Károlyi Béla, született Schäffer Béla Miklós (Ercsi, 1921. december 6. – Budapest, 1960. március 8.) nívódíjas magyar színművész.

Életútja és színészi pályája

Miután szüleit korán elvesztette (édesanyját, Károly Herminát alig több mint 6 és fél éves korában, édesapját, Schäffer Mátyást pedig néhány évre rá), szegény sorban nevelkedett. Ezen évei alatt tanulta ki a villanyszerelő szakmát és emellett már 1936-től mint üzemi színjátszó tevékenykedett. Feleségével, Bartos Annával 1944-ben kötöttek házasságot.

1945 után a Széchenyi gyógyfürdőben kapott állandó munkát, majd a Vízműveknél mint villanyszerelő dolgozott. Az 1947-ben megrendezett országos kultúrversenyen figyelt fel rá Szendrő Ferenc. Szendrő a munkásszínpadokon is állandó figyelemmel kísérte munkáját és tanította, majd 1950-ben leszerződtette a Belvárosi Színházhoz. Egy 1951-ben megjelent Magyar Nemzet cikkben a következőképpen fogalmazott korai éveiről és munkásszínjátszói múltjáról:

„Nehéz utam volt, amíg idáig érkeztem. Szüleimet korán elvesztettem. Ugyanúgy nyomorogtam, mint a többi, hozzám hasonló sorsú szegény gyerek. Nagyokat koplalva, igazi otthon nélkül tanultam ki a villanyszerelő szakmát. Fiatal életemnek ebben a borús korszakában egyetlen vidám folt akadt: azok a percek, amelyeket munkástársaimmal együtt kultúrcsoportunkban töltöttünk. Mindig forrón szerettem a színházat, akkor persze a komoly színpadot nem tudtuk elérni, igyekeztünk hát magunk csinálni. Nem is szakadtam el a kultúrmunkától soha. A felszabadulástól kezdődőleg megváltozott az én életem folyása is. Állandó munkát kaptam, a Széchenyi-gyógyfürdőben és újra nekifeküdtem a kultúrmunkának. Mindig szeretettel gondolok vissza akkori kultúrvezetőmre, Farkas Gyulára, akitől sokat tanultam.”

1954-ben, akkor már az Ifjúsági Színházban a Kérők című darabban stúdióvizsgát tett. 1950-1951 között volt a Belvárosi Színház tagja. 1951-1954 között az Ifjúsági Színház valamint a hozzátartozó Ifjúsági Kamaraszínház tagja, 1954-1957 között a Petőfi Színházban (volt Ifjúsági Színház) és a Jókai Színházban játszott (volt Ifjúsági Kamaraszínház). 1957-1960 között pedig az Állami Déryné Színház (korábbi nevén Állami Faluszínház) társulatának tagja volt. A Szigligeti ribillió című zenés vígjátékban a főszerep megformálásáért nívódíjat kapott.

Leginkább színpadi színész volt, de számos rádióműsorban és több filmben is találkozhatott vele a nagyérdemű. Nem sokkal halála előtt, február 26-án még részt vett a Viharos alkonyat főpróbáján, illetve két nappal később február 28-án a darab premierjén, de az ezt követő vidéki turnén betegsége miatt, már nem vehetett részt. Csupán 38 éves korában, 1960. március 8-án hunyt el. Temetése egy pénteki napon, 1960. március 11-én, 11:30-kor volt az Új Köztemetőben. Sírja a 71-es parcellában található.

Halálának okáról hasonlóan, de némiképp mégis eltérően fogalmaztak a korabeli híradások. Ezek szerint: "gyógyíthatatlan betegség következtében hirtelen elhunyt", "hirtelen elhunyt", "súlyos betegsége után meghalt". Halotti anyakönyvi kivonatán "mirigydaganat, hashártyagyulladás" van feltüntetve mint az elhalálozás oka.

Színházi szerepei Belvárosi Színház

Anatolij Vlagyimirovics Szofronov: Moszkvai jellem – Druzsinyin Mágori Erzsébet: Diplomaták – Vieri Ferraris (epizódszereplő) Jurij Burjakovszkij: Üzenet az élőknek – Kolinszky, máshol Kolinsky (egyik börtönőr) Hunyady József: Bányászbecsület – Szakács a párttitkár Csiky Gergely: Kaviár – Péter matróz

Ifjúsági Színház / Ifjúsági Kamaraszínház

Miroslav Stehlík: Az új ember kovácsa – Halabuda párttitkár Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij: Az acélt megedzik – Pankrátov (komszomolista) Szinetár György: Egri csillagok – Balassa Zsigmond Szász Péter: Két találkozás – Mac Call őrmester (egy becsületes amerikai őrmester) Margarita Aliger: Zója – Krasznov (partizán) Jaroslav Klíma: A szerencse nem pottyan az égből – Konecsny szervezőtitkár Valentina Alekszandrovna Ljubimova: Hólabda – Rendőrtiszt Török Tamás: Az eltüsszentett birodalom – Hadvezér Vszevolod Ivanov: Páncélvonat – Znobov (partizán) Földes Mihály: A kőszívű ember fiai – Tormándy William Shakespeare: Vízkereszt vagy amit akartok – Tengerészkapitány Kisfaludy Károly: Kérők – Perföldy Tóbiás Jakab (ügyész)

