2023-ban két alkalommal kerültek fel új helyszínek a világörökségi listára. Az első az UNESCO Világörökség Bizottságának 18. rendkívüli ülése volt 2023. január 24–25. között Párizsban, ahol három helyszín került fel a listára, és ezzel egy időben a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára is. Később a bizottság 45. ülésszakát 2023. szeptember 10–25. között Rijádban tartották meg.

A 18. rendkívüli ülésen a világörökség részévé nyilvánított három helyszín a következő:

250px Sába királyságának emlékei, Marab A veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára került: 2023 Kulturális (III)(IV) Védett terület: 375,29 ha, puffer zóna: 25 967,6 ha, hivatkozás: 1700Sába királyságának emlékei a dél-arábiai térség történelmének i. e. 1. évezrede és az iszlám i. sz. 630 körüli megérkezése közötti időszakból származnak. Ezalatt jemeni királyságok szerveződtek a száraz és kedvezőtlen életfeltételeket kínáló területen, amelyek az Arábiát a mediterrán térséggel összekötő Tömjénút közelsége miatt a virágkorukat élték az i. e. 8. század és az i. sz. 3. század között. A helyszín hét régészeti lelőhelyből áll, a királyság gazdasági ereje a két város, a templomok és a kiterjedt öntözőrendszerek maradványai alapján nyilvánvaló. A királyság adminisztratív, kulturális és gazdasági központja a fallal körülvett Marab volt, míg a kutatók egy tőle negyven kilométerre fekvő másik települést katonai központként azonosítottak. Öntözőrendszereik felépítése magas technikai tudásról tanúskodik, segítségükkel oázisokat hoztak létre a sivatagi környezetben. A műemlékegyüttes rendkívül sérülékeny, az országban uralkodó háborús állapotok miatt a világörökségi listára kerüléssel egy időben a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára is felkerült. 250px Rachid Karami nemzetközi vásár A veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára került: 2023 Kulturális (II)(IV) Védett terület: 72 ha, hivatkozás: 1702 A vásárközpont Libanon második legnagyobb városában, Tripoliban épült fel 1975-ig Oscar Niemeyer 1962 és 1967 között készült tervei alapján. Központi eleme egy hosszúkás kiállítótér, a Nagy baldachin ahol a külföldi kiállítók szabadon felépíthették pavilonjaikat. A vásárterület bejárata a keleti végén kapott helyet, itt egy széles rámpa vezet fel egy csarnokhoz, ahonnan az egész terület áttekinthető. Az úgynevezett brazil trópusi kertben egy sor oktatási, szabadidős és kulturális létesítményt alakítottak ki, ezeket medencék és járdák kötik össze. A vásártér északi részén egy rámpán megközelíthető külső színházat építettek. A színháznál álló monumentális boltív a modernitás jelképe és egyben Tripoli város egyik szimbóluma is. Az épületek eredeti formájukban maradtak meg, de elhagyatottan állnak és nem végeznek rajtuk karbantartási munkákat sem. Az épületekre a legnagyobb veszélyt a statikai problémák jelentik, ezeket a tartóelemek korróziója és a beton öregedése okozza. A helyszín a normál listával egy időben felkerült a veszélyeztetett helyszínek listájára is. 250x250px Odessza óvárosa A veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára került: 2023 Kulturális (I)(II)(III)(IV)(V) Hivatkozás: 1703A Fekete-tenger mellett fekvő Odessza a 18-19. századokban vált kikötővárossá. Ismert építészek és mérnökök által kialakított városképére a viszonylag alacsony épületek jellemzőek. Egy multikulturális város, otthona volt a bolgároknak, görögöknek, örményeknek, zsidóknak, olaszoknak, moldávoknak, lengyeleknek, oroszoknak, románoknak, tatároknak és ukránoknak, akiknek hagyományai egy évszázadon belül egy társadalmi-kulturális környezetté keveredtek. Odesszában megtalálható jó néhány 19. