Winfried Georg SebaldIn a number of interviews, Sebald claimed that his third given name was "Maximilian" – this has, however, turned out not to be the case; see Uwe Schütte, W.G. Sebald. Leben und literarisches Werk. Berlin/Boston, MA: de Gruyter, 2020, p. 8. , W. G. Sebald vagy (ahogy jobban szerette) Max Sebald német író és akadémikus. 57 éves korában bekövetkezett halálakor a The New Yorker szerint "széles körben ismerték el a világirodalomhoz való rendkívüli hozzájárulásáért".
Élete Sebald a bajorországi Wertachban született Rosa és Georg Sebald három gyermeke közül a másodikként, és szülei egyetlen fiaként. 1948 és 1963 között Sonthofenben élt.W.G. Sebald, Schriftsteller und Schüler am Gymnasium Oberstdorf (németül) Apja 1929-ben csatlakozott a Reichswehrhez,A 'Reichswehr (szó szerint „Birodalomvédelem”) a német fegyveres erők hivatalos neve volt a Weimari Köztársaság idején és a Harmadik Birodalom első éveiben. és a nácik alatt a Wehrmachtban maradt. Apja 1947-ig hadifogoly volt; anyai nagyapja, Josef Egelhofer (1872–1956) a kisvárosi rendőrtiszt volt a legfontosabb férfi jelenlét korai éveiben. Sebaldnak megmutatták a holokauszt képeit mikor az oberstdorfi iskolába járt, és később felidézte, hogy senki sem tudta, hogyan magyarázza el, amit az imént látott. Művei központi témája a holokauszt és az európai modernitás, különösen annak hadviselési és üldözési módjai. A Winfried "igazi náci név" volt számára. Családja és barátai "Max"-nak hívták.Uwe Schütte: W. G. Sebald, S. 17.
Sebald először a Freiburgi Egyetemen tanult német és angol irodalmat, majd a svájci Fribourg Egyetemen, ahol 1965-ben szerzett diplomát.Eric Homberger, "WG Sebald," The Guardian, 17 December 2001, accessed 9 October 2010. 1966 és 1969 között a Manchesteri Egyetem lektora volt. Egy évre visszatért a svájci St. Gallenbe, abban a reményben, hogy tanárként dolgozhat, de nem tudott letelepedni. 1967-ben feleségül vette osztrák származású feleségét, Utét. 1970-ben a Kelet-Angliai Egyetem (University of East Anglia) oktatója lett.A University of East Anglia (UEA) egy állami kutatóegyetem Norwichban, Angliában. Itt doktorált 1973-ban A mítosz újjáéledése: Alfred Döblin regényeinek tanulmányozása című disszertációjával. Sebald 1986-ban szerzett habilitációt a Hamburgi Egyetemen. 1987-ben kinevezték az UEA európai irodalom tanszékének elnökévé. 1989-ben a British Center for Literary TranslationBrit Műfordítási Központ alapító igazgatója lett. Wymondhamben és Poringlandben élt, míg az UEA-nál volt.
Utolsó éve
Az Austerlitz 2001-es kiadása (német és angol nyelven egyaránt) biztosította Sebald világhírét:Uwe Schütte, 'Rezeption | Anglo-amerikanischer Raum'. In: Claudia Öhlschläger, Michael Niehaus (eds.), W.G. Sebald-Handbuch: Leben – Werk – Wirkung. Stuttgart: Metzler, 2017, pp. 305–309, pp. 305 and 306. "Az Austerlitz-t nemzetközi szinten is lelkesen fogadták; az irodalomkritikusok frenetikusan ünnepelték; a könyv Sebaldot modern klasszikussá tette."Christian Hein, 'Rezeption | Deutschsprachiger Raum'. In: Claudia Öhlschläger, Michael Niehaus (eds.), W.G. Sebald-Handbuch: Leben – Werk – Wirkung. Stuttgart: Metzler, 2017, pp. 300–305, p. 300: "Austerlitz wurde international begeistert rezipiert, von der Literaturkritik frenetisch gefeiert und verlieh Sebald den Status eines modernen Klassikers." az irodalmi Nobel-díj lehetséges jövőbeli nyertesének jósolták.In 2007 Horace Engdahl, former secretary of the Swedish Academy, mentioned Sebald, Ryszard Kapuściński and Jacques Derrida as three recently deceased writers who would have been worthy laureates. Megnövekedett és még mindig növekvő hírneve miatt Nyugat-Európa-szerte keresett személy lett az irodalmi intézmények és a rádióműsorok körében.Philippa Comber, 'Autorbiographie'. In: Claudia Öhlschläger, Michael Niehaus (eds.), W.G. Sebald-Handbuch: Leben – Werk – Wirkung. Stuttgart: Metzler, 2017, pp. 5–9, p. 9. Újságok, magazinok és folyóiratok Németországból, Ausztriából, Belgiumból, Hollandiából, Nagy-Britanniából és az Egyesült Államokból sürgették interjúra.Uwe Schütte, W.G. Sebald: Einführung in Leben und Werk. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 2011, p. 33. "Attól tartok, nyugtalanságra vagyok ítélve" – írta Andreas DorschelnekAndreas Dorschel (született 1962-ben) német filozófus. 2002 óta az esztétika professzora és a Grazi Művészeti Egyetem Zeneesztétikai Intézetének vezetője. 2001 júniusában, amikor visszatért az egyik útról, és elindult a következőre.
