Donald Patrick Conroy amerikai író, aki számos elismert regényt és emlékiratot írt; The Water Is Wide, The Lords of Discipline, The Prince of Tides és The Great Santini című könyveiből filmet készítettek, utóbbi kettőt Oscar-díjra jelölték. A 20. század végi déli irodalom vezető alakjaként ismerik el.
Fiatalkora A Georgia állambeli Atlantában született, és ő volt a legidősebb hét gyermek közül (öt fiú és két lány), akik Donald Conroy tengerészgyalogos ezredestől (Chicago, Illinois) és az egykori Frances "Peggy" Peektől Alabamából származtak. Apja a tengerészgyalogság vadászpilótája volt, és Conroy fiatalkorában gyakran költözött, 15 éves korára 11 iskolába járt. Családja a dél-karolinai Beaufortban telepedett le, ahol befejezte a középiskolát. A középiskola utolsó évében Ann HeadAnn Head (született Anne Wales Christensen; 1915–1968) amerikai író. pártfogoltja volt, aki hatással volt jövőbeli írásaira. Alma materje a Citadel, a charlestoni Katonai Főiskola, ahol angol szakon végzett a Corps of Cadets részlegen.A Corps of Cadets (kadéthadtest) eredetileg egyfajta katonai fiúiskola volt. A 19. század óta a "corps of cadets" a katonai akadémiai kadétok diákkörét jelenti.
Conroy azt mondta, hogy történeteit nagymértékben befolyásolta a "military brat" (hadikölykök) nevelése, és különösen a saját apjával, az amerikai tengerészgyalogság pilótájával kapcsolatos nehézségek, akik fizikailag és érzelmileg bántalmazták gyermekeit.A katonai kölyök (military brat) kifejezés utalhat a fegyveres erőknél szolgáló szülők családjainak szubkultúrájára és életmódjára is. Az ilyen zord környezetben felnövő fiatalság fájdalma nyilvánvaló Conroy önéletrajzi anyagokat használó regényeiben, különösen a Nagy Santini és a Hullámok hercege című könyvekben. Míg a floridai Orlandóban élt, Conroy ötödik osztályos kosárlabdacsapata legyőzött egy hatodikosokból álló csapatot, így a sport több mint egy tucat éven át a legfőbb levezető útja volt a felgyülemlett érzelmeknek. Conroy a családja gyakori, katonai vonatkozású megmozdulásait és a katonai kultúrába való belemerülését is említi, mint életének jelentős hatását (pozitív és negatív értelemben egyaránt).
Kiemelkedő sportolóként felvették a Citadel-be kosárlabdázni; 2002-es My Losing Season (Vesztes évszakom) című könyve a felső évfolyamon szerzett tapasztalataira összpontosított, és a The Lords of Discipline-hez hasonlóan kadét éveinek visszatekintéseként is szolgált.
Írói karrier A Citadel Kadéthadtestének végzettjeként az ott szerzett tapasztalatai alapján született meg két legismertebb műve, a The Lords of Discipline című regény és a My Losing Season című memoár. Utóbbi részletezi a felsőbb évét az iskola esélytelenebb kosárlabdacsapatában, amely 1967-ben négyszeres hosszabbításban nyerte meg a Southern Conference kosárlabda történetének leghosszabb meccsét a rivális Virginia Military Institute (Lexington, Virginia) ellen.
Első könyve, a The Boo anekdoták gyűjteménye a kadét életéről, amelynek középpontjában Thomas Nugent Courvousie alezredes áll, aki 1961 és 1968 között a kadétok helyettes parancsnoka volt a The Citadel-en. Courvoisie volt az ihletője Thomas Berrineau ezredes, más néven "A medve" kitalált karakterének a The Lords of Discipline (A fegyelem urai) című regényben. Conroy 1968-ban kezdte el a könyvet, miután megtudta, hogy Courvoisie alezredest eltávolították segédparancsnoki beosztásából, és a raktárban kapott munkát; a könyv önköltséges kiadásához egy bankból vett fel kölcsönt.Robertson, Brewster Milton (March 4, 2016). "From the Archives: Pat Conroy's books capture his personal pain, and 'Beach Music' is no exception." Los Angeles Times. Retrieved March 5, 2016. Review of Beach Music, originally published in The Times on June 27, 1995.Conroy, Pat (May 3, 2006). "Pat Conroy's eulogy to Lt. Col. Thomas Nugent Courvoisie ." The Citadel Newsroom. The Citadel. Retrieved March 5, 2016.