Petőfi Színház / Jókai Színház

Hegedüs Géza: Mátyás király Debrecenben – Ragya Heltai Jenő: Szépek szépe – Fővadászmester Konsztantyin Andrejevics Trenyov: Gimnazisták – Artyuhov (a munkás) Tóth Eszter, Török Sándor, Vincze Ottó: Csilicsala csodái – Burgum Babay József: Három szegény szabólegény – Főbíró Edmond Rostand: Sasfiók – Őrmester Hubay Miklós: Egyik Európa – Svinemünde-Brindisi Vészi Endre: Fekete bárány – Habán

Állami Déryné Színház

Raymundo Magellhaes: Párizsi cukrászda – Jacquot Florentin a pék-cukrász Kacsóh Pongrác: János vitéz – Bagó Nadányi Zoltán: Szigligeti ribillió – Pozsár Mihály (hét falu kovácsa) Bozó László: A lőcsei fehér asszony – báró Andrássy István Leonyid Rahmanov: Viharos alkonyat – Bacsarov, néhol Bacsárov (Misha Bocharov / Mihail Makarovics Bocsarov)

Filmszerepei Becsület és dicsőség (1951) – Pavel Bikov tolmácsa – r. Gertler Viktor Teljes gőzzel (1951) – Balassa a Vasút Politikai Osztály vezetője – r. Máriássy Félix Civil a pályán (1951) – a motoros rendőr, akinek a motorkerékpárjáról a nyereg az országúton hagyott Karikás kezében marad, illetve az a rendőr, aki a film végén feltartóztatja a menekülő Bogdánt – r. Keleti Márton Vihar (1952) – az egyik arató – r. Fábri Zoltán Állami áruház (1952) – egyenruhás vásárló a háttérben, abban a jelenetben, mikor Boriska kiszolgálja a „kedves bácsit” azaz Rózsahegyi Kálmánt és amely jelenetben a következő párbeszéd hallható: – Mást nem tetszik? – De! Tetszenék nékem, hogyha vagy húsz esztendővel fiatalabb lennék – r. Gertler Viktor A harag napja (1953) – vöröskatona – r. Várkonyi Zoltán Csapj az asztalra! (1953) – Szacsvai – r. Szemes Mihály A biztonságos közlekedésért (1953) – a rendőroktató – r. Zákonyi Sándor Rákóczi hadnagya (1953) – gróf Bercsényi Miklós – r. Bán Frigyes Életjel (1954) – a mentőegység tagja – r. Fábri Zoltán 2×2 néha 5 (1954) – Józef Potocki a lengyel pilóta, aki a Sárgarigó felkutatására indul a Magas-Tátrába – r. Révész György Budapesti tavasz (1955) – az egyik szovjet katona – r. Máriássy Félix Egy pikoló világos (1955) – a Római-parton az egyik fürdőző, egy másik jelenetben pedig a strandról hazafelé induló kockás inges férfi az oldalkocsis motorral, az oldalkocsiban egy hölggyel és egy kisgyerekkel – r. Máriássy Félix Az élet hídja (1955) – az egyik hídépítő munkás, többek között ő találja meg Jani sapkáját a Dunában – r. Keleti Márton Mindenki iskolája (1955) – Bálint Antal brigádvezető – r. Lakatos Vince Tűz a határban (1955) – Pista bácsi – r. Rodriguez Endre Tanosztály (1956) – rendőr főhadnagy – r. Zákonyi Sándor Keserű igazság (1956) – teherautó sofőr – r. Várkonyi Zoltán A legokosabb ember (1956) – Túri elvtárs – r. Révész György Csigalépcső (1957) – hangversenyen a közönség tagja – r. Bán Frigyes Játék a szerelemmel (1957) – a rendőr, aki az idézést viszi Korom Bertalannak – r. Apáthi Imre Csempészek (1958) – a gazdag utazó sofőrje – r. Máriássy Félix Barátságos idegen (1959) – Angyal őrmester – r. Rényi Tamás

Rádiós szereplései

Sírja és az Állami Déryné Színház általi gyászjelentése Sírjának pontos helye a budapesti Új Köztemetőben: 71-es parcella, 0. szakasz, 1. sor, 123-as sírhelye.

További információk és fényképek https://www.facebook.com/profile.php?id=100094105847906 https://karolyibelaszinmuvesz.hu/

Források https://archivum.mtva.hu/photobank?query=%22K%C3%A1rolyi%20B%C3%A9la%22 https://bti.budapestikozmuvek.hu/uj-koztemeto https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/163910 https://mandadb.hu/tetel/346330/Viharos_alkonyat https://adt.arcanum.com/hu/view/Nepszabadsag_1951_04/?pg=121&layout=s&query=k%C3%A1rolyi%20b%C3%A9la https://adt.arcanum.com/hu/view/MagyarNemzet_1951_02/?query=%22k%C3%A1rolyi%20b%C3%A9la%22%20&pg=101&layout=s

Kategória:1921-ben született személyek Kategória:1960-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar színészek Kategória:Az Új köztemetőben eltemetett személyek Kategória:Ercsiek