Sebald hosszú ideje tudatában volt egy veleszületett szívelégtelenségnek; egy amerikai látogatónak 2001 augusztusában úgy jellemezte magát, mint "valaki, aki tudja, hogy idő előtt el kell mennie".Lynne Sharon Schwartz (ed.), The Emergence of Memory: Conversations with W.G. Sebald, New York, NY/London/Melbourne/Toronto 2007, p. 162. 2001 decemberében Norwich közelében vezetés közben halt meg.Vanessa Thorpe, 'Cult novelist killed in car accident', The Observer, 16 December 2001. Az esemény sokkolta az irodalmi közvéleményt.Scott Denham, 'Forword: The Sebald Phenomenon', in: Scott Denham, Mark McCulloh (eds.), W.G. Sebald: History – Memory – Trauma, Berlin/New York, NY: de Gruyter 2006, pp. 1–6, p. 2: ”Sebald's premature death in December, 2001, shocked the literary world in Germany as well as in his home, Britain, and in the U.S.” Sebald lányával, Annával vezetett, aki túlélte a balesetet. A halottkém körülbelül hat hónappal a baleset után kiadott jelentése szerint Sebald szívrohamot kapott, és ebbe az állapotba halt bele, mielőtt autója átsodródott az úton, és egy szembejövő teherautóval ütközött.
W.G. Sebald a Framingham Earl-i St. Andrew templom templomkertjében van eltemetve, közel volt lakhelyéhez.
Témái és stílusa Sebald számos szövegét melankolikus hangvétel és szándékosan archaikus kifejezésmód jellemzi.Vgl. Josephine Carter: The Ethics of the Melancholic Witness: Janet Frame and W.G. Sebald. In: Mosaic 46 (2013), H. 1, S. 1–18. Művei nagyrészt az emlékezet és az emlékezetvesztés (személyes és kollektív) és a hanyatlás (civilizációk, hagyományok vagy fizikai tárgyak) témáival foglalkoznak. Ezek elsősorban a második világháború traumájának és a német népre gyakorolt hatásának megbékélésére és irodalmi terminusaival való feldolgozásra irányuló kísérletek. Az On the Natural History of Destruction (1999) című esszében írt a német városok háborús bombázásairól és arról, hogy a német nyelvű írásokban nincs valódi válasz. A holokauszttal kapcsolatos aggodalmát több könyv is kifejezi, amelyek finoman nyomon követik saját életrajzi kapcsolatait a zsidókkal.Cf. Carol Jacobs, Sebald's Vision. New York, NY: Columbia University Press, 2015, p. 72 and passim. Ellentétben Németország politikai és szellemi berendezkedésével,amint azt pl. Richard von Weizsäcker és Jürgen Habermas képviseli. Sebald tagadta a holokauszt egyediségét: „A németek által okozott katasztrófát, bármennyire is szörnyű, semmiképpen sem egyedi eseménynek látom – bizonyos logikával fejlődött ki az európai történelemből, majd ugyanezen okból beette magát az európai történelembe."W.G. Sebald, "Auf ungeheuer dünnem Eis." Gespräche 1971 bis 2001, szerk. Torsten Hoffmann, Frankfurt/M.: Fischer Taschenbuch Verlag, 2011, p. 260: "Ich sehe die von den Deutschen angerichtete Katastrophe, grauenvoll wie sie war, durchaus nicht als Unikum an – sie hat sich mit einer gewissen Folgerichtigkeit herausentwickelt aus der europäischen Geschichte und sich di dann. Geschichte und sich di dann. "</ref> Következésképpen Sebald irodalmi munkásságában mindig megpróbálta a holokausztot a modern európai történelemben elhelyezni és kontextusba helyezni, még akkor is, ha elkerülte, hogy Németországra összpontosítson.