A The Citadel elvégzése után Conroy angolt tanított a dél-karolinai Beaufortban; ott találkozott vele és feleségül vette Barbara Jones-t, a vietnámi háború fiatal özvegyét, aki második gyermekével volt terhes.Hoefer, Anthony D., Jr. (2008). "Conroy, Pat." The New Encyclopedia of Southern Culture. Volume 9: Literature. Chapel Hill, NC: University of North Carolina Press. p. 228-229. Ezután elvállalt egy állást, ahol gyerekeket tanít egy egyszobás iskolaházban a távoli Daufuskie-szigeten, Dél-Karolinában.
Conroyt a szigeten töltött első évének végén kirúgták rendhagyó tanítási gyakorlatai miatt, beleértve a diákok testi fenyítésének elutasítását, valamint az iskola adminisztrációja iránti tisztelet hiánya miatt. Később tanári tapasztalatai alapján írta meg a The Water Is Wide-t. A könyv elnyerte a humanitárius díjat a National Education Association-tól és Anisfield-Wolf Book Award-ot. 1974-ben játékfilm is készült belőle, a Conrack Jon Voight főszereplésével. A Hallmark 2006-ban készítette el a könyv televíziós változatát.
1976-ban Conroy kiadta a The Great Santini című regényét. A regény főszereplője "Bull" Meecham ezredes, a tengerészgyalogos pilóta, aki uralja és terrorizálja családját. Bull Meecham pszichológiailag is bántalmazza tizenéves fiát, Bent. A karakter Conroy apjára, Donaldra épül. (A My Losing Season szerint Donald Conroy még a Santiniben ábrázolt karakternél is rosszabb volt.Newsom, Jim. "Winter Reading", Port Folio Weekly, December 17, 2002.O'Neill, Molly. "Pat Conroy's Tale: Of Time and 'Tides'", The New York Times, December 22, 1991.)
A The Great Santini súrlódásokat okozott a Conroy családban, akik úgy érezték, hogy családi titkokat árult el azzal, hogy apjáról írt. Conroy szerint édesanyja családjának tagjai a könyvei dedikálásain piszkáltak, röpiratokat osztogatva arra kérve az embereket, hogy ne vegyék meg a regényt. A súrlódások hozzájárultak első házassága kudarcához.Barnes and Noble author biography page . Accessed 22 October 2009. A könyv azonban végül hozzájárult Conroy és apja kapcsolatának helyreállításához is, és nagyon közel kerültek egymáshoz. Apja, aki be akarta bizonyítani, hogy nem olyan, mint a könyv szereplője, drasztikusan megváltoztatta a viselkedését.Pat Conroy interview, lcweekly.com; accessed July 13, 2023.
Conroy szerint apja gyakran írta alá fia regényeinek másolatait: "Remélem, tetszeni fog fiam legújabb szépirodalmi műve." Ötször-hatszor aláhúzta a „fikció” szót. "Az én fiamnak nagyon élénk a fantáziája. Az öreg, szeretetre méltó, szimpatikus Don Conroy ezredes, USMC (nyugállományú), a Nagy Santini."Conroy, Pat (2010). - My Reading Life (Chapter 6), Knopf Doubleday Publishing Group; . A regényből 1979-ben készült azonos című film, Robert Duvall főszereplésével.
A The Lords of Discipline 1980-as kiadása sok, a The Citadel-ben végzett diáktársát feldühítette, akik úgy érezték, hogy az egyetemi életet rendkívül előnytelenül ábrázolja. A regényt egy 1983-as, azonos című film forgatókönyvéhez adaptálták, David Keith Will McLean szerepében, Robert Prosky pedig mint "Bear" Berrineau ezredes.A fegyelem urai (1980. film) A szakítás csak 2000-ben szűnt meg, amikor Conroy tiszteletbeli diplomát kapott, és felkérték, hogy a következő évben tartsa meg a diplomaosztó beszédet.
1986-ban Conroy kiadta a The Prince of Tides-t Tom Wingóról, egy munkanélküli dél-karolinai tanárról, aki New Yorkba megy, hogy segítsen nővérének, Savannah-nak, az öngyilkosságot megkísérelt költőnek feldolgozni a múltjukat. A regényből 1991-ben ismét egy azonos című filmet készítettek.Hullámok hercege (1991. film) A Barbra Streisand rendezésében készült filmet hét Oscar-díjra jelölték, köztük a "Legjobb film"-re.
