Massimo Bonini (San Marino, 1959. október 13. –) válogatott San Marinó-i labdarúgó, védekező középpályás.
Pályafutása Klubcsapatokban Bonini labdarúgó-pályafutását a San Marinó-i Juvenes/Dogana utánpótlásában kezdte, majd felnőttként az olasz Bellaria Igea csapatához szerződött 1977-ben. 1979 és 1981 között az olasz másodosztályú Cesena csapatában futballozott, majd leigazolta őt az élvonalbeli Juventus; a torinói csapatban 1981 és 1988 között szézkilencvenkét bajnoki mérkőzésen lépett pályára, háromszor nyert olasz bajnoki címet és egyszer olasz kupát. A klubbal az 1983–84-es szezonban KEK-győzelmet ünnepelt (a Porto csapatát legyőzve a döntőbe), a következő idényben pedig a Juventussal megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, az UEFA-szuperkupát (mindkettőt a Liverpool ellen), valamint az Interkontinentális kupát is (az Argentinos Juniors csapatával szemben). Bonini 1988-ban a Bologna csapatához szerződött, és a klubtól vonult vissza 1992-ben.
A válogatottban Bonini pályára lépett az 1982-es U21-es labdarúgó-Európa-bajnokságon negyeddöntős olasz U21-es labdarúgó-válogatottban. A San Marinói felnőtt válogatottban 1990 és 1995 között tizenkilenc mérkőzésen lépett pályára. 1996 és 1998 között a válogatott szövetségi kapitánya volt.
Sikerei, díjai Juventus Olasz bajnok (3): 1981–82, 1983–84, 1985–86 Olasz kupa: 1982–83 Bajnokcsapatok Európa-kupája: 1984–85 Kupagyőztesek Európa-kupája: 1983–84 UEFA-szuperkupa: 1984 Interkontinentális kupa: 1985
Jegyzetek
Források
Kategória:San Marinó-i labdarúgók Kategória:Labdarúgó-középpályások Kategória:Az AC Bellaria Igea Marina labdarúgói Kategória:Az AC Cesena labdarúgói Kategória:A Juventus labdarúgói Kategória:A Bologna labdarúgói Kategória:BEK-győztes labdarúgók Kategória:KEK-győztes labdarúgók Kategória:1959-ben született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Olasz bajnok labdarúgók Kategória:Európai Szuperkupa-győztes labdarúgók