Alexandra jugoszláv királyné (, szerbhorvát nyelven: Александра/Aleksandra; ), a Jugoszláv Királyság utolsó királynéja, II. Péter felesége.
Sándor görög király és Aszpaszía Mánu morganatikus házasságából született apja halála után. 1922 júliusáig nem volt tagja a görög királyi családnak. Ekkor Zsófia királyné utasítására visszamenőleges hatállyal elfogadtak egy törvényt, mely elismerte a királyi család tagjainak házasságát. Ekkor lett jogosult az Alexandra görög és dán hercegnő névre. A török függetlenségi háború egyik következményeképp 1924-ben a királyi családnak el kellett hagynia Görögországot. Bár édesanyjával hazájában maradhatott egy ideig az állam engedélyével, végül Alexandra Olaszországba emigrált Zsófia királynéval.
Három évvel később az Egyesült Királyságba utazott tanulni. Amikor 1935-ben nagybátyja, II. György görög király ismét trónra ülhetett, a hercegnő ideiglenesen visszatért hazájába. Az 1940-ben kitört görög–olasz háború alatt Athénban tartózkodott. 1941-ben a világháború terjedése miatt az Egyesült Királyságba költözött anyjával. Itt ismerte meg későbbi férjét, II. Pétert, aki szintén ide menekült a német invázió elől.
Szerelemből terveztek összeházasodni, amit Péter anyja, Mária és az emigráns jugoszláv kormány is ellenzett. Végül 1944-ben házasodtak össze. Egy évvel később született fiuk, Sándor. 1945 novemberében Josip Broz Tito megfosztotta Pétert a trónjától. A trónfosztott, nincstelenné vált király az alkohol rabja lett és más nőkkel vigasztalódott. Alexandrát depresszió gyötörte, elhanyagolta a fiát, többször öngyilkosságot kísérelt meg. II. Péter 1970-ben bekövetkezett halála után Alexandra egészsége tovább romlott, 1993-ban rákban hunyt el. A Tatói palota sírkertjében temették el, 2013-ban az oplenaci királyi mauzóleumba szállították át férjével együtt.
Életrajza Születése körüli bonyodalom
Alexandra görög és dán hercegnő nehéz körülmények közé született. Öt hónappal a világrajövetele előtt édesapja, Sándor görög király szepszisben elhunyt, miután egy majom megharapta a Tatói palota kertjében. Az uralkodó hirtelen halála komoly politikai válságba sodorta Görögországot egy olyan időszakban, amikor a közvéleményt amúgy is megosztotta az első világháború és a török függetlenségi háború. Sándor morganatikus házasságot kötött a közrendű Aszpaszía Mánuval, emiatt gyermekük nem számított legitimnek. Mivel nem volt más jelölt a trónra, Elefthériosz Venizélosz miniszterelnök kénytelen volt ősi ellenségét, I. Konstantint visszaültetni 1920. december 19-én. Sándor uralkodását régensségnek nyilvánították, házassága technikailag illegális volt, gyermeke hivatalosan házasságon kívül születettnek számított.
Aszpaszía terhességének utolsó hónapjait összeesküvés-elméletek kísérték. A pletykák szerint ha fiúnak adna életet (akit Fülöpnek neveztek volna, Nagy Sándor apja után), bizonyosan mindent megtenne, hogy trónra ültesse. A lehetőség aggasztotta a királyi családot, ezt kihasználták a venizelisták, hogy felszítsák az örökösödési válságot. A királyi család fellélegzett, amikor Aszpaszíának lánya született, I. Konstantin király és anyja, Olga lettek a csecsemő keresztszülei.
Befogadása a királyi családba
Aszpaszía és Alexandra jogilag nem tartoztak a királyi családhoz, közembernek számítottak. Mindez 1922 júliusában változott meg, amikor Zsófia királyné közbenjárására visszamenőleges hatályú törvénnyel elismerték a királyi család tagjainak házasságát, de trónöröklési jog nélkül. Ennek a jogi kiskapunak köszönhetően Alexandra jogosulttá vált az őfensége megszólításra és a görög és dán hercegnő titulusra. A törvény szemében legitim gyermek lett, de nem a dinasztikus vonalon, vagyis trónigénye nem lehetett. Ugyanakkor ez az elismerés lehetővé tette, hogy számára kedvező házasságot kössön.
