Katalin, Lancaster hercegnéje (angolul: Katherine/Catherine/Katharine, Duchess of Lancaster, született Katherine de Roët, első házassága alatt Katherine Swynford; Hainaut-i grófság, 1349 körül – Lincoln, 1403. május 10.) késő középkori hainaut-i származású angol nemesasszony, Genti János lancasteri herceg szeretője, majd harmadik felesége. A Beaufort-család ősanyja, így IV. Eduárd és minden őt követő angol/brit uralkodó őse.

Katalin Hainaut-i Filippa angol királyné háztartásában nevelkedett, majd Lancasteri Blanka szolgálatába került, mint Blanka és férje, Genti János gyermekeinek gondozója. Férjhez ment Sir Hugh Swynfordhoz, majd megözvegyült. Mialatt Genti János második feleségét, Kasztíliai Konstanciát szolgálta, a herceg szeretője lett. A kapcsolat közfelháborodást okozott, így a herceg kénytelen volt elküldeni magától Katalint. Konstancia halála után a herceg váratlanul feleségül vette Katalint, a pápa pedig utólag törvényesítette négy korábban született gyermeküket.

Származása Paon de Roët (1305/1306 előtt – 1355 körül; más írásmóddal Payn/Payne, illetve Rœt/Rœlt) hainaut-i nemesember és lovag leányaként született. Anyja neve nem ismert. Apja egyes források szerint a befolyásos Le Rœulx-családból (más írásmóddal Rouet, Roëlt vagy Ruet), esetleg annak egy kevésbé gazdag mellékágából származott. Ez a család kiterjedt uradalommal bírt a Mons-tól nem messzi Le Rœulx kisváros környékén és Nagy Károly császárig és Nagy Alfréd wessexi királyig vezette vissza családfáját. Míg ezt a rokonságot nem lehet bizonyítani, az biztosabb, hogy Paon apját Jean de Roët-nek hívták és 1315-ben halt meg, az ő apja pedig Huon de Roët volt.

Apja, Paon de Roët élete Paon de Roët nem volt gazdag, bár rendelkezett valamennyi földdel Hainaut-ban. 1327 decemberében érkezett először Angliába Hainaut-i Filippával, III. Eduárd király menyasszonyával. Az esküvő után a királyné kíséretét hazaküldték, kivéve néhány hölgyet és két férfit, köztük de Roët-t. 1334 körül kinevezték az aquitániai Guienne címerkirályának, 1340-ben pedig hadba vonult Franciaország ellen a kezdődő százéves háborúban. Az évtized közepétől ismét a királyné mellett volt az udvarban, legkésőbb 1349-ben pedig visszatért Hainaut-ba, ahol II. Margit grófnőt, Filippa királyné nővérét szolgálta.

De Roët először 1335 előtt házasodhatott meg, majd másodjára az 1340-es évek második felében; két házasságából négy ismert gyermeke született, valószínűleg ketten-ketten mindkét kapcsolatból. Feleségei nem ismertek, de lehetséges, hogy hainaut-i származásúak voltak és esetleg távoli rokonságban álltak az ott uralkodó Avesnes-házzal. Első házasságából született Elizabeth/Isabelle, (1335/1336 előtt –1368. július 24. körül), akit 1349 nyarán II. Margit elhelyezett egy Mons környéki apátságban mint chanoiness, címzetes kanonoknő. Katalin valószínűleg soha nem találkozott ezzel a testvérével. Elizabeth/Isabelle mellett első házasságából egy fia is született, Walter, legkésőbb 1338 és 1340 között.

Gyermekkora Katalin 1345 és 1350 között, valószínűleg 1349-ben született vagy a Hainaut-i grófságban (régebbi források szerint Pikárdiában), vagy apja Mons környéki birtokain, vagy Angliában. Édestestvére, Philippa, valószínűleg fiatalabb volt nála. 1351-ben II. Margi fia, Vilmos, elfoglalta a grófságot. Anyja támogatóit elüldözte, kastélyaikat lerombolta, hivatalaikat saját követői között osztotta szét, így de Roët Margittal menekült Angliába. A bizonytalan otthoni helyzet miatt valószínűleg a családját is magával vitte (a kolostorban élő Elizabeth/Isabelle kivételével). Miután Vilmos és Margit békét kötöttek, 1352 elején a grófnő és hívei visszatértek Hainaut-ba. Ekkor de Roët Angliában, Filippa királynénál hagyta két leányát, így valószínű, hogy anyjuk már nem élt. Apjuk néhány éven belül, feltételezhetően 1355-ben, szintén meghalt.alt=Középkori színes miniatúra. Fiatal, szőke hölgy térdepel zöld padlón, arany oltár előtt; fekete-piros sárkányokkal díszített aranyruhát és hermelinszegélyes kék köpenyt viselt. Egy kéz éppen aranykoronát helyez a fejére.|bélyegkép|Hainault-i Filippa koronázása.|balra

