Tóth Sándor (Eger, 1918. január 27. – Gödöllő, 2014. február 13.) a klasszikus mikológiai kutatások kiváló hazai képviselője. Jelentős mértékben gyarapította a nyálka-, rozsda-, üszög-, koprofil és más aszkuszos gombákra vonatkozó adatok számát.

Élete

Nyolcgyermekes család – hat fiú és két lány – hatodik gyermekként született. Szülei szőlő- és földművelésből éltek. Mivel gyerekkorában sokat betegeskedett, őt taníttatni akarták. A négy elemi után középiskolai tanulmányait az egri ciszterci gimnáziumbanhttps://www.gardonyi-eger.hu/ 1935-ben érettségizett.

Másodikos korától már cserkész is volt, szerette a természetet, így szívesen vett részt táborozásokon, ahol a feladatok megedzették és felkészítették arra, hogy a természetjárónak a táj és az élővilág szépségei mellett nehézségekre is számítania kell.

1933-ban részt vett a gödöllői dzsemborin, Teleki Pállal mint országos főcserkésszel azonban már korábban is kapcsolatba került: „egy őrsvezető-képző táborban mindnyájukkal kezet fogott. Jól érezte magát közöttük, lebilincselő egyéniség volt – nem olyan ember, aki öngyilkos lesz”.

Érettségi után egy évet kirándulásokkal töltött – főként a közeli Bükk-hegységet járta be alaposan.

Az érettségi után egy évvel, 1936-ban fölvették Zircen a ciszterci rendbe, ahol a rend Szent Bernát Hittudományi Főiskolájának hallgatója lett, az államhatalom azonban 1950-ben betiltotta a hazai szerzetesrendeket, így a Zirci apátságot is, és a ciszterci rend csak 1990-ben térhetett vissza. Két év után felköltöztek Pestre a Bernardinumba,http://lexikon.katolikus.hu/B/Bernardinum.html amely a rend kollégiuma és rendháza volt. A Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen (1921-1950 között így nevezték a mai ELTE-t) végezte párhuzamos tanulmányait a természetrajz-földrajz szakon – és már negyedéves volt, amikor kilépett a rendből, döntésében a családalapítás szándéka motiválta.

Harmadéves egyetemistaként vette fel Bánhegyi Józsefhttps://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/b-74700/banhegyi-jozsef-7487E/ „Gombák gyűjtése és határozása” c. tantárgyát. Ekkortájt kezdett érdeklődni a gombák sokfélesége és a mikológia hazai művelőinek munkássága iránt. Negyedéves egyetemista korában gyakornokként az Eötvös Loránd Tudományegyetem Növényrendszertani Tanszék és a Növénytár gyűjteményi anyagát dolgozta fel. Amikor befejezte az egyetemet, a növénytanprofesszora, Szabó Zoltán Erdélybe küldte, ahol magvakat gyűjtött.

1943-ban tényleges katonai szolgálatra vonul be. 1945-ben Budapesten megsebesült, és megfelelő gyógykezelés hiányában elveszítette a bal karját. Sebesüléséből felépülve 1946-ban újra a pesti egyetem Növényrendszertani Tanszékén dolgozott, ahol több év kiesés után folytatta doktori disszertációja elkészítését, melynek témájául Bánhegyi javaslatára a Kárpát-medence Nectria fajait választotta, melyet 1948-ban védett meg.

Az 1940-es évek végén bizonyos állások betöltéséhez feltételként szabták a párttagságot (MSZMP). Mivel papnövendéki múltjának és pártonkívüliségének esetleges következményei nyugtalanították, szeretett volna a fővárostól távolabb – kevésbé a központban – elhelyezkedni. Gödöllőn a Méhészeti és Méhbiológiai Kutatóintézetben Örösi Pál Zoltán volt az igazgató. Tóth Sándor ekkor tudta meg, hogy Jávorka Sándor olyan fiatal botanikust keres, aki mézelő növényekkel foglalkozna, így oda költözött. A mézelő növények közül a lucernával és a gyapottal kellett foglalkoznia. Jelentése azonban „nem támasztotta alá a két növénnyel szembeni elvárásokat”, így 1953-ban létszámcsökkentés alkalmával elveszíti állását, majd többféle átmeneti állást kénytelen betölteni.

1950-ben házasságot kötött Csepcsányi Ilonával szülővárosából, Egerből. Két évvel később született kislányuk, Edit. Tóth Sándor mindig szeretettel beszélt családjáról. A hosszú életű kutatóról 90. életévében riport készült.

Munkássága

A Magyar Természettudományi Múzeum gombagyűjteményében 1906 és 1946 között Moesz Gusztáv dolgozott a gyűjtemény rendszerezésén, gyarapításán. Moesz elsősorban a mikrogombák területén végzett kiemelkedő gyűjtő- és kutatómunkát. A második világháborúban a gyűjtemény jelentős része elpusztult. Moesz halála után Bohus Gábor lett a gyűjtemény kurátora, aki a makrogomba-gyűjtemény gyarapításán fáradozott. 1958-ban a Magyar Természettudományi Múzeumba mikroszkopikus gombákkal foglalkozó kutatót keresett. A doktori disszertációja alapján, Tóth Sándort hívják a mikroszkopikus gombákkal kapcsolatos feladatok ellátására. A Növénytár vezetője akkoriban Zólyomi Bálint volt. Tóth Sándor személyében olyan önálló vezetője lett a mikrogomba-gyűjteménynek, aki jelentős mértékben gyarapította, a második világháborúban nagy veszteségeket elszenvedett mikroszkopikus gombák számát. Elsődleges célja volt a nagy elődök, Hollós László és Moesz Gusztáv megsemmisült gyűjtéseinek, típuspéldányainak pótlása. A 16 kötetes munka és vizsgálati napló több mint gyűjtési adatot tartalmaz.

