Irene Adler egy kitalált karakter a Sir Arthur Conan Doyle által írt Sherlock Holmes-történetekben. Egykori operaénekesként és színésznőként szerepelt az 1891 júliusában megjelent Botrány Csehországban című novellában. Adler a Sherlock Holmes-sorozat egyik legfigyelemreméltóbb női karaktere, annak ellenére, hogy csak egy történetben szerepel. Bár gyakorlatilag nem bűnöző, és nincs rosszindulattal Holmes iránt, túljár az eszén, és elkerüli a csapdákat. Sherlock Holmes utólag tisztelettel „a Nő”-ként emlegeti őt."A Scandal in Bohemia" by Arthur Conan Doyle. Published 25 June 1891 in the July issue of The Strand Magazine.
Az eredeti Doyle-történetben Watson megjegyzi, hogy Holmes nem érdeklődik romantikusan Adler iránt vagy általában a nők iránt, rámutatva, hogy a detektív csak plátói csodálatot tanúsít szellemessége és ravaszsága iránt."A Scandal in Bohemia" by Arthur Conan Doyle. Published 25 June 1891 in the July issue of The Strand Magazine. Ennek ellenére néhány melléktörténet úgy tünteti fel Adlert, mint aki Holmes iránt romantikusan érdeklődik, vagy mint egy korábbi szerelmet, aki később rendszeresen részt vesz a bűnözésben.Sherlock Holmes: A Game of Shadows (2011), Warner Bros. Pictures.
Kitalált karakter életrajza bélyegkép|Holmes (álruhában) Irene Adler és Godfrey Norton esküvőjén, Sidney Paget 1891-es illusztrációja Irene Adler csak a Botrány Csehországban-ban szerepel. Nevét röviden megemlítik Az eltűnt vőlegény, A kék karbunkulus és Az utolsó meghajlás című kötetekben.
A Botrány Csehországban szerint Adler 1858-ban született New Jersey-ben. Az operakarrierben kontraltóként lépett fel az olaszországi milánói La Scala-ban, és a lengyelországi Varsói Császári Opera primadonnájaként szerepel, ami azt jelzi, hogy tehetséges és képzett énekes. Lengyelországban Wilhelm Gottsreich Sigismond von Ormstein, Cassel-Felstein nagyhercege és Cseh király (akkor még csak a koronaherceg) szeretője lesz, aki egy ideig Varsóban tartózkodott. A király úgy írja le, mint „jól ismert kalandvágyónőt” (ezt a kifejezést akkoriban széles körben használták, félreérthetően a "kurtizánnal" kapcsolatban is), akinek "a legszebb női arca és a legelszántabb férfi elméje van." Adler színésznőnek van kiképezve, és gyakran férfinak álcázza magát, hogy „kihasználja az általa nyújtott szabadságot”. Ők ketten titkolják kapcsolatukat, de levelet váltanak, és közös fényképet készítenek, amit Adler őriz. A király visszatér Prágába, míg a húszas évei végén járó Adler visszavonul, és Londonba költözik.
1888-ban a 30 éves király feleségül kívánja venni Clotilde Lothman von Saxe-Meiningent, a skandináv király második lányát. Adler ezt megtudva megígéri, hogyha hivatalosan bejelenti az eljegyzést, elküldi a fényképüket menyasszonya családjának, ami veszélyes cselekedet, mivel a skandináv királyi család botránynak fogja tekinteni, hogy a cseh király szerelmi kapcsolatba került egy színésznővel az alsóbb osztályból. A király ügynököket küld a fénykép visszaszerzésére, de többszöri próbálkozás után is sikertelenül.
Március 20-án a király felkéri a híres nyomozót, Sherlock Holmest, hogy szerezze vissza fényképet. Holmes álruhában nyomon követi Adler minden lépést, és megjegyzi, hogy „egy kedves nő, akinek az arcáért egy férfi meghalhat”. Álcázva rájön, hogy Adler kapcsolatban áll Godfrey Norton angol ügyvéddel, és szemtanúja lesz, amint elhamarkodott házasságot kötnek. Adler meglátja az álcázott Holmest, és megkéri őt, hogy legyen az esküvő hivatalos tanúja, és egy szuverén érmét ad neki az okozott bajért.
Később Holmes idős papnak álcázza magát, és trükkök segítségével bejut Adler otthonába, majd megtudja, hogy hol van elrejtve a fénykép. Elégedetten távozik. Adler arra a következtetésre jut, hogy a pap valóban Holmes, akire figyelmeztették. Fiatal férfinak álcázva magát felkeresi Holmes címét a 221B Baker Street címen. Látva John Watsont ugyanazzal a pappal, akivel korábban találkozott, jó éjszakát kíván nekik, miközben elmegy mellettük.
Másnap reggel Holmes meglátogatja Adler otthonát Watsonnal és a Királlyal, hogy visszaszerezze a fényképet. Adler újdonsült férjével és a fényképpel együtt elment, hátrahagyva egy fényképet magáról, valamint egy Holmesnak írt levelet, amelyben elmagyarázza, hogyan látta át a trükköt, és megerősítette a gyanúját. A levélben kifejtik továbbá, hogy miután megfenyegette a királyt, megismerkedett új férjével, és elégedett vele, vagyis többé nem áll szándékában kompromittálni a királyt (bár a fényképet megtartja, hogy megvédje magát minden további lépéstől). Adlert csodálva a király megjegyzi, "kár, hogy nem volt az én szintem". Amikor a király jutalmat ajánl erőfeszítéseiért, Holmes elkéri az Adler által hátrahagyott fényképet. Watson megjegyzi, hogy Holmes ezt követően az íróasztalán tartja a fényképet, és hozzáadja Adler szuverén érmét az óraláncához. Watson azt is megjegyzi, hogy Holmes nem érez romantikus vagy bármilyen más vonzalmat Adler iránt, mégis nagy tiszteletben tartja őt, és később gyakran „a Nő” tiszteletteljes címmel emlegeti.
A novella kezdő bekezdésében Watson "a néhai Irene Adlernek" nevezi, ami arra utal, hogy elhunyt. Feltételezik azonban, hogy a „késői” szó valójában „volt”-ot jelenthet, és arra utal, hogy a nő megváltoztatta vezetéknevét, miután összeházasodott Godfrey Nortonnal. Doyle ugyanezt a „késői” szóhasználatot használja a „Szökés az internátusból”-ban, utalva a herceg korábbi kabinetminiszteri státuszára.
Az öt narancsmagban Holmes azt mondja, hogy "négyszer verték meg – háromszor férfiak és egyszer egy nő". Ha ez a nő Adler, akkor ez ellentmond a történetek idővonalának. A Botrány Csehországban 1888. március huszadikán játszódik; Az öt narancsmag viszont 1887-ben. Doyle történetei számos kisebb ellentmondást és tisztázatlan pontot tartalmaznak, beleértve Watson háborús sérülésének helyét, Watson hányszor házasodott meg, és James Moriarty professzor keresztnevét.
Karakterforrások bélyegkép|Lillie Langtry (1882 körül), Irene Adler egyik lehetséges modellje Adler színházi előadói karrierjének, aki egy erős arisztokrata szeretője lesz, számos ihletője volt. Az egyik Lola Montez táncosnő, aki a bajor I. Ludwig szeretője lett, és hatással volt a nemzeti politikára. Montez-t több író javasolta Adler modelljének.
Egy másik lehetőség a színész, Lillie Langtry, Edward, a walesi herceg szeretője. Az 1957-ben írt Julian Wolff, a The Baker Street Irregulars irodalmi társaság tagja megjegyzi, hogy köztudott volt, hogy Langtry Jersey-ben született ("Jersey Lily"nek becézték emiatt), Adler pedig szintén New Jersey-ben született. Langtrynak később több más arisztokrata szeretője is volt és kapcsolatairól a sajtóban találgattak a Doyle történetének megjelenése előtti években. Egy másik lehetőség Ludmilla Stubel táncosnő, Johann Salvator osztrák főherceg állítólagos szeretője és későbbi felesége.
Holmes kapcsolata Adlerrel Adler kivívja Holmes határtalan csodálatát."A Scandal in Bohemia" by Arthur Conan Doyle. Published 25 June 1891 in the July issue of The Strand Magazine. Amikor a cseh király azt mondja: „Nem lett volna belőle csodálatos királynő? Nem kár, hogy nem volt az én szintem?" Holmes szárazon azt válaszolja, hogy Adler valóban más szinten áll, mint a király.
A Botrány Csehországban kezdete leírja azt a nagy tiszteletet, amellyel Holmes tartotta Irene Adlert:
Ezt az „emlékezetet” az Irene Adlerről készült fénykép tartja életben, amelyet szándékosan hagyott hátra, amikor új férjével együtt elrepült és magával vitte a kínos fényképet, amelyen őt a királlyal ábrázolták. Holmes ekkor kérte és kapta ezt a fényképet a királytól fizetségül az ügyben végzett munkájáért."A Scandal in Bohemia" by Arthur Conan Doyle. Published 25 June 1891 in the July issue of The Strand Magazine.
A mellékművekben gyakran használják ezt Holmes romantikus érdeklődésére, ami eltér Doyle történetétől, ahol csak az esze és a ravaszsága miatt csodálta.Sherlock Holmes: A Game of Shadows (2011), Warner Bros. Pictures. Sherlock Holmes kézikönyvében Christopher Redmond azt írja, hogy „a Canon kevés alapot ad a Holmes–Adler-kapcsolatról szóló szentimentális vagy kényes spekulációkhoz”.
