bélyegkép|A Magyarizsépi Isépy család címere a 17. század óta A magyarizsépi Isépy család (latinul gens de [Magyar-]Isép) egy ősi magyar nemesi család. A Zemplén vármegyei Magyarizsép nevű település (ma Szlovákia; Nižný Žipov) volt a névadó birtokuk.
Név Többféle módon írták a latin dokumentumok a család nevét: Isypi, Isipi, Isepi stb. A hivatalos írásmód az „Isépy“, amelyik a fonetikailag helyes „Izsépy“-nek az archaikus változata. Etimológiailag vagy a görög Εὐσέβειος-ra, ill. a latin Eusebius-ra, amit a magyar Özsébnek ismer, vagy a József névre vezethető vissza.
Történelem bélyegkép|Isépy Sztáncs és utódai (Karácsony 1900, 256). Az Isépyek a Bogát-Radvány nemzetségből váltak ki a 13. században. A nemzetség hat családra oszlott fel: a Cseleji, Monoky, Rákóczi és három Isépy-ágba. Azon Isépy-ágon kívül viszont, amelyikből a család mai tagjai származnak, mindegyik család kihalt. Ezen ág őse Isépy Sztáncs, akinek nevét az Isztáncs település őrzi a mai napig, a 13. század elején tűnik fel. Sztáncsnak nemcsak egy, a szakirodalomban említett fia volt, János,Azon Isépy János gróf (Johannes de Isép comes), aki a mongolok elleni muhi csatában (1241. április 11.) a Sajó folyó feletti hídon szenvedett súlyos sebet a bal lábán, és akinek apja, Koloman pohárnoka, ott halt meg (vö. I. Nagy/I. Páur/K. Ráth/D. Véghely, Hazai okmánytár, Codex diplomaticus patrius III, Győr 1866, 11. sz.), úgy tűnik, az említett János a Somogy megyei Bő-(Beu) családból származó névrokona volt (Karácsonyi J., A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig, Budapest 1900, 275 f.). hanem egy 1295. augusztus 29-én kelt oklevél szerint egy másik közvetlen leszármazottja, Jakab gróf, akinek a fiát Mihálynak hívták (comes Jacobus filius Stanch de Isep et Mychael filius eiusdem).Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (T. Szőcs, Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke, Budapest 2012, Nr. 264, erdeti). Vö. W. Mór, Újabb nemzetségi kutatások, Turul 23 (1905), 76-84, 84. A család több tagja a 13-14. századi oklevelekben a comes ("gróf"), azaz Ispán címet viseli.Tagányi Károly, Valami a "Comes" szóról, Századok folyóirat 15 (1881), 516-519.
A 14. század elején Isépy Mátyus hosszadalmas jogi csatát vívott Rákóczi Balázzsal Rákócz, Morva, (Alsó-)Körtvélyes, Arács (egykor Rákócz és Körtvélyes között) és Sink („Synk”) falvak birtoklásáért. Az első, ezekre az eseményekre utaló oklevél 1328-ból származik, és már egy persorozat első szakaszának végét említi.Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis, Anjoukori Okmánytár, II (AD 1322-1332), ed. Imre Nagy, Budapest 1881, 380-82-ik o., 338-s dokumentum. Megemlíti a Rákóczon tartott istenítéletet is, amely az ellenfelek között párbaj formájában zajlott le (in dicte possessionis Rakolch facto duelli sortilegio) számos nemes jelenlétében és I. Károly király képviseletében. (in presencia regie maiestatis), először lóháton és nehéz páncélban (super equis et in armis militaribus), majd kalapácsokkal folytatott közelharcban (lancealibus preliis derelictis ictus fortissimos per clavas bulgaricales super se recepissent), de anélkül, hogy döntés született volna. 1328. július 19-én a felek az országbíró (iudex curiae) jelenlétében egyezségre jutottak, amelynek alapján Rákóczy Balázs átadta az arácsi birtokot Isépy János fiainak, Mátyusnak és Lukácsnak, akik cserébe lemondtak a Rákócz, Körtvélyes, Morva és Sink birtokokra vonatkozó igényeikről.Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis, Anjoukori Okmánytár, II (AD 1322-1332), ed. Imre Nagy, Budapest 1881, 444-45. o., 389-s dokumentum. Az egri káptalan 1329. január 8-án Isépy Mátyust és Lukácsot nevezte ki az arácsi birtokaikra, és megerősítette velük a birtokhatárokat.
