Janko Alexy (Liptószentmiklós, 1894. január 25. – Pozsony, 1970. szeptember 22.) szlovák festő, író és publicista. Martin Benka és Ľudovít Fulla mellett a modern szlovák festészet vezéralakja. bélyegkép|jobbra|200px|Emléktábla a pozsonyi várban
Élete Ötödik gyermekként született egy asztalosmester családjában. Tanulmányait Liptószentmiklóson és a losonci gimnáziumban végezte. A középiskola elvégzése után gyakornok volt egy gyógyszertárban. Az első világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia katonájaként az olasz fronton harcolt. 1919 és 1925 között a Prágai Képzőművészeti Akadémián tanult Vlaho Bukovac és Max Švabinský mellett. 1920-ban hathónapos párizsi tanulmányúton vett részt. 1924-től 1929-ig egy pozsonyi gimnáziumban tanított művészetet és rajzot. 1927-től kizárólag a művészeti tevékenységnek szentelte magát. 1932 és 1937 között Pöstyénben élt, majd 1937-től ismét Pozsonyban. Hozzájárult a pozsonyi vár állagmegóvásához.
Munkássága Festészet bélyegkép|jobbra|200px|Ďurica, Alexy munkája (Pozsony, 1957) Alexy nemcsak a modern szlovák festészet egyik megalapítója volt, hanem nagyon aktívan részt vett a szlovák kulturális eseményekben is. Széleskörű munkássága mintegy 1300 olajmunkát, pasztellt és rajzot foglal magában, melyeket a szlovák népi kultúra, a szlovák népmítoszok és a szlovák vidék szépsége ihlette. Juraj Jánošík és csoportjának témája nagyon fontos volt a számára. Figyelmet szentelt az ólomüvegnek és a kárpitoknak is.
Hetvenedik születésnapján, 1964-ben a Nemzet Művésze címmel tüntették ki.
Irodalom Irodalmi tevékenysége nem volt számára elsődleges, de ennek ellenére következetes és jelentős volt – több mint 20 könyve jelent meg. Gejza Vámossal együtt kiadta a Svojeť című irodalmi és művészeti folyóiratot, amelyet 1922-ben alapítottak. Prózai műveinek fő jellemzője az önéletrajziság, a gyermekkori és tanulmányi élmények közvetlensége, de a karakterek és a pozsonyi művészi környezet hangulata is. Műveinek életoptimizmusát szlovákiai utazásainak élményeivel igyekezett alátámasztani.
bélyegkép|jobbra|200px|Sírja a pozsonyi Csalogányvölgyi temetőben
Irodalmi művei 1924 – Jarmilka (elbeszélések) 1928 – Grétka (elbeszélések) 1930 – Húsvét (elbeszélések) 1932 – Egy laza halmon (elbeszélések) 1935 – Hurrá (2 kötetes regény) 1936 – Már talpon van egy ember (regény) 1940 – Az aranyfenék 1942 – Ég a ház (családregény) 1946 – Az elfeledett világ 1948 – Szlovák művészek sorsai 1949 – Klopačka professzor (regény) 1956 – Az élet nem vicc 1956 – Ondrejko 1957 – A gyümölcs beérik 1970 – Ott elevenedik meg a dicsőség (emlék-dokumentumfilm a pozsonyi vár újjáépítéséről)
Jegyzetek
Fordítás
Források Janko Alexy a Google Arts & Culture oldalán Dobroslav Chrobák, Rukoväť slovenskej literatúry, Nakladateľ L. Mazáč, Praha – Bratislava, 1932 Ján Gregorec, Próza Janka Alexyho, in: Výboje prózy, Bratislava, 1962.
További információk Janko Alexy munkái a Szlovák Nemzeti Galériában
Kategória:1894-ben született személyek Kategória:1970-ben elhunyt személyek Kategória:Liptószentmiklósiak Kategória:Pozsonyiak Kategória:Szlovák költők, írók Kategória:Szlovák festők Kategória:Szlovák pedagógusok