Sebald teljesen elutasította az 1950-es és 1970-es évek nyugatnémet irodalmának fősodrát, amelyet Heinrich Böll és Günter Grass képvisel: „Utálom [...] a német háború utáni regényt, mint a pestist.” Ironikus módon Sebald 1997-ben megkapta a Heinrich-Böll-Díjat.<ref>W.G. Sebald, "Auf ungeheuer dünnem Eis." Gespräche 1971 bis 2001, szerk. Torsten Hoffmann, Frankfurt/M.: Fischer Taschenbuch Verlag, 2011, p. 77: "Ich hasse [...] den deutschen Nachkriegsroman wie die Pest." Szándékos ellenállást foglalt el. Jellegzetes és újító regényeit (amit többnyire egyszerűen csak "prózának" nevezettPeter Morgan distinguishes the "novel" Austerlitz from the "prose narratives" Vertigo, The Emigrants and The Rings of Saturn ('The Sign of Saturn: Melancholy, Homelessness and Apocalypse in W.G. Sebald's Prose Narratives.' In: Franz-Josef Deiters (ed.), Passagen: 50 Jahre Germanistik an der Monash Universität. St. Ingbert: Röhrig, 2010, pp. 491–517, p. 491).) szándékosan, kissé régimódi és kidolgozott német nyelven írta (az Austerlitz egyik passzusa tartalmaz egy nevezetes 9 oldalas mondatot). Sebald szorosan felügyelte az angol fordításokat (elsősorban Anthea Bell és Michael Hulse). Ezek közé tartozik a Vertigo, a The Emigrants, a The Rings of Saturn és az Austerlitz. Figyelemre méltóak a tények (vagy látszólagos tények), a visszaemlékezés és fikció, amelyet gyakran elmosódott fekete-fehér fényképek tarkítanak, amelyek inkább a narratívát idézik, mintsem közvetlenül illusztrálják. Regényeit európai utazások során tett megfigyelések és visszaemlékezésekként mutatják be. Száraz és huncut humoruk is van.
Sebald három verseskönyv szerzője is volt: For Years Now Tess Jaray-velTess Jaray (1937. december 31. –) brit festő és nyomdász. (2001), After Nature (1988) és Unrecounted (2004).
Vita Az Alfred Andersch nemzetiszocialista korszakban betöltött szerepének kihagyása körüli vita nagy feltűnést keltett.W.G. Sebald: Between the Devil and the Deep Blue Sea – Alfred Andersch. Das Verschwinden in der Vorsehung. In: Lettre International, H. 20, I. Vj./1993.
Művei 1969 Carl Sternheim: Kritiker und Opfer der Wilhelminischen Ära. Kohlhammer, Stuttgart 1980 Der Mythus der Zerstörung im Werk Döblins. Ernst Klett, Stuttgart 1985 Die Beschreibung des Unglücks. Zur österreichischen Literatur von Stifter bis Handke. Residenz-Verlag, Salzburg/Wien 1988 A radical stage: theatre in Germany in the 1970s and 1980s. (Radikale Bühne – Theater in Deutschland in den 1970er und 1980er Jahren.) Herausgegeben von W.G. Sebald. Berg, Oxford 1988 Nach der Natur. Ein Elementargedicht. Greno, Nördlingen 1988, ; Eichborn, Frankfurt am Main, 2001, ; als Taschenbuch: Fischer, Frankfurt am Main 1995, .; After Nature. London: Hamish Hamilton, English ed. 2002 Természet után. Elemi költemény – Európa, Budapest, 2016 (Időmérték) · · Fordította: Szijj Ferenc, utószó: Kovács Edit 1990 Schwindel. Gefühle. Eichborn, Frankfurt am Main 1990, Reihe Die Andere Bibliothek, .; Vertigo London: Harvill, English ed. 1999 Szédület. Érzés. – Európa, Budapest, 2010 · · Fordította: Blaschtik Éva 1991 Unheimliche Heimat. Essays zur österreichischen Literatur. Residenz-Verlag, Salzburg/Wien 1992 Die Ausgewanderten Eichborn, Frankfurt am Main 1992, .; The Emigrants London: Harvill. (Die Ausgewanderten. Vier lange Erzählungen) English ed. 1996 Kivándoroltak – Európa, Budapest, 2006 · · Fordította: Szijj Ferenc 1995 Die Ringe des Saturn. Eine englische Wallfahrt. Eichborn, Frankfurt a. M. 1995, .; The Rings of Saturn London: Harvill, English ed. 1998 A Szaturnusz gyűrűi. Angliai zarándokút (Die Ringe des Saturn – Angliai zarándokút) – Európa, Budapest, 2011 · · Fordította: Blaschtik Éva 1998 Logis in einem Landhaus. (Autorenporträts über Gottfried Keller, Johann Peter Hebel, Robert Walser u. a.) Hanser, München 1998.; A Place in the Country, English ed. 2013 1999 Luftkrieg und Literatur Mit einem Essay zu Alfred Andersch. Hanser, München 1999.; On the Natural History of Destruction London: Hamish Hamilton, English ed. 2003 Légi háború és irodalom. A rombolás természetrajza – Európa, Budapest, 2014 · · Fordította: Blaschtik Éva 2001 Austerlitz Hanser, München 2001, ; als Taschenbuch: Fischer, Frankfurt am Main 2003, .; Austerlitz London: Hamish Hamilton, English ed. 2001