Egy 1349. május 18-án kelt oklevél Cselej, Berettő, Lazony, Lask, Magyarizsép, Mérk (ma nem létezik, Lasztóctól délre), Bánóc, Új-Őr (ma nem létezik, Terebestől délre), Sóskút,Sóskút egy a 15. századig létező kis település volt Magyarizsép nyugati részén, amely nevét az itt feltörő meleg sóforrásról kapta. A köszvényes betegségekre gyakorolt gyógyító hatásáról volt ismert. A vizet az egész környéken többek között kenyérsütésre használták, amíg a hatóságok 1847-ben be nem töltötték a forrást (lásd Pesty Frigyes kéziratos helynévtára 1864, Zemplén vármegye II, szerk. Mizser L. és Sebestyén Zs., Debrecen 2024, 289. o. és Borovszky S., Magyarország vármegyéi és városai enciklopédiája, Zemplén vármegye, Budapest 1905, 80). Bikes (Céke mellett), Bós (ma nem létezik), Bós (ismeretlen), Albátya (ma nem létezik, Magyarizsép-től északkeletre a Hernád partján), Beltelek, Megyaszó és Tiszabercel falvakat említi a Bogát ágból származó Isépy János és Jakab tulajdonaként.Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis, Anjoukori Okmánytár, V (AD 1347–1352), ed. Nagy Imre, Budapest 1887, 278-280, 147. (eredeti), Wertner Mór, A Magyar Nemzetségek a XIV. század közepéig, I., Temesvár 1891, 107 und Karácsonyi János, A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig, Budapest 1900, 254.
A 14. század második felében az Isépyek a Cselejy és Bánóczy családokkal együtt a szerencsi Szent Péter és Pál bencés apátság védnökségét viselték, amely hagyományosan a Bogát-Radvány nemzetséghez tartozott.Rupp Jakab, Magyarország helyrajzi története, II: Az egri érsek-egyház-tartomány, Pest 1872, 324.
A 14./15. században 42 helységgel bír a család Zemplén és Sáros vármegyékben. 1401-ben püspöki donácziót kapott Éralján.Reiszig E., Zemplén vármegye nemes családjai, in: Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely r. t. város, (= S. Borovszky [ed.], Magyarország vármegyéi és városai – Magyarország mongráfiája, vol. 21), Budapest 1905, 516–545, 531. Az 1598 évi jobbágy-összeírásban az Isépy család a tíznél több jobbágyháztartás birtokosai között szerepel.Reiszig E., Zemplén vármegye nemes családjai, in: Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely r. t. város, (= S. Borovszky [ed.], Magyarország vármegyéi és városai – Magyarország mongráfiája, vol. 21), Budapest 1905, 516–545, 521. A család tagjainak története a későbbi századokban végig nyomon követhető, de jelentős közéleti szerepet nem játszottak egészen a 19. századig.Isépy Aladár, The Chronicle of the Isépy Family from their ancient origins to the 20th Century, Budapest 1948. A 20. század elejéig és részben a Beneš-dekrétumok alkalmazásáig az Isépy családnak többek közt Magyarizsépen, Barancson, Homonnán, Szinnán, Éralján, Kistoronyán, Cékén és Tőketerebesen volt birtoka.
Címer bélyegkép|Az Isépy család genealógiája a 17–20. század elejéig, táblázat I. (Kempelen B., Magyar Nemes családok, V. Budapest 1913, 196. o.) bélyegkép|Az Isépy család genealógiája a 17-20. század elejéig, táblázat II. (Kempelen B., Magyar Nemes családok, V. Budapest 1913, 197. o.) A család a 17. század óta a Zempléni levéltárban megtalálható címerpecsét, illetve -leírás alapján használta címerét: Kék címerpajzson fehér lovon ülő piros lovag, akinek jobb kezében kard, baljában egy levágott fej.Csoma J., Magyar Nemzetségi czímerek, Budapest 1904, 47. o. és latin nyelvű leírás a Zempléni Levéltárban, #1782.pr.Pol.87.pag.207.108. A Szluha M. / Késmárky I., Zemplén vármegye nemes családjai, Budapest 2018, 105. o. a Magyarizsépi Isépy-ekre vonatkozó bejegyzés alatt tévesen nyomtatott címer "Georgius de Isepe" címere, Isépi György Tarcalról, aki már Michael Adami (1720-1781), Scuta gentilitia illustrium ac nobilium familiarum Hungariae, 4. köt. szerint (kézirat a Nemzeti Széchényi Könyvtárban, vö. Csergheő g. / Nagy I., Der Adel von Ungarn sammt den Nebenländern der St. Stephanskrone, vol. 1, Nürnberg 1893 [= J. Siebmachers grosses und allgemeines Wappenbuch IV.15], 260. o.), és még pontosabben Isépy A., The Chronicle ..., Budapest 1948, 70. o. egy másik családhoz tartozik. A család címerpecsétje a Pest Vármegyei Levéltárában is megtalálható. bélyegkép|Isépy László (1861-1928) címeres könyvjegye
Érdekesség Az Isépy család többször szerepel Mikszáth Kálmán Különös házasság című regényében. Mikszáth első szerelme Izsépy Eszter volt."Hol volt, hol nem volt, Eperjesen volt, diákkoromban, hogy beleszerettem valami lzsépy Eszterkébe ..." és "Izsépy Eszter volt első szerelmem, s mikor aztán Selmecre mentem, nagyon el voltam keseredve, azt hittem a szívem hasad meg az én Eszterkém után (aki erről persze semmit sem tudott)." Mikszáth Kálmán, KIS HÍJA, HOGY KRITIKUS NEM LETTEM, Mikszáth K. összes művei, Bisztray Gy / Király I., 40. kötet: Mikszáth elbeszélések, XIV, 1889-1891, Budapest 1975, 74./75. o.). Szabó Magda Kármán József művének felhasználásával 1966-ban írt "Fanni hagyományai" című színjátékában Izsépy Fanni és családja a főszereplők.Szabó Magda, Fanni hagyományai, színmű három felvonásban, Kármán József műveinek felhasználásával: Szabó M., A macskák szerdája, Budapest 2008, 379-459.
