A Blumenthal-díj () egy járadék vagy ösztöndíj, amelyet Florence Meyer Blumenthal (1875–1930) és az általa létrehozott alapítvány, a Franco-américaine Florence Blumenthal (Francia–amerikai Florence Blumenthal Alapítvány) révén ítéltek oda. fiatal francia művészeknek, hogy anyagilag segítsék őket, és eközben a művészetek révén közelebb hozzák egymáshoz az Amerikai Egyesült Államokat és Franciaországot.

Története Az irodalom, festészet, szobrászat, díszítőművészet, szerkezet, metszet és zene területén hét zsűri választotta ki a nyerteseket két évre adott évi hatezer francia frankos ösztöndíjat kaptak, amely 1926-tól egészen Blumenthal 1930-as haláláig két évre tízezer frankra nőtt.

A zsűritagok között volt Henri Bergson filozófus; Roland Dorgelès regényíró ; Jean Giraudoux regényíró, esszéista, diplomata és drámaíró; Anna de Noailles írónő; Paul Valéry költő és esszéista; Paul Signac festőművész, a festő és grafikus Édouard Vuillard, Paul Landowski szobrász, Aristide Maillol festő és szobrász, Auguste Perret építész, Paul Dukas, Maurice Ravel és Guy Ropartz zeneszerzők.

Georges Migot zeneszerző az alapítvány alelnöke, majd elnöke (1931–1935), valamint a nyertesek levéltárosa volt.

1919-től kezdődően az alapítvány közel kétszáz támogatást ítélt oda, majd 1937. április 11-én a Prix Blumenthalt d'utilité publique-nak (közszolgálati) nyilvánították, ezzel külön adóbesorolást kapott. A díjakat 1954-ig adták át. Az alapítvány 1973-as feloszlatásakor Georges Huisman, az école des Beaux-Arts igazgatója, André Maurois író és Roland Dorgelès regényíró irányítása alatt állt.

2010. május 14. – június 5. között a haguenau-i Médiathèque a Florence Blumenthal-archívum kiállításának adott otthont.

Florence Meyer Blumenthal bélyegkép|Florence Blumenthal Florence Meyer Blumenthal 1898-ban feleségül ment George Blumenthal nemzetközi pénzemberhez, és 1919-ben megszervezte az eredetileg La Fondation américaine Blumenthal pour la pensée et l'art français (Amerikai Alapítvány a Francia Művészetért és Gondolatért) nevű alapítványt barátja, Paul Valéry, a költő és esszéíró javaslatára, amely végül a Fondation franco-américaine Florence Blumenthal nevet kapta.

Florence Blumethal öccse, ifj. Eugene Meyer később a The Washington Post elnöke és kiadója lett, akinek lánya Katharine Graham, a The Washington Post szerkesztője volt a Watergate-botrány idején. Nővérei révén rokonságban állt Levi Strauss-szal is.

1925-ben Blumenthal asszony Párizsba költözött férjével, majd nagy összegeket adományozott a párizsi Gyermekkórháznak, a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumnak és a párizsi Sorbonne-nak. 1930-ban, ötvenöt évesen halt meg Párizsban, miután férjével együtt az előző évben elnyerte a Francia Becsületrendet.

A díj hatása Például Paule Marrot textilművésznő 1928-ban megkapta az ösztöndíjat, ami lehetővé tette számára, hogy megnyithassa műhelyét Batignolles-ban, a rue Truffaut-n, ahol a bútortextiliákról vált széles körben ismertté. Marrot a második világháború után nagy népszerűségnek és kereskedelmi sikernek örvendett az Egyesült Államokban, nagy hatást gyakorolt a Renault-ra azáltal, hogy úttörő szerepet játszott a vállalat textil- és színrészlegében, és újradefiniálta a lakberendezési szöveteket Franciaországban. 1952-ben elnyerte a francia Becsületrend lovagja kitüntetést, és textíliái továbbra is licencvédelem alatt állnak különféle cégek, köztük a Nike, az Anthropologie és a kézitáskagyártó, Hayden-Harnett számára.

