Faragó György (Budapest, 1913. november 14. – Budapest, 1944. december 3.) magyar zongoraművész.
Élete Budapesten született, Faragó László későbbi pedagógus öccseként. Zenei tanulmányai során többek között Nagy Géza és Dohnányi Ernő tanítványa volt. Kilenc éves korában lépett fel először Budapesten, komolyabb közönség előtt; 11 esztendős korában már Mozart d-moll versenyművét adta elő publikum előtt. Nagyjából ugyanebben az időszakban filmben is szerepelt: Nemecsek Ernőt alakította a Pál utcai fiúk című Molnár Ferenc-regényből készült, azonos című némafilmben.
Tanulmányait követően 1937-től a Nemzeti Zenedében, illetve a Zeneművészeti Főiskolán tanított; ebben az időszakban jó néhány külföldi hangversenyúton is járt (Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban, Svédországban, Lengyelországban). 1939-ben Luxemburgban megnyerte a Gabriel Fauré-díjat. Nemcsak szólistaként vált ismertté, de mint kamaramuzsikus is jó nevet szerzett, illetve zenekritikákat is írt.
Források Faragó György életrajza a Magyar életrajzi lexikon online adatbázisában; hozzáférés: 2023. augusztus 2.
Jegyzetek
Források Böszörményi Nagy Béla: Faragó György emléke. Budapest, 1946. 1. szám. Kun Imre: Harminc év művészek közt. Budapest, 1960.
Kategória:1913-ban született személyek Kategória:1944-ben elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Magyar zongoristák Kategória:Magyar zenekritikusok Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek Kategória:A Nemzeti Zenede oktatói