Neveltetése Filippa királyné háztartásában Katalin és húga, Philippa a királyné háztartásában, annak fiatalabb gyermekeivel (valószínűleg főleg az 1344-ben született Walthami Máriával és az 1346-ban született Windsori Margittal) és más nemesi gyermekekkel nőttek fel; Katalint Agnes Bonsergeant dajka gondozta. Három évvel később bátyjuk, Walter is Angliába költözött, ahol Woodstocki Eduárd walesi herceg szolgálatába állt.

A királyné felügyelete alatt a lányok megtanultak az udvar hivatalos nyelvén, anglonormannul, illetve angolul korábban beszélt nyelveik, a francia és a holland mellett. Etikettet és protokollt, táncot, hímzést és lovaglást tanultak, vadászni és solymászni jártak, udvari társasjátékokat játszottak. Katalin olvasni is tudott, bár írni valószínűleg nem, és jelentős műveltséget szerzett. Életének alapvetésévé vált a katolikus vallásosság. Egy ideig Filippa nevelte Lancasteri Blankát, távoli unokahúgát is, aki nyolc évvel volt idősebb Katalinnál, Mivel a királyi pár szoros kapcsolatot ápolt idősebb gyermekeivel is, későbbi férjét, Genti Jánost is megismerhette.alt=Fekete-fehér metszet. Fiatal nő és középkorú férfi arca profilból, a hölgy reneszánsz stílusú fejdíszben, a férfi sisakban. Arckifejezésük komor, hajuk nem látszik.|bélyegkép|Lancasteri Blanka és Genti János arca a sírjukról; anakronisztikus ábrázolás, amelyen Blanka XVI. századi főkötőt visel.

Első évei Lancasteri Blanka háztartásában Valamikor 1360 és 1365 között Katalin elhagyta a királynéi háztartást és csatlakozott Lancasteri Blankáéhoz, aki 1359. május 19-én feleségül ment Genti Jánoshoz. Bár házasságukat politikai okokból a király rendezte el, János és Blanka egymásba szerettek és boldogan éltek. Amikor Blanka 1360 elején első gyermekét várta, Filippa királyné háztartásába költözött; az ekkor nagyjából tíz éves Katalint talán ekkor helyezték Blanka mellé, mivel az ilyen korú lányokat gyakran bízták meg kisebb feladatokkal csecsemők körül (például a bölcső ringatásával). Katalint először 1365. január 24-én említik Blanka hercegné háztartásában, mint ancille-t, szolgálóleányt. Innentől kezdve biztosan a hercegi párral, az ország a király után legrangosabb és leggazdagabb embereivel utazott azoknak mozgó udvartartásával, és gyermekeik nevelésében játszott szerepet.

Első házassága Tizenéves kora első felében Katalint férjhez adták Sir Hugh Swynfordhoz, a lancasteri herceg egyik emberéhez, egy ősi, de nem túl gazdag földbirtokos család tagjához. Erre 1362-ben vagy 1363-ban került sor, amikor Sir Hugh megörökölte a Swynford-birtokokat, Katalin pedig elérte a megfelelő kort, de mindenképpen 1365. január 24-e előtt, amikor egy okirat már férjezett nevén említi. A házasságot valószínűleg a hercegi pár rendezte el, esetleg a királyné tanácsai alapján. Katalin férje Sir Thomas Swynford és Nichola Basset of Weldon fia volt és legkésőbb 1340-ben született. Katonaként szolgált, kortársai „ravasz és félelmetes harcosként” ismerték. Apjától két kicsi, rossz állapotú és alacsony jövedelmű birtokot örökölt Lincolnshire-ban, a hozzájuk tartozó udvarházakkal: Kettlethorpe volt fő lakhelye, Coleby pedig a másodlagos. Bevétele a falusi földbérlőktől származott, ám nem volt elég háztartása ellátására a hercegtől kapott jutalmak nélkül. Földjei kövesek, szárazak és nehezen művelhetőek voltak. A házaspár gyakran tartózkodott a térség legfontosabb városában, Lincolnban is. alt=Magas, széles, kőböl faragott, durván, egyszerűen díszített kapu zöld, kisvárosi környezetben, vörös téglaház előtt.|balra|bélyegkép|XIV. századi kapu maradványa Kettlethorpe Hall, a Swynford család otthona mellett. Katalin és Hugh kapcsolatáról semmit sem tudunk, de Lucraft szerint valószínű, hogy saját akaratából ment férjhez és kedvelte Swynfordot. Társadalmi állás és vagyoni helyzet tekintetében egymáshoz illőek voltak; korban legalább tíz év különbség volt köztük. Hugh katonaként sok időt töltött külföldön, Katalin pedig a kor elvárásainak megfelelően teljesítette egy feleség kötelességeit: vezette a kettlethorpe-i háztartást és intézte férje ügyeit, ha az távol volt. Kortársai emiatt Kettlethorpe úrhölgyeként (Lady of Kettlethorpe) ismerték. Mindketten sok időt töltöttek a hercegi udvarban gyermekeikkel együtt. Katalin fő feladata Lancasteri Blanka gyermekeinek gondozása volt.