Díjazottak Részleges lista, a kitüntetés éve szerint: 1920 Charles Malfray (1887–1940), szobrász 1920 Jacques Rivière (1886–1925), író 1921 Georges Migot (1891–1976), zeneszerző, festő és fafaragó 1921 René Buthaud (1886–1986), festő, rézmetsző, keramikus 1922 Roger Désormière (1898–1963), karmester 1922 André Fraye (1922–1963), festő 1922 Maurice Genevoix (1890–1980), író 1922 Maurice Guy-Loë (1898–1991), festő 1922 Joseph Inguimberty (1896–1971), festő 1923 Jean Adnet (1900–1995), festő 1923 Paul Charlemagne (1892–1972), festő 1924 Maurice Brianchon (1899–1979), festő 1924 Gérard Cochet (1888–1969), rézmetsző 1924 François Desnoyer (1894–1972), festő 1924 René Gabriel (1899–1950), dekoratőr 1924 Marcel Gimond (1894–1961), szobrász 1926 Robert Louis Antral, rézmetsző, litográfus 1926 Paul Belmondo (1989–1982), szobrász 1926 Paule Marrot (1902–1987), textilművész 1926 Robert Siohan (1894–1985), zeneszerző-karmester 1926 Pierre Traverse (1892–1979), szobrász 1926 Maximilien Vox (1894–1974), képregényrajzoló-grafikus 1928 Emile Bouneau (1902–1970), festő 1928 Robert Cami (1900–1975), rézmetsző 1928 Louis Guilloux (1899–1980), író 1928 Charles-Émile Pinson (1906–1963), rézmetsző 1928 Manuel Rosenthal (1904–2003), zeneszerző-karmester 1928 Alexandre Vialatte (1901–1971), író 1929 Jacques Denier (1894–1983), festő 1930 Marcel Aymé (1902–1967), író 1930 Robert Couturier (1905–2008), szobrász 1930 André Jacquemin (1904–1992), festő 1930 Paul Pouchol (1904–1963), fazekas 1930 Maurice-Georges Poncelet (1897–1978), festő 1932 Eugène Dabit (1898–1936), író 1932 Ferdinand Lot, költő 1932 Raymond Martin (1910–1992), szobrász 1932 Louis Neillot (1898–1973), festő 1932 André Planson (1898–1981), festő 1932 Gaston Poulain, műkritikus 1932 Suzanne Tourte (1904–1979), rézmetsző, festő 1934 Christian Caillard (1899–1985), freskófestő 1934 Pierre-Octave Ferroud (1900–1936), zeneszerző 1934 Madeleine Lamberet (1908–1999), festő 1934 Henri Mahé (1907–1975), díszítőfestő 1934 Jean Oberlé (1900–1961), festő 1934 Hubert Yencesse (1900–1987), szobrász 1935 André Arbus (1903–1969), szekrényfestő 1936 Jules Cavaillès (1901–1977), festő 1936 Raymond Corbin (1907–2002), szobrász-éremművész 1936 Maurice Duruflé (1902–1986), zeneszerző, orgonista 1936 Germaine Richier (1902–1959), szobrász 1936 Gabriel-Sébastien Simonet (1909–1990), szobrász 1938 Henri-Georges Adam (1904–1967) mint metsző 1938 Pierre Capdevielle (1906–1969), karmester 1938 Jean René Bazaine (1904–2001), festő 1939 Xavier de Langlais (1906–1975), festő, író 1939 Etienne-Henri Martin (1905–1998), ingatlantervező 1941 Jean Follain (1903–1971), író-költő 1946 Jean Carton (1912–1988), festő, szobrász 1946 Émile Damais (1906–2003), zeneszerző, zenetudós 1946 Guy Montis (1918–1976), festő 1946 Boris Taslitzky, (1911–2005), festő 1947 Jean Delpech (1916–1988), festő 1948 Jean Amblard (1911–1989), festő 1948 Pierre Roulot (1917–2007), dekoratőr 1948 Auguste-Jean Gaudin (1914–1992) (mint) rézmetsző 1950 Bernard Cathelin (1919–2004), festő 1950 Serge Nigg (1924–2008), zeneszerző 1952 André Brasilier (1929–), festő 1954 Maurice Legendre (1928–), szobrász 1954 Gérard Blanchard (1927–1998), rézmetsző 1955 Paul Coupille (1928–), festő 1958 Ida Gotkovsky (1933–), francia zongorista, zeneszerző 1960 Jean-Claude Bertrand (1928–), festő

Dátum nélkül: André Chamson (1900–1983), levéltáros, regényíró Claudius Linossier Pierre Legrain

Jegyzetek

Fordítás

Források

Kategória:Amerikai–francia kapcsolatok Kategória:Művészeti díjak