Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, Makkabi, 2001
További információk
Kategória:Magyar ideggyógyászok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1899-ben született személyek Kategória:1963-ban elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Munkaszolgálatosok Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:A holokauszt magyar túlélői Kategória:A Kozma utcai izraelita temetőben eltemetett személyek