Aszpaszíát ugyanakkor nem említették a törvényben, így közember maradt a protokoll szempontjából. Az asszony férje nagybátyjához, Kristóf királyi herceghez fordult segítségért, akinek közrendű amerikai felesége, Nancy Stewart Worthington Leeds megkapta görög és dán királyi hercegné rangot. Kristófnak sikerült rávennie Zsófia királynét véleménye megváltoztatására, és a királyné nyomására I. Konstantin végül rendeletben adományozta a görög és dán hercegné rangot Aszpaszíának, amivel együtt járt az őfensége megszólítás.
Gyermekkora
Mindezek ellenére Alexandra és édesanyja helyzete nem javult. Görögországban jelentős események mentek végbe, több csatát is elszenvedtek a török függetlenségi háború során, majd 1922. szeptember 11-én a görög forradalom lemondásra kényszerítette I. Konstantint elsőszülött fia, György javára. 1923. december 19-én a király és felesége menekülni kényszerült az országból. Amikor kikiáltották a Második Hellén Köztársaságot 1924. március 25-én, Alexandra és édesanyja maradhatott egyedül az országban a dinasztiából.
Mivel nem volt jövedelme, Aszpaszía inkább a száműzetést választotta és a frissen megözvegyült Zsófia királynéhoz költöztek a Firenzéhez közeli Villa Bobolinába. Zsófia szívesen látta az unokáját, bár anyagi helyzete nem volt rózsás. Alexandrának itt boldog gyerekkora volt, melyet unokatestvéreivel, Fülöp herceggel és Mihály herceggel játszva töltött, valamint nagynénjeivel, Ilona hercegnővel, Irén hercegnővel és Katalin hercegnővel.
1927-ben édesanyjával az Egyesült Királyságba költöztek, a Berkshire-beli Ascotba. Itt Sir James Horlick baronet fogadta be őket a Cowley Manorba. Az iskolás korba lépett kislányt bentlakásos iskolákba, majd az ascoti Heathfield Schoolba íratták be. A hercegnőnek nem tett jót az élmény, az édesanyjától elválasztott kislány nem volt hajlandó enni, majd pedig tuberkulózist kapott. Svájcba küldték gyógyulni. Később Párizsban, egy társasági életre felkészítő leányiskolában tanult, ez idő alatt anyjával a Hotel Crillonban laktak.
Anyjával végül a velencei Giudecca szigetén állapodtak meg, ahol Aszpaszía vásárolt egy kis ingatlant a megtakarításai és Horlick anyagi támogatásának segítségével. Az „Eden kertjének” (Giardino Eden) nevezett villában korábban Caroline Eden (1837–1928), a brit Eden baronetek családjából származó Frederic Eden (1828–1916) özvegye élt. A 3,6 hektáros kertjéről híres villa neve, mely az „édenkertre” hasonlít angolul, elbűvölte a két hercegnőt.
A görög monarchia visszaállítása
1935-ben a második hellén köztársaság megszűnt, és György, Alexandra nagybátyja újra trónra ülhetett. Alexandra, bár édesanyjával továbbra is Velencében élt, visszatérhetett Görögországba és minden királyi ceremóniára meghívták. 1936-ban részt vett a korábban elüldözött I. Konstantin, Olga királyné és Zsófia királyné tatói újratemetésén. Két évvel később meghívták nagybátyja, Pál herceg és Friderika Lujza hercegnő esküvőjére.
Alexandra mindezek ellenére sem számított teljes jogú családtagnak. Édesanyjának harcolnia kellett a lánya apai örökségéért, ráadásul Aszpaszía számára nem tartottak fenn királyi sírhelyet a tatói palota sírkertjében. Az 1936-os újratemetések idején Alexandra apjának maradványait Konstantin és Zsófia mellé helyezték át egy nekik szánt kápolnába, Aszpaszía számára azonban nem jelöltek ki benne helyet.
Alexandra 15 éves volt, amikor 1936-ban I. Zogu albán király megkérte a kezét, mert egy európai uralkodóházba akart benősülni a pozíciója megerősítése érdekében. A görög diplomácia azonban elutasította a kérést, mivel Görögország igen bonyolult kapcsolatot ápolt Albániával az észak-epiruszi régió miatt. Zogu végül a magyar Apponyi Géraldine-t vette feleségül.
