Didier Sandre, született Didier Jean Maffre (Párizs, Franciaország, 1946. augusztus 17. – ) francia színpadi és filmszínész, színpadi rendező, a párizsi Comédie-Française társulatának tagja.

Élete Származása, tanulóévei 1946-ban Didier Jean Maffre néven Párizs mellett, született Saint-Denis városában, Seine-Saint-Denis megyében, protestáns családban. Tizenkét testvére sorában ő volt a legfiatalabb. Apja alkalmazottként dolgozott, nagyapja evangélikus lelkipásztor volt a saint-denis-i lutheránus templomban, a Boulevard Jules-Guesde körúton, a Gérard Philipe Színház szomszédságában.

A párizsi École Estienne művészeti és képzőművészeti főiskolára (École supérieure des arts et industries graphiques, ESAIG) járt. Egy idő után kicsapták, mert rendszeresen mulasztott, tanórák helyette moziba járt a közeli Champs-Élysées-re.

Színpadon Elköltözött szüleitől, és különböző párizsi színpadokon dolgozva kereste meg a kenyérrevalót. 1968 májusában, a párizsi diáklázadások és az utcai zavargások hatására idegösszeomlást kapott, és egy pszichiátriai klinikára került. Amikor innen kiengedték, irodai munkát vállalt. Barátai rábeszélésére bejelentkezett Catherine Dastéhez (*1929), aki La pomme verte nevű vándorszínész társulatával gyermek- és ifjúsági előadásokat tartott elsősorban iskolákban és gyermekintézményekben. Dasté felvette társulatába Sandre-t, aki feladta irodai munkáját. 1968–1972 között ifjúsági színpadi színészként dolgozott.

1973-től kezdve kisebb színpadokon dolgozott, és alkalmi fellépéseket vállalt színházi fesztiválokon. 1975-ben a párizsi Chaillot Színházban (Théâtre national de Chaillot) klasszikus darabban debütált, Hippolütosz szerepét játszotta Jean Racine: Phaidra című drámájában. Bizonyította tehetségét, jó kritikákat kapott, színpadi karrierje ettől kezdve felfelé ívelt. „Parádés” szerepeket kapott Szophoklész, Molière, Racine, Corneille és Shakespeare-színművekben, de helytállt modern Ibsen, Schnitzler, Genet és Dürrenmatt darabokban is.

1978-ban ő játszotta Antoine Vitez rendező Molière-ciklusában mind a négy színmű főszerepét. Ezt az Avignoni Fesztiválon mutatták be, majd nemzetközi turnéra indultak vele Franciaországon, Olaszországon, Svájcon és Jugoszlávián keresztül. Az 1987-es Avignoni Fesztiválon Don Rodrigo szerepét játszotta Paul Claudel Selyemcipőjében, melyet ugyancsak Antoine Vitez rendezett. A színművet Vitez teljes terjedelmében állította színpadra, az előadást két egymást követő napon játszották és összesen nyolc órán át tartott.

Ugyanebben az évben (1987) elnyerte a kritikusok díját, a legjobb férfi színész kategóriájában, Misima Jukio rendező által színpadra állított Madame de Sade-ban nyújtott Madame de Montreuil alakításáért. Emellett első alkalommal jelölték a színházi Molière-díjra Almaviva gróf szerepéért Beaumarchais: Figaro házassága c. vígjátékában, és Marivaux: A hazug tanítvány c. színművében nyújtott alakításaiért. (Utóbbiból Két nő között címmel tévéfilm is készült).

1997-ben újabb jelölést érdemelt ki a Molière-díjra, ezúttal Arthur Goring megformálásáért Oscar Wilde: Az eszményi férj című vígjátékában, melyet az angol Adrian Brine állított színpadra. A bemutató után a darabot európai körútra vitték.

2001-ben Titust játszotta Racine: Berenice című drámájában, amelyet az avignoni és a perpignani fesztiválok után a párizsi Chaillot Színházban is bemutattak, majd ezzel a darabbal is európai turnéra mentek.

2014-ben Sandre a párizsi Comédie-Française színház társulatának állandó tagja lett.

2016-ban Ivo van Hove belga rendező Les Damnés címmel színpadra adaptálta Luchino Visconti 1969-es társadalomkritikus filmdrámáját, az Elátkozottakat, ebben Sandre alakította Joachim von Essenbeck bárót. Az avignoni ősbemutatót követően a darabot 2017-ben műsorra tűzte a párizsi Comédie-Française is. 2018-ban New Yorkban adták elő, majd 2019-ben a londoni Barbican Centre színpadán vendégszerepeltek vele.

Hosszú színpadi pályafutása során Sandre neves francia és európai klasszikus darabok sorában játszhatott parádés főszerepeket, kiváló színházrendezők keze alatt. Dolgozott Luc Bondyval, Patrice Chéreau-val, Hans Peter Cloos-szal, Armand Gattival, Ivo van Hove-val, Denis Podalydèsszel, Eric Ruffal, Giorgio Strehlerrel, Antoine Vitezzel, Lambert Wilsonnal és másokkal.

