Paul Jean-Baptiste Gasq, (1860. március 30., Dijon – 1944., Párizs) francia szobrász. Többnyire Paul Gasq néven említik a források. Dijonban és Párizsban alkotott, de művel megtalálhatóak Bécsben is.
Életútja A véletlennek köszönhető, hogy Paul Jean-Baptiste Gasq Dijonban született. 1860. március 30-án, az állomás udvarán lévő épületben jött világra, mivel édesapja, aki vasúti alkalmazott volt és általában Lyonban, a rue Perrache-on lakott, éppen Dijonban volt tartós szolgálatban. Paul Gasq azonban végül mégis Dijonban töltötte gyermekkorát édesanyjával, Ursule Jacotot-val.
1877-1878 között Dijonban az École des Beaux-Arts hallgatójaként François Dameron diákja volt, akinek tanítványai közül számos neves művész került ki, akikkel késöbb Gasq többször együtt dolgozott, például Jean Dampt, Paul Auban, Henri Bouchard, és Eugène Piron. 1879-ben, 19 évesen Gasq Párizsba költözött és tanulmányait az l'École nationale des Beaux-Arts diákjaként folytatta. Mesterei François Jouffroy, Alexandre Falguière és Antonin Mercié voltak.
Első bemutatkozása 1880-ban volt, amikor a Salon des Artistes français kiállító művészei közt található neve. 1884-ben a Római Díj második helyezését érte el A sérült Mezencius című alkotásával. 1890-ben A haldokló spártai Othryadas című alkotásának köszönhetően kapta a Római Díjat, ami lehetővé tette, hogy három évet a Villa Medici ösztöndíjasaként Rómában töltsön el. Ennek köszönhető ismeretsége Georges Chedanne építésszel és François Sicard szobrásszal, akik szintén a Római Díj nyertesei és a Villa Medici ösztöndíjasai voltak. A bécsi Francia Nagykövetség épületének homlokzatán a két legpompásabb dísz ennek a Rómában született barátságnak köszönhető. Sicard és Gasq osztrák-francia barátságot jelképező, aranyló hatású domborművei domináns elemei a homlokzatnak.
Az 1894-ben készült márvány Medea című műve 1906-ban a Tuileriák kertjében kapott helyet. Az 1893-as Szalonon második díjat kapott. Az 1896-os Szalonon első díjat nyert Hero és Leander görög mitológiai szerelmespár történetét ábrázoló domborművével. Az 1900-as világkiállításon pedig aranyérmet kapott. 1911-ben A forradalom önkénteseiért című szobráért kapott érdemérmet.
Bár Párizsban egyre több nagyléptékű megbízást kapott, mint például a Sacré Cœur-bazilika előtt a Louise-Michel téren a monumentális szökőkút szobrainak elkészítése, soha nem feledkezett meg gyermekkorának színhelyéről. Számos alkotása található Dijonban, és sokszor dolgozott együtt dijoni kollégáival. A Saint-Jean templomnál elhelyezett Bossuet tiszteletére emelt szobornál, Moreau a Vallás és a Hit allegóriáinak kivitelezésében, Schanosky pedig a talapzat megvalósításában segített neki. A Cour du Parc-ban található 1914-1918-as háborús emlékművön három egykori iskolatársa, Henri Bouchard, Jean Dampt és Eugène Piron működött vele együtt.
Gasq 1932-től haláláig a dijoni múzeum muzeológus igazgatója volt, 1935-től pedig az Académie des Beaux-Arts szobor szekciójának tagja lett. François Sicard székét vette át. Vésőjével elhunyt barátai előtt is tisztelgett. A belgiumi Leopold-rend lovagja, a francia Becsületrend tisztje volt.
Paul Gasq 1944-ben halt meg Párizs 17. kerületében. Ideiglenesen a Batignolles-i temetőben temették el, majd áthelyezték a dijoni Péjoces temetőbe.
Válogatás alkotásaiból Dátum Műalkotás Kép1893-1896Médeia, márvány szoborPárizs, Jardin des Tuileries Médeia kolkhiszi királylány, Aiétész lánya, Hekaté papnője volt, akit az istennő varázstudománnyal ajándékozott meg. Amikor az argonauták Kolkhiszba érkeztek az ott őrzött aranygyapjúért, halálosan beleszeretett vezérükbe, Iaszónba, és ezért hozzásegítette az aranygyapjú ellopásához. Ezután megszökött Iaszónnal, akivel több évig Korinthoszban, Kreón udvarában éltek. Később Iaszón elhidegült Médeiától és Kreuszát akarta feleségül venni. Iaszon hűtlenségéért az esküvő napján Médeia saját két gyermekük megölésével állt bosszút. Egy méreggel átitatott díszköntössel vetélytársnőjét is megölte. | valign=top| 150px|alt=Médeia szobra, Párizs, Jardin des Tuileries 1899Hírnév (La Renommée), bronz szoborDijon, place de la RépubliqueSadi Carnot mérnök, főtanácsos, Côte-d'Or-i képviselő, miniszter, majd a Harmadik Francia Köztársaság ötödik elnöke volt. A szakszervezeti és anarchista zavargások kapcsán Carnot megtagadta a kegyelmet a terrortámadások elkövetőinek, ezért egy lyoni hivatalos látogatás során halálosan megkéselte az olasz anarchista Sante Geronimo Caserio. Dijon város Mathurin Moreau és Paul Gasq szobrászok alkotásaival Félix Vionnois építész tervei alapján emelt emlékművet tiszteletére. Az emlékmű csúcsán a Hírnév babérkoszorút tartó bronz allegóriája Gasq alkotása. 