Hermann Bollé (Köln, 1845. október 18. – Zágráb, 1926. április 17.) francia-német származású osztrák építész volt, aki Horvátországban (Zágrábban és Szlavóniában), valamint a mai Vajdaság egyes részein tevékenykedett.

Élete Az építőipari iskola elvégzése után H. Wiethase építész műtermébe került, ahol templomok és templomi felszerelések tervezésén dolgozott. 1872-ben Bécsbe került a Képzőművészeti Akadémiára, ahol a híres osztrák építész, Friedrich von Schmidt műtermében dolgozott asszisztenseként. A szakirodalomban gyakran tévesen szerepel, hogy Bollé az említett Akadémián tanult, de a nevét sehol sem említik, sem az Akadémia, sem a közeli Műszaki Egyetem irataiban, ami azt jelenti, hogy Bollénak valójában nem volt hivatalos akadémiai végzettsége. Ráadásul 27 évesen került Bécsbe, mely akkor viszonylag magas kor volt az iskoláztatáshoz. 1875/76-ban Olaszországban dolgozott, ahol megismerkedett Josip Juraj Strossmayer diakovári püspökkel és Isa Kršnjavoggal, akik Horvátországba hívták. Már 1876-ban megérkezett Diakovárra, ahol K. Rösner építész halála után Friedrich von Schmidt vette át a diakovári Szent István-székesegyház építésének befejezését. Bollé eleinte csak a diakovári székesegyház Schmidt-projektjein dolgozott, de idővel függetlenné vált, és a diakovári projekt egy részét már egyedül végezte el. Ugyanabban az évben, amikor először érkezett Diakovárra, elkezdte a zágrábi Szent István-templom Marko Schmidt tervei szerinti helyreállításának építészeti felügyeletét, aki rábízta az Akadémia épületének építését és a zágrábi székesegyház felújítását is, így Bollé 1878-ban végleg Zágrábban telepedett le. Rögtön többfelől is kapott újabb megrendeléseket, és intenzív építészeti, társadalmi-kulturális és pedagógiai tevékenységbe kezdett.

Számos épületet restaurált és épített historikus stílusban Horvátországban (köztük az Iparművészeti Múzeum és a Szakiskola, valamint a zágrábi Mirogoj temető épületeit). Romantikus stílusban restaurálta és újatotta fel a máriabesztercei zarándokkomplexumot, a katedrálist és az érseki palotát, valamint több zágrábi káptalani házat. Az ő tervei alapján készültek a zágrábi városi rendezési terv részletei, és részt vett Zágráb várostervezésének minden fontos kérdésében. Az iparművészet terén elért eredményeinek, munkáinak száma szinte végtelen, a bútoroktól a színházi jelmezekig és produkciókig, ólomüveg ablakokon, ékszereken, étkészleteken át a lámpákig.

Bollé szociokulturális és pedagógiai tevékenysége is kiterjedt volt. Aktív tagja volt a Művészeti Társaságnak, egyik alapítója és igazgatója az Iparművészeti Múzeumnak és a Kézműves Iskolának, melynek keretében megalapította az Építőipari Iskolát, melyet 32 évig vezetett. Diákokkal és tanárokkal együtt a világ nagy kiállításain (1882-ben Trieszt, 1882-ben Budapest, 1885-ben és 1886-ban Budapest, 1900-ban Párizs) vett részt, számos értékes elismerésben és kitüntetésben részesült. A munkásságával kapcsolatban máig tartó viták ellenére Bollé kétségtelenül döntő szerepet játszott Zágráb várostervezésében a 19. század második felében.

Üzenete 2014 januárjában a zágrábi székesegyház déli harangtornyának 102. méterénél található „AD 1898” felirat mögött találták meg Hermann Bollé utókornak szánt írásos üzenetét. Két pergament tett egy kis üvegkapszulába, de a nedvesség tönkretette őket. Csak a Horvát Állami Levéltár laboratóriumában végzett eljárással sikerült megfejteni, hogy ki hagyta ránk őket. Az üzenetben Bollé azt írta: „Adja Isten, hogy amikor évszázadok után újra előkerül ez az üzenet... minden horvátot jó katolikusként, dicsőséges, egységes és szabad népként találjon”.

Munkái Ő építette, vagy részt vett az építésében Zágráb a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia palotája Szent József intézet, azaz a Magdolna kolostor a Nazorova utcában (1879) a Kaptol 6. szám alatti kúria (1880 után) a Nova vesa 5. szám alatti kúria (1880-1882) szemináriumi kápolna Kaptolban (1880 óta) kémiai laboratórium a Strossmayer téren (1882-1884) zágrábi evangélikus templom (1881 – 1884) Iparművészeti Múzeum és kézműves iskola épülete (1882-1892) Pongrátz-palota a Jelačić téren (1882 – 1884, 1937-ben lebontották) Mirogoj temető (árkádok, ravatalozó, Krisztus Király kápolna, kápolna a temető ortodox részében és számos műemlék, 1883 - 1914) a Kaptol 21. szám alatti kúria (1885) a Weiss villa Prekrižjében (1890, a két háború között lebontva) egyszintes lakóépület a Dalmatinska 10. szám alatt (1890) kápolna az Ilirski téren (1892) kétszintes lakóépület a J. Žerjavića utca 4. szám alatt (1893) Medulićeva tanárképző iskola (K. Waidmannal, 1893) Művészeti műtermek az Ilica 85. szám alatt (V. Bukovaccal együttműködve, 1894).

Máshol Horvátországban Diakovári székesegyház (1876 – 1883, részt vett az építkezés irányításában, tervezők: Karl Rösner és F. Schmidt) eszéki középiskola (1880-tól) Pejácsevich-sírkápolna Nekcsén (1881) a Jelačić család síremléke a zaprešići Novi dvoriban (1884) tounji plébániatemplom (1886 – 1897) fatemplom a túrmezei Gustelnicában (1889) jegyzői ház a budinščinai Weiss-birtokon (1890) plébániatemplom és kúria a Károlyváros melletti Šišljavićban (1892 óta) plébániatemplom a Gračac melletti Štikadában (1894) Szent Márton plébániatemplom Dugo Seloban (1895) az első világháború elesett hőseinek emlékműve a károlyvárosi katonai temetőben (1918). tervei szerint készült az a kereszt, amely1957 óta áll a kutenyai későbarokk Havas Boldogasszony templom előtt

Horvátországon kívül Horvát pavilon a trieszti világkiállításon (1882) a szerémségi Erdővég plébániatemploma (1885 – 1890) erdészeti pavilon a Budapesti Millenniumi Kiállításon (1896) vincellérház az Odescalchi-birtokon Višnjevciben, a Szerémségben (1903) Đurišić családi sírkápolna Árpatarlón (1910) plébániatemplom és kúria a szerémségi Csálában (1914, a második világháborúban lerombolták) az árpatarlói Taschner sírkápolna (1923 körül).

Felújított és restaurált épületek Zágráb Szent Márk-templom (F. Schmidt tervei alapján, általa felügyelve, 1877 – 1880) Zágrábi katedrális és az érseki palota (1880 – 1905) granešinai templom (1880) 2, 3, 4, 20, 21, 26. számú káptalanházak (önállóan vagy együttműködve, 1880 után) Szent Katalin-templom homlokzata (1880 után) Ferences templom (1881-1902) remeti templom (1881 óta) az ortodox templom belseje (1882-1894) az Ilica 45. szám alatti épület (1882, átépített) a Jelačić tér 1. szám alatti épület (1882, eltávolítva) Görögkatolikus Szent Cirill és Metód-templom (1883-1885) az Opatička 10. szám alatti imaház és tanterem (1892) Szentlélek-kápolna (1893-tól).

Máshol Horvátországban kőrösi Szent Anna plébániatemplom (1878-1890) máriabesztercei zarándokkomplexum (1878 – 1883) a Nagygorica melletti Dubranec plébániatemploma (1883-1889) a Zágráb melletti Resnik temploma (1887) a muraközi Belica plébániatemploma (1890) az Ozaly melletti Kašt temploma (1892) újlaki ferences templom (1892 – 1909) kőrösi görög katolikus székesegyház (1892 óta) kostajnicai ferences templom és kolostor (1892) Nagygorica plébániatemploma (1893) Püspöki templom és palota Pakrácban (1893) Szűz Mária kápolna Gornja Stubicában (1896 előtt) belovári Szentháromság ortodox templom (1897) verőcei ferences templom (1899).

Horvátországon kívül a Pétervárad melletti Tekia Havas Boldogasszony zarándokkápolnája (1881) a Zimony melletti Franjindol plébániatemploma (1888) a szerémségi Görgeteg kolostora és temploma (1899).

Zágrábi köztéri alkotásai Kaptol-kút (Schmidttel együttműködve, 1882) szökőkút a Zrinjevacon (1891-1893) meteorológiai oszlop a Zrinjevacon (1894) a Botanikus kert kerítése és portálja (1894) a Bogoštovlja és az Opatička 10. szám alatti oktatási épület kerítése (1894).

Jegyzetek

Források Herman Bollé – veliki hrvatski graditelj i pedagog, Građevinar, br. 10/2005. Neogotički tornjevi zagrebačke katedrale – stil i kontekst, "Radovi instituta za povijest umjetnosti", br. 29., Zagreb, 2005., str. 259 – 276. Dragan Damjanović, Radovi hrvatskih arhitekata u časopisu Wiener Bauhütte, Radovi instituta za povijest umjetnosti br. 30., Zagreb, 2006., str. 229 – 240. Dragan Damjanović, Biskup Strossmayer, Iso Kršnjavi, Herman Bollé i izgradnja zgrade kraljevske velike gimnazije u Osijeku, "Peristil, Zbornik radova za povijest umjetnosti", br. 49., Zagreb, 2006., str. 129 – 150. Dragan Damjanović, Herman Bollé – izgradnja i opremanje katedrale u Đakovu (1876. – 1884.). // Croatica Christiana periodica: časopis Instituta za crkvenu povijest Katoličkog bogoslovnog fakulteta Sveučilišta u Zagrebu. Vol. XXXIII, br. 63., Zagreb, 2009., str. 109–127. Dragan Damjanović, Neogotička arhitektura u opusu Hermana Bolléa. // Prostor: znanstveni časopis za arhitekturu i urbanizam. Vol. 17, No 2 (38), Zagreb, 2009. str. 243–246. Arhitektura ikonostasa u opusu Hermana Bolléa, Prostor, Znanstveni časopis za arhitekturu i urbanizam br. 18 (2010), 1 (39); Zagreb, 2010., str. 62 – 79. Herman Bollé i obnove baroknih sakralnih građevina u stilu njemačke neorenesanse, Prostor, Znanstveni časopis za arhitekturu i urbanizam br. 19 (2011), 1 (41); Zagreb, 2011., str. 42 – 59.

Fordítás

Kategória:1845-ben született személyek Kategória:1926-ban elhunyt személyek Kategória:Osztrák építészek