Nevezetes személyiségek Isépy Sztáncs, 1252-ben Magyarizsép birtokosa.Wenzel G., Árpádkori új okmánytár, Codex diplomaticus Arpadianus continuatus, XI, Pest 1873, dok. 17. Isépy János, Sztáncs fia, 1284 Magyarizsép birtokosa. Isépy Jakab, Sztáncs fia, említve 1295-ben mint comes de Isép.Szőcs T., Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke, Budapest 2012, dok. 264, eredeti. Egy Isépy Benedek kétszer szerepel az Egri káptalan dokumentumaiban, 1362-ban mint Isépy Péter (Benedictus, filius Petri de Isép),Fejér, Gy., Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. Tomi IX. Vol. 6. (Budae, 1838.), CXXII. Vö. Isépy A., The chronicle of the Isépy family: from their ancient origins to the 20th century, Budapest 1948, 40. 1399-ben mint Isépy István fia (Benedictus Stephani de Yseep), akit IX. Bonifác pápa 1399. május 6-án egy egri és váradi kanóniával jutalmaz meg.Bullae Bonicacii IX. P. M. IX. Bonifác pápa bullái. 1396–1404. (Budapest, 1889. Mon. Vat. Hun. I/4.), CLXXII: Bonifacius... Dilecto filio Benedicto Stephani de Yseep, canonico ecclesie Agriensis, salutem ...Volentes ... tibi, qui in officio Buccicularie Palatii nostri diu servivisti, prout servis, gratiam facere specialem, unum in Agrigensi et alium in Waradiensi ecclesiis cannicatus cum plenitudine iuris canonici apostolica tibi auctoritate conferimus et de illis providemus, ac unam in Agrigensi et aliam in Waradiensi ecclesiis predictis prebendas, si que vacant presens, aut simul vel successive vacaverint ... conferendas tibi ... donationi apostolice reservamus. ("Bonifác ... üdvözletét küldi szeretett fiának, Benedeknek Isépi István fiának, az egri egyházmegye kanonokjának ... Azzal a szándékkal, hogy kifejezzük különös hálánkat neked, aki hosszú időn át a palotánk "buccicularius" [katona tiszt ("buccellarius") avagy ostyasütő (vö. Pór Antal, Katolikus szemle 4, 1890, 635. o.)] hivatalt töltötted be, szolgálatodért, az egyházjog teljességével, apostoli jogkörben egy egri és egy várdai kanonokságot adományozunk neked, és ezekre tekintettel rendelkezünk úgy, hogy az említett kanonokságok, az egyik a egri, a másik a várdai egyházmegyében, ha szabadok, a rendelkezésedre álljanak rögtön, illetve fenntartjuk azokat neked, hogy a rendelkesédre bocsássák, amint megüresednek, vagy közvetlenül azután, hogy megüresedtek." Az utóbbi az "Yseep" írásmódja szerint talán inkább egy Zsip-i Benedekre, tehát a Gyömörmegyei Zsipből származó személyiségre vonatkozhat.Ortvay Tivadar, Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején a pápai tizedjegyzékek alapján feltüntetve, I, Budapest 1891, 47. Isépy András (1385 előtt–1414 után), Isépy Pál (eml. 1328/1351) fia, Zsigmond király egy 1396. október 12-én Visegrádról a Leleszi premontrei kolostornak küldött levelében Füzér várának várnagyaként szerepel.Tóth N. C., A leleszi konvent országos levéltárában lévő Acta anni sorozatának oklevelei, I, közlemény 1387–1399 (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve, 47), Nyíregyháza 2005, 223. szám, 307. o. (eredeti).