1995-ben Conroy kiadta a Beach Music című regényt egy Rómában élő amerikai emigránsról, aki édesanyja halálos betegségének hírére visszatér Dél-Karolinába. A történetből kiderül, hogy megpróbál szembenézni személyes démonaival, beleértve felesége öngyilkosságát, az ezt követő, a lányukért folytatott felügyeleti joggal kapcsolatos csatát az apósával, valamint egy filmes barátjának kísérletét arra, hogy felélessze a vietnami háború idején megromlott régi barátságokat.
2002-ben Pat Conroy kiadta a My Losing Season-t, ahol végigvezeti az olvasót az utolsó évén, amikor kosárlabdázott a Citadel Bulldogs játékosaként és kapitányaként. A 2004-ben megjelent The Pat Conroy Cookbook kedvenc receptek gyűjteménye, az életéről szóló történetekkel kísérve, köztük számos dél-karolinai felnőttkori történettel. 2009-ben Conroy kiadta a South of Broad című művét, amely ismét a Leo King újságíró bátyjának öngyilkosságát követő charlestoni hátteret használja, és egy változatos baráti társaság 1969 és 1989 közötti elbeszéléseit váltja fel.
2013 májusában Conroyt a University of South Carolina Press újonnan létrehozott szépirodalmi részlege, a Story River Books főszerkesztőjének nevezték ki. 2013 októberében, négy évvel az első nyilvánosságra hozatal után, Conroy kiadott egy visszaemlékezést The Death of Santini címmel, amely beszámol az apjával ápolt bizonytalan kapcsolatáról apja 1998-as haláláig.
Conroyt 2009. március 18-án iktatták be a dél-karolinai Hírességek Csarnokába.
Military brat kulturális identitás és tudatosság mozgalom Conroy fő támogatója volt Mary Edwards WertschMary Edwards Wertsch (született Mary Brightwell Edwards 1951. július 23-án) író, újságíró, független kiadó. újságíró kutatási és írási erőfeszítéseinek, amikor azonosította az amerikai katonai kölykök rejtett szubkultúráját, a hivatásos katonacsaládok gyermekeit, akik állandóan költözködve nőnek fel, mélyen belemerülve a katonaságba, és akiket gyakran személyesen is érint a háború.Podcast interview with Rudy Maxa, militarybrat.com; retrieved January 28, 2007.
Conroy esszéje a katonai gyermekkorról 1991-ben Wertsch Katonai kölykök: A gyermekkor öröksége az erődben című könyvével elindította a katonai kölykök kulturális identitásának mozgalmát. A könyvének kutatása során Wertsch több mint 80 katonai háztartásból származó utóddal készített interjúk alapján azonosította a közös témákat, beleértve a különleges kihívásokat, az erősségeket és az amerikai "katonai kölykök" által megtapasztalt egyedi szubkultúrát is. Bár ezt a könyvet nem tudományos tanulmánynak szánta, a későbbi kutatások számos megállapítását igazolták.
Conroy egy ma már széles körben terjesztett tízoldalas esszét írt Wertsch könyvéhez az amerikai katonai gyermekkorról, beleértve saját gyermekkorát is, amelyet a könyv bevezetőjeként használtak. A következőket tartalmazta: A könyve olyan nyelven beszél, amely világos, csípős és azonnal felismerhető számomra [kölyökként], mégis olyan nyelven, amelyről nem is tudtam, hogy beszélem. Az amerikai katonakölyköket új, bennszülött szubkultúraként különíti el, saját szokásokkal, rítusokkal, kommunikációs formákkal és népszokásokkal.... Ezzel a könyvvel Mary [Wertsch] meglepett engem, és bemutatott egy titkos családot, amelyről nem is tudtam, hogy létezik.From the introduction to the book, but quoted from
Conroy szerepe a Brats: Our Journey Home című filmben Conroy engedélyezte munkájának felhasználását a Donna MusilDonna Lynn Musil (1960. április 15. –) amerikai dokumentumfilmes, író és aktivista. által rendezett, díjnyertes Brats: Our Journey Home című dokumentumfilmben is, amely arra törekszik, hogy a katonai kölykök rejtett szubkultúráját ismertesse, valamint segítse a katonai kölykök öntudatát és támogatását.Musil, Donna, Producer and Director, "Brats: Our Journey Home" Documentary about Military Brats, Brats Without Borders Inc., Atlanta Georgia, 2005.
A dokumentumfilm egy Conroy-idézettel zárul, amely a katonai kölyök szubkultúra láthatatlanságáról szól a szélesebb amerikai társadalom számára. Conroy ezt írta: "Egész gyermekkorunkat a hazánk szolgálatában töltöttük, és senki sem tudta, hogy ott voltunk."
Magánélete