Shorty Rogers amerikai baritonszaxofonos, zeneszerző. 42 saját műve volt, 18 albumot adott ki, és 600 alkalommal volt zenekari tag. Különösen gyümölcsöző együttműködést folytatott Donald Byrd trombitás és a Thad Jones/Mel Lewis Big Band tagjaként.
Pályakép Pepper Adams New York államban, Rochesterben nőtt fel. Tenorszaxofonosként és klarinétosként ismerték meg. A 15 éves korától Pepper sok afroamerikai zenésszel ismerkedett meg, amikor családja Detroitba költözött. 1947-ben Lucky Thompson baritonszaxofonosa lett.
Tanulmányai, majd két éves Dél-koreai katonai szolgálat után 1953-tól Tommy Flanagannel, Paul Chambersszel, Elvin Jonesszal és Kenny Burrellel játszott, akikkel 1956-ban New Yorkba ment. Stan Kenton big bandjével, majd rövid idő után Maynard Fergusonnal dolgozott együtt. Mel Lewisszal egy nyugati parton tett turné után főként saját együttesekkel dolgozott. A Five Spot dzsesszklubban is gyakran fellépett.
Thelonious Monkkal és Charles Mingusszal Blues and Roots albumot vették fel 1959-ben. Az 1960-as években a Thad Jones és Mel Lewis Orchestra-val kezdett dolgozni, amelynek 1965-től 1978-ig volt a tagja. Emellett saját albumain is dolgozott, például Zoot Simsszel, Walter Norrisszal és Roland Hannával.
1981-ben a Dizzy Gillespie Dream Band tagja volt. Nem sokkal halála előtt vendégszólista volt Denny Christianson Mingus szvitjében. Bariton szaxofonos stílusa hatással volt például Scott Robinsonra és Gary Smulyanra is.
Válogatott diszkográfia 1957: The Cool Sound Of Pepper Adams & Bernard McKinney, Hank Jones, Elvin Jones 1957: Pepper Adams Quintet with Stu Williamson 1958: 10 To 4 At The 5 Spot & Donald Byrd, Bobby Timmons, Doug Watkins 1961: Out Of This World & Donald Byrd, Herbie Hancock, Teddy Charles 1963: Pepper Adams Plays Charles Mingus & Thad Jones, Charles McPherson, Zoot Sims, Hank Jones, Paul Chambers, Dannie Richmond 1968: Encounter! + Zoot Sims, Tommy Flanagan, Ron Carter, Elvin Jones 1978: The Master + Frank Foster, Roland Hanna George Mraz, Billy Hart 1983: Conjuration: Fat Tuesday’s Session + Kenny Wheeler, Hank Jones, Clint Houston, Louis Hayes 1986: Pepper + Walter Norris, George Mraz, Denny Christianson Big Band (1975-1986) 2012: Joy Road: The Complete Works of Pepper Adams & Jeremy Kahn, Gary Smulyan, Kevin Bales, Frank Basile, Joe Magnarelli, Adam Birnbaum, Dennis Irwin, Tim Horner, Alexis Cole, Pat LaBarbera, Eric Alexander
Díjak 1957: Down Beat New Star 1980: az év szólistája Háromszor jelölték Grammy-díjra 1975: a Playboy magazin All Star All-Star díja 1967: Talent Deserving of Wider Recognition díj a Down Beattől 1979 és 1982 között Adams négy egymást követő alkalommal nyerte el a legjobb bariton szaxofonosnak járó díjat a Down Beat International Jazz Critics' Pollján 1982: Down Beat Readers' Poll díját a világ legjobb bariton szaxofonosának járó díjat, ezzel (leváltva Gerry Mulligant, aki 1953 óta birtokolta ezt a kitüntetést)
Jegyzetek
Források https://www.allaboutjazz.com/musicians/pepper-adams https://www.allmusic.com/artist/pepper-adams-mn0000255377/biography https://jazzbarisax.com/baritone-saxophonists/hard-bopmodern/pepper-adams/ https://www.vialma.com/en/jazz/articles/372/Pepper-Adams-en Fordítás
Kategória:Amerikai dzsesszzenészek Kategória:Szaxofonisták Kategória:1930-ban született személyek Kategória:1986-ban elhunyt személyek