150px|alt=Emlékmű, széles talapzat oszloppal, lent Sadi Carnot és két ülő allegorikus női alak, fenti női alak a Hírnév allegóriája 1899Fájdalom (La Douleur), márvány szoborDijon, place de la République A Dijon városa által Sadi Carnot emlékére emelt emlékmű széles szobor talpazatán Carnot szónoki pózban látható, a két oldalon ülő női figurák a Történelem és Fájdalom allegóriái . Az előbbi Mathurin Moreau alkotása. A női alak egy lapra Carnot nevét vési be. A Fájdalom allegória Paul Gasq alkotása. Az emlékmű hátsó oldalán a haza oltára látható. A Place de la République átépítése során az emlékmű talapzata körül egy nagy szökőkútmedencét alakítottak ki, amelynek vízsugarai éjszaka meg vannak világítva. Sadi Carnot a párizsi Panthéonban temették el. 150px|alt=Sadi Carnot emlékmű, női alak, a fájdalom allegóriája 1899Az elektromosság allegóriája ( Allégorie de l’électricité), domborműPárizs, a Gare de Lyon homlokzataPárizsban a Gare de Lyon főhomlokzatát az első emelet magasságában négy olyan dombormű díszíti, amelyek a technikai haladást dicsőítik. Paul Gasq munkájával együtt itt látható a 'Hajózás' és a 'Gőz' allegóriája, melyek Félix Charpentier alkotásai, valamint a 'Mechanika' allegóriája, melyet Louis Baralis faragott köbe. 1900Szobrászat (La Sculpture / L'Art et la Nature)Párizs, Grand Palais des Champs-ÉlyséesAz 1900-as párizsi világkiállítás alkalmából épült Grand Palais 13 500 m2 alapterületű főhajóját üvegtető fedi. A konstrukció innovatív vas és acél tartószerkezetét díszes homlokzat takarja, melyet Paul Gasq, Camille Lefèvre, Alfred Boucher, Alphonse-Amédée Cordonnier , Raoul Verlet és Georges Réciponszobrászok alkotásai díszítenek. A Beaux-Arts stílusában épült Grand Palais főhomlokzata oszlopsorral határolt árkád. A főbejárata három nagy boltívből áll, amelyeket kettős oszlopok tagolnak. Ezek tövében az Építészet, a Festészet, a Szobrászat és a Zene allegóriáját ábrázoló négy szobor áll. Paul Gasq alkotása, a Szobrászat allegóriája a bejárat bal oldalán látható. A női alakot formázó férfi művész kezében szobrász kalapácsot tart. 1901Eugène Spuller síremléke (Tombeau d'Eugène Spuller)Párizs, Père-Lachaise temető, 65. parcellaEugène Spuller (1835 -1896) francia ügyvéd, író, újságíró és politikus. Közoktatási, művészeti és kultuszminiszter 1887. május 30-tól december 12-ig Maurice Rouvier kormányában és 1893. december 3-tól 1894. május 30-ig Jean Casimir-Perier kormányában. Pierre Tirard kormányának külügyminisztere. Hosszú, fájdalmas betegségben hunyt el. A párizsi Père-Lachaise temetőben, a 65. körzetben van eltemetve. Sírja fölött a női alak gyermekkel a Nemzeti Oktatás allegóriája. Mögötte egy oszlopon áll a politikust ábrázoló mellszobor. Mindkettő Paul Gasq alkotása. 150px|alt=Síremlék, női alak gyermekkel a Nemzeti Oktatás allegóriája és mellszobor 1904Jacques-Bénigne Bossuet szobra (Monument à Bossuet)Dijon, az egykori Saint-Jean-templom, a mai Parvis Saint-Jean színház mellettJacques-Bénigne Bossuet francia katolikus püspök, teológus, író, a Francia Akadémia tagja. Dijonban a jezsuiták iskolájában, majd Párizsban I. Johanna navarrai királynő által alapított Navarrai Kollégiumban tanult filozófiát és teológiát. Ezután folytatta tanulmányait a Sorbonne-on, ahol a teológia doktorává avatták. 1642-ben a metzi katedrális egyik kanonokává nevezték ki. 1649-ben diakónus lett. A Franciaországhoz került Metz polgárainak kb. a fele protestáns volt. Bossuet katolikus kanonoki kötelességének tartotta, hogy megkísérelje visszatéríteni őket a katolikus egyházba. 1670-ben a trónörökös Lajos királyi herceg tanítója lett, több traktátust írt a herceg okítására. Paul Gasq az emlékművön dijoni kollégáival dolgozott együtt. Mathurin Moreau a Vallás és a Hit allegóriáinak kivitelezésében, Xavier Schanosky pedig a piedesztál elkészítéseben segített. 150px|alt=acques-Bénigne Bossuet szobra 1905-1906Subé-kút (Fontaine Subé)Reims, place Drouet-d’ErlonAuguste Subé (1807 – 1899) francia iparmágnás 200 000 aranyfrankos adományának köszönhetően, majd egy 1903-as pályázatot követően, amelyre 87 pályamű érkezett, Paul Gasq, Paul Auban és Louis Baralis szobrászok, Joseph Wary díszítőművész és André Najoux építész alkották a kutat. A Wary által szőlőlevelekkel és szőlőfürtökkel díszített oszlop tetején egy Auban által készített bronz Hírnév allegória állt. A talpazaton Marne megye négy folyóját (Suippe, Marne, Vesle, Aisne) megszemélyesítő szobrok láthatók, melyek az I. Világháborúban erősen károsodtak. A folyók fölött Reims városa, a Kereskedelem, a Mezőgazdaság, a Szőlő és a Munka allegóriája Gasq alkotásai. 1942-ben a Vichy-kormány idején beolvasztották az oszlop tetejéről a bronz szobrot, melyet késöbb az eredetitől különbözővel pótoltak. 150px|alt=Szökökút