1967-ben megvált a főváros növénytári állásától, és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Növénytani Tanszékén helyezkedett el. A Hortobágyi Tibor vezette „Magyarország algái” c. MTA által támogatott adatgyűjtési programban vesz részt, az 1977-ben elkészült 63 ezer lyukkártya a Növénytárba került. Gödöllőn a kandidátusi témájául választott vízi Hyphomycetes mikroszkopikus gombacsoporttal foglalkozott. Az ország hegyvidéki patakjain több mint 200 habmintát gyűjtött és dolgozott fel. A kapott eredményekből készítette el „A vízi Hyphomycetes és társgombái Magyarországon” c. kandidátusi értekezését, melyet 1980-ban védett meg.

Kiváló latin nyelvtudásával az egyetlen magyar kutató volt, aki mindig segítséget nyújtott kollégáinak az új tudományos fajok – akkori kötelező latin nyelvű leírásainak – elkészítésében. 1980-ban ment nyugdíjba, de nyugdíjasként tovább dolgozott az egyetemen. Az akadémiai doktori címet 2000-ben nyerte el; ebben a munkában mikroszkopikus gombákkal foglalkozott, több területről. Több mint 90 éves koráig volt aktív kutatója a mikológiának, utolsó tudományos dolgozata 2011-ben jelent meg egy új faj leírásával.

Főbb írásai, művei

Fél évszázados munkája során a tudomány számára 24 új gombafajt írt le. A fajok leírásában auktorként „Tóth” néven szerepel.

Korszakos jelentőségű a három társszerzővel közösen írt „Magyarország mikroszkopikus gombáinak határozókönyve” című háromkötetes munka; ugyancsak társszerzője volt a „Baktérium-, alga-, gomba-, zuzmó- és mohahatározó” c. kézikönyvnek.

Tóth Sándor az 1950-2011 időszakban megjelent 77 közleményéről Révay Ágnes (1952-2018)http://real.mtak.hu/141573/1/StudiaBotHung_2021_Vol_52_1_5.pdf közölt részletes összeállítást. Ezek többnyire önálló kutatási eredményei, illetve jeles társszerzőkkel (pl. Vánky Kálmán, Ubrizsy Gábor, Vörös József, Révay Ágnes) készült közös publikációk.

Néhány fontosabb munkájának bibliográfiai adatai Tóth Sándor (1950): A Kárpát-medence Nectria-fajai. Budapesti Tud. Egyet. Biol. Int. Évk. 1: 148–188. Tóth Sándor (1968): Andreánszkya vértesensis nov. gen. et nov. spec. Sydowia, Ann. Mycol., ser. II. 20: 173–175. Bánhegyi János, Tóth Sándor, Ubrizsy Gábor és Vörös József (1985-1987): Magyarország mikroszkopikus gombáinak határozókönyve. Vol. 1-3. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1316 pp. (A borítója színéről gyakran „kék határozó”-ként emlegetik.) Tóth Sándor (1991): Mikroszkopikus gombák és tömlős nagygombák. pp. 213–402. In: Simon Tibor (szerk.) Baktérium-, alga-, gomba-, zuzmó- és mohahatározó. Tankönyvkiadó, Budapest. 792 pp. Tóth Sándor és Révay Ágnes (2011): Oncopodium lidiae sp. nov. (Hyphomycetes) on Fumana procumbens from Hungary. Mycologia Balcanica 8: 89–91.

Kitüntetései, elismerései 1963-tól 16 évig volt a Magyar Biológiai Társaság (MBT) Botanikai Szakosztályának titkára. 1999-ben az I. Magyar Mikológiai Konferencián több évtizedes kiemelkedő tudományos munkásságáért kapott elismerő oklevelet. Ugyancsak 1999-ben kapta meg a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetést. 2009. november 30-án a Szent László Szarvasgomba Lovagrend tagjává avatta kiemelkedő szakmai és iskolateremtő egyetemi oktatói tevékenységéért. A kiemelkedő mikológus tiszteletének szólt a kortársak megemlékezése, akik nevével 8 taxont írtak le, 7 gomba- és 1 algafajt: Tothia Batista in Tóth 1960, Annls hist.-nat. Mus. natn. hung. 52: 106. Tothiella Vánky 1999, Mycotaxon 70: 39, (Tothiella thlaspeos (Beck) Vánky ≡ Thecaphora thlaspeos (Beck) Vánky) Dipodascus tothii Zsolt 1963, Acta Bot. Hung. 9: 226 (nom. inval.) = Dipodascopsis tothii (Zsolt) L. R. Batra et Millner, 1978 Moreaua tothii Vánky 2009, Mycotaxon 110: 299. Sporisorium tothii Vánky 2003, Mycotaxon 85: 14. ≡ Anthracocystis tothii (Vánky) McTaggart et R. G. Shivas, 2012 Trinacrium tothii D. Magyar 2008, in Magyar et Révay, Nova Hedwigia 87(3–4): 514. Urocystis tothii Vánky 1976, Bot. Notiser 129(4): 416. Scenedesmus tothii Hortob. 1983, Bot. Közlem. 70(1–2): 97–102. Jelentős mértékben gyarapította a nyálka-, rozsda-, üszög-, koprofil és más aszkuszos gombák számát, valamint a vízi Hyphomycetes hazai elterjedésére vonatkozó adatokat. Mikológiai szempontból figyelemre méltó, hogy a heverő naprózsa – Fumana procumbens növényről összesen 10 új gombafajt írt le.

Jegyzetek

Kategória:1918-ban született személyek Kategória:2014-ben elhunyt személyek Kategória:Egriek Kategória:Magyar mikológusok Kategória:Magyar muzeológusok