Filmen, televízióban 1973-ban kapta első televíziós filmszerepét a La dérobade című francia tévéfilmben, ezután rendszeresen szerepelt francia és nemzetközi mozifilmekben és tévés produkciókban. Kultivált mozgása, finom és előkelő beszédmodora, férfias orgánuma miatt gyakran játszott uralkodókat, híres történelmi személyeket, államférfiakat, tudósokat, arisztokratákat. 1996-ban XIV. Lajos francia királyt alakította Nina Companeez rendezőnő L’allée du roi (~ Királyi sétány) című kétrészes történelmi életrajzi filmjében, amely a fordulatos sorsú Françoise d’Aubigné életét mutatta be, aki Madame de Montespan márkinővé emelkedve a király szeretője és titkos (második) felesége lett. A forgatókönyv Françoise Chandernagor írónő azonos című regényéből készült, mely Françoise d’Aubigné fiktív emlékirataiként van megírva. Françoise d’Aubignét Dominique Blanc alakította.

2011-ben ismét Nina Companeez rendezővel dolgozott, Charlus bárót alakította Az eltűnt idő nyomában (À la recherche du temps perdu) című Proust-regényből készült kétrészes tévéfilmben.

2019-ben Roman Polański rendező Tiszt és kém: A Dreyfus-ügy (J’accuse) című filmdrámájában, amely a Dreyfus kapitány élettörténetét dolgozta fel, Sandre fontos szerepet kapott: hitelesen alakította Boisdeffre tábornokot, a francia haderő akkori vezérkari főnökét, akinek kulcsszerepe volt a Dreyfus elleni valódi per politikai irányításában. (Az ellentmondást nem tűrő Boisdeffre karakterének súlyát érzékelteti, hogy 1991-ben, Ken Russell Prisoner of Honor című filmjében ugyanőt Oliver Reed formálta meg, szuggesztív erővel).

Főbb filmszerepei

2022: Le pharaon, le sauvage et la princesse; animációs film; Ámon hangja („Pharaon!” fejezet); Herceg-káptalan („Le Beau Sauvage” fejezet) 2022: Éjszakai átutazók (Les passagers de la nuit); Jean 2022: Scapin furfangjai (Les fourberies de Scapin); Géronte 2019: Tiszt és kém: A Dreyfus-ügy (J’accuse); Boisdeffre tábornok, vezérkari főnök (rend. Roman Polański) 2016: Les Damnés; tévéfilm; Baron Joachim von Essenbeck 2016: Marie et les naufragés; a kiadó 2014: Pas son genre; Clément apja 2012: Photo; Uriel 2012: A.L.F.; a pszichiáter 2012: 38 témoins; Lacourt ügyész 2011: À la recherche du temps perdu; tévé-minisorozat; Charlus báró 2010: Memory Lane; François 2009: Sous un autre jour; tévéfilm; Martin 2009: Montparnasse; Serge 2007: Le sang noir; tévéfilm; Nabucet (rend. Peter Kassovitz) 2006: Hell; Hell apja 2006: Les amants du Flore; tévéfilm; Georges de Beauvoir 2003: Saint-Germain ou La négociation; tévéfilm; Monsieur de Méylines 2002: L’enfant éternel; tévéfilm; Richard 2000: Testvérek (Deux frères); tévéfilm; Alain 1998: Intime conviction; tévéfilm; Keller doktor 1998: Passion interdite; tévéfilm; Richard 1998: Az ősz meséje (Conte d’automne); Étienne 1998: La femme d’un seul homme; tévéfilm; Richard 1996: A férfi, akit megöltem (L’uomo che ho ucciso); tévéfilm; Umberto Daverio parancsnok 1996: L’allée du roi; kétrészes tévé-minisorozat; XIV. Lajos király 1995: L’allée du roi; tévéfilm; XIV. Lajos király 1995: Sandra hercegnő (Sandra princesse rebelle); tévé-minisorozat; Bela Rochas 1994: A holtakkal jobb kiegyezni (Petits arrangements avec les morts); Vincent 1993: L’amour assassin; tévéfilm; Pierre 1993: Mensonge; Charles Melville 1992: Turbulences, tévéfilm; Julien --- Élisabeth Rappeneau 1992: Boulevard des hirondelles; Pascal Capeau 1990: Le chemin solitaire; tévéfilm; Stephan Von Sala 1990: Ivanov; tévéfilm; Ivanov 1989: Nagy családok (Les grandes familles); tévésorozat; Gabriel De Voos 1989: Manon Roland; tévéfilm; Robespierre Jeanne d'Arc, le pouvoir et l’innocence; tévésorozat; Jó Fülöp burgundi herceg 1989: Les mannequins d’osier; Laurent Kent 1989: Eurocops; tévésorozat; Monsieur Barraud 1989: Viharos tél (Vent de galerne); Joubert 1986: La femme de ma vie; Xavier 1985: La fausse suivante (Hazug tanítvány); tévéfilm; Lélio 1985: Az Overlord hadművelet (Code Name: Emerald); Duchelle 1985: L’année terrible; tévéfilm; szereplő 1983: Szerelmek nyomában (Deux amies d’enfance); tévé-minisorozat; Alain 1983: Capitaine X; tévésorozat; György 1983: La java des ombres; Gérard 1983: Le fou du désert; tévésorozat; Vella 1983: Richelieu ou La journée des dupes; tévéfilm; Richelieu bíboros 1982: Saint Louis ou La royauté bienfaisante; tévéfilm; Szent Lajos király 1981: Peer Gynt; tévéfilm; Eberkopf / Hussein / Ördög 1980: Le misanthrope; tévéfilm; Oronte 1978: Éjszakai ügyelet (Médecins de nuit); tévésorozat; Lens-i ember 1973: La dérobade; tévéfilm; Jacques

Jegyzetek

További információ

Kategória:1947-ben született személyek

Kategória:Francia színészek Kategória:Élő személyek Kategória:Párizsiak Kategória:A Becsületrend lovagjai