1937-ben Párizsban vezették be a felső tízezer társaságába, ahol unokatestvérével, Eduárddal, Windsor hercegével táncolt, aki feleségével, Wallis Simpsonnal akkor Franciaországban lakott. A második világháború alatt London A görög–olasz háború kitörése 1940. október 28-án arra kényszerítette Alexandrát és édesanyját, hogy elhagyja Olaszországot. Először Athénba költöztek, ahol a királyi család számos nőtagjával együtt ápolóként dolgoztak. 1941. április 6-án a Harmadik Birodalom megtámadta Görögországot. Néhány nappal később a királyi család legtöbb tagja elhagyta az országot. Rövid ideig Krétán tartózkodtak, amikor azonban a németek a szigetet is bombázni kezdték, a királyi család Egyiptomba és Dél-Afrikába menekült.
Alexandra és Aszpaszía azonban II. György és a brit kormány engedélyével inkább az Egyesült Királyságot választotta. 1941 őszén érkeztek Liverpoolba, majd végül London Mayfair negyedében telepedtek le. Itt a Vöröskereszthez csatlakoztak. Új otthonukban jobban fogadták őket, mint szülőhazájukban, rendszeres vendégei voltak Marina görög hercegnőnek (Kent hercegnéje) és Fülöp hercegnek, akiről azt rebesgették, hogy rövid ideig eljegyezte Alexandrát.
Házasság 1942-ben Alexandra megismerkedett harmadfokú unokatestvérével, II. Péter jugoszláv királlyal egy katonabálon. A fiatal uralkodó Jugoszlávia megszállása óta Londonban élt száműzetésben. A fiatalok szerelembe estek, aminek Aszpaszía nagyon örült. Péter anyja, Mária királyné, és az emigráns jugoszláv kormány azonban hevesen ellenezte a házasságot; nem tartották illendőnek, hogy esküvőt szervezzenek, amikor az országot épp háború sújtotta. A pár két évig csupán néha-néha tudott találkozni a Kenti hercegné rezidenciáján.
A pár végül 1944. március 20-án kötött házasságot. A londoni jugoszláv nagykövetségen tartott ceremónián a király anyja nem volt hajlandó részt venni. Alexandra egy Mary Lygon (Vszevolod Ivanovics orosz herceg felesége) által kölcsönzött ruhát viselt. A vendégek között volt VI. György brit király, II. György görög király, VII. Haakon norvég király és Vilma holland királynő is, más egyéb európai uralkodóházak tagjaival egyetemben.
Emigráns királynéként Jugoszlávia felszabadítása Az új királynőt nem kötötték erős szálak Jugoszláviához, mely ekkor még továbbra is náci megszállás alatt volt. Mihály montenegrói herceg nem volt hajlandó olasz és német befolyás alatt feléleszteni ősi királyságát, így Montenegró területe olasz protektorátus lett. Szerbia (Milan Nedić vezetése alatt) és a Független Horvát Állam náci bábállammá vált. Két csoport jelent meg Jugoszláviában ekkor, Draža Mihailović csetnikei, és a jugoszláv partizánok, a kommunista Josip Broz Tito vezetésével.
Az emigráns jugoszláv kormány Londonból Mihailović tábornokot nevezte ki háborús miniszternek, és támogatták a királypárti erőket. A partizánok jelentősége miatt azonban a szövetséges hatalmak inkább a kommunistákban bíztak és egyre kevésbé támogatták Mihailovićot, akit azzal vádoltak meg, hogy a tengelyhatalmakkal kollaborál a kommunista gerillák lelövéséhez. A teheráni konferencia után a szövetségesek megszakították a kapcsolatot a csetnikekkel, ezzel kényszerítve a jugoszláv kormányt a partizánok elismerésére. 1944 júniusában Ivan Šubašić miniszterelnök hivatalosan is Titót nevezte meg a jugoszláv ellenállás vezetőjeként, Mihailovićot elbocsátották. 1944 októberében Churchill és Sztálin megegyeztek, hogy Jugoszláviát két zónára osztják fel, de miután a partizánok és a Vörös Hadsereg felszabadították Belgrádot, nyilvánvalóvá vált, hogy a kommunisták kerültek előnybe az országban. Churchill kérésére Tito elismerte a régenstanácsot 1945 márciusában, ugyanakkor nem egyezett bele II. Péter visszatérésbe. A király és a királyné továbbra is emigrációban kényszerült maradni, miközben az újonnan alakult kormánykoalíciót a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége dominálta Belgrádban.
A koronaherceg születése, a király trónfosztása