Név kiejtése Irene Adler keresztnevének különböző kiejtését javasolták. A név hagyományos brit kiejtése "Eye-ree-nee", amelyet Adler keresztnevére használtak néhány adaptációban, beleértve a BBC 1989–1998-as rádiósorozatát. A név szokásos amerikai kiejtése, az "Eye-reen megfelelő lenne, mivel Adler állítólag New Jersey-ből származik. A modern brit szóhasználatban így is lehet ejteni. Ezt a kiejtést olyan televíziós adaptációkban használták, mint az Elementary és a Sherlock. Egy másik kiejtést, az "Ayr-ray-na"-t használták a granadai televíziós sorozatban. Ennek a kiejtésnek "kontinentális íze" van, amely megfelel Adler kontinentális európai operaénekesi karrierjének.
Adaptációk
Könyvek William S. Baring-Gould által kitalált életrajzaiban, Sherlock Holmes a Baker Streetből (1962) és Nero Wolfe a West Thirtyfifth Streetből (1969) azt az érvet állítja elő, hogy Adler és Holmes újra találkoznak, miután az utóbbi feltehetően meghalt a Reichenbach-vízesésben. Inkognitóban lépnek fel együtt a színpadon, és szerelmesekké válnak. Baring-Gould szerint Holmesnak és Adlernek születik egy fia, Nero Wolfe, aki apja nyomdokaiba lépne nyomozóként dolgozik.
John Lescroart két, 1986-ban és 1987-ben megjelent regényében azt állítják, hogy Adlernek és Holmesnak volt egy fia, Auguste Lupa, és arra utalt, hogy később Nero Wolfe-ra változtatta a nevét.
A Carole Nelson Douglas (1990–2004) által írt rejtélyes regények sorozatában Irene Adler a főszereplő és a rabló, aki röviddel azelőtt (a Good Night, Mr. Holmes című regényben) és Sherlock Holmesszal való nevezetes találkozása utáni életét mutatja be. Holmes mellékszereplő. Douglas Irene élete azon szakaszát mutatja be, ahol gyermek vaudeville-előadóművésznek, majd operaénekesnek képezték ki, mielőtt Pinkerton nyomozóként dolgozott. A könyvekben Douglas határozottan arra utal, hogy Irene anyja Lola Montez volt, apja pedig valószínűleg a bajor Ludwig I. uralkodó A sorozatban Godfrey Norton Irene támogató férjeként szerepel; Penelope "Nell" Huxleigh, a vikárius lánya és egykori nevelőnő, Irene legjobb barátja és életrajzírója; és Nell szerelme Quentin Stanhope. Többek között olyan történelmi szereplők is felbukkannak, mint Oscar Wilde, Bram Stoker, Alva Vanderbilt és Consuelo Vanderbilt, valamint Nellie Bly újságíró.
Irene Adler operaénekesként jelenik meg az 1993-as The Canary Trainer című pasztiche-ben, ahol Holmes hároméves „halála” során találkozik, miközben hegedűsként dolgozik a párizsi operaházban, és megkéri őt, hogy segítsen megvédeni barátját és nem hivatalos pártfogoltját, Christine Daaét az „Opera Ghost”-ból.
Laurie R. King 2009-es, A méhek nyelve című regényében az szerepel, hogy Irene Adler elhunyt, amikor a könyv játszódik, és egyszer viszonya volt Sherlock Holmesszal. A történetből kiderül, hogy fia született, Damian Adler, aki most „The Addler” néven ismert művész.
A Marvel Comics karaktere, Destiny (Irene Adler), aki egy prekognitív képességekkel rendelkező mutáns. Destiny kapcsolatát Sherlock Holmes történetekkel régóta ugratták szerelme, Mystique tanácsadó nyomozói múltja révén, mivel mindkét nő a 19. század végén tevékenykedett. Kieron Gillentől a Halhatatlan X-Men #8 (2022) kifejezetten kanonizálta a kapcsolatot, bemutatva Holmest Mystique és Destiny társaként használt identitásként.
Manga A 2016-os Moriarty, a Hazafias mangasorozatban szakértő keresztöltöztetőként és kémként szerepel, aki Csehország királyának adja ki magát, hogy becsapja Sherlock Holmes-t és Johnt, mivel úgy akar náluk élni, hogy ne kelljen fizetnie. Később a Moriarty fivérek segítenek neki eljátszani a halálát, hogy elkerülje a merényletet, és álcája alatt Mycroft Holmesnak és a brit kormánynak kezd dolgozni.
Az 1946-os Dressed to Kill című filmben Adlert már a film elején megemlítik, amikor Holmes és Watson megvitatják a Botrány Csehországban eseményeit.