1366 novemberében Sir Hugh Aquitániába utazott, hogy csatlakozzon Genti János seregéhez a kasztíliai trónbitorló, Enrique de Trastámara (II. Henrik király) ellen. Katalin ekkor terhes volt fiával, Thomasszal, aki a következő év elején született. Férje 1367 októberében tért vissza. 1368 augusztusában Lancasteri Blanka világra hozta hetedik gyermekét, szeptember 12-én pedig meghalt, valószínűleg a szülés okozta komplikációkban. Férje és egész háztartása mélyen gyászolta. Valószínűleg Katalinra is nagy hatással volt a veszteség, mivel gyermekkora óta ismerte Blankát. A néhai hercegné háztartását feloszlatták, ám lehetséges, hogy Katalin az elárvult gyermekek mellett maradt; leánya, Blanche biztosan velük élt legalább a következő év végéig. 1369 augusztusában meghalt Filippa királyné is.

1369 őszén Hugh Swynford Franciaországban szolgált, majd novemberben hazatért. 1370-ben Aquitániába ment, ahol november 13-án életét vesztette egy ismeretlen betegségben. Szegénysége miatt lehetséges, hogy ott is temették el.

Gyermekei első férjétől Három vagy négy gyermekük érte meg a felnőttkort, akiknek sorrendje és születési éve bizonytalan:

Blanche Swynford (1363 körül – 1375 körül), Genti János keresztlánya, a hercegi pár gyermekeinek játszótársa 1368-tól. Margaret Swynford (született 1364 körül), apáca a Barking-apátságban 1377-től. Szüleiről nincsenek pontos feljegyzések, ám szinte bizonyos, hogy Katalin és Hugh leánya volt, mivel csak Genti János közbenjárására szerezhetett királyi ajánlást, hogy bekerüljön az ország legválogatottabb apácái közé. Dorothy Swynford (született 1366 körül), akit először a XVI. században említenek a források, mint Thomas Thimelby of Poolham feleségét. Sir Thomas Swynford II (1367. február 4. – 1432. április 2.), örökölte apja birtokait 1371-ben, 1401 és 1402 között pedig Lincolnshire seriffjeként szolgált.

Majdnem teljesen biztos, hogy Katalin első négy gyermeke valóban Hugh Swynfordtól született. Amikor Genti János pápai diszpenzációért folyamodott, hogy feleségül vehesse Katalint, megemlítette, hogy az asszony egyik leányának (aki kiemelten „egy másik férfitól született”) a keresztapja volt. Az egyházi törvények értelmében egy gyermek szülője nem lehetett a keresztszülő. A továbbiakban a kérvény így fogalmaz: „ugyanezen János herceg házasságtörő módon megismerte ugyanezen Katalint, ő [Katalin] ment lévén a házasságtól, de a házasság még létezvén ugyanezen János herceg és Konstancia között, és gyermekeket nemzett általa”. Swynford Katalin életrajzírója, Alison Weir szerint a korszellemből és Genti János személyiségéből is következik, hogy nem hazudtak volna a pápának szóló hivatalos iratban, hiszen ez mind közös gyermekeik törvényességét és örökségét, mind János és Katalin lelki üdvösségét veszélyeztette volna.alt=Idős férfi zöld háttér előtt. Fekete, bő köpenyt és fejkendőt visel, haja és szakálla ősz. Nagy orra és halványzöld szemei vannak, komoly, elgondolkodó az arckifejezése.|bélyegkép|Geoffrey Chaucer képmása 1412-ból, Thomas Hoccleve által, aki személyesen is ismerhette a költőt.

Rokonsága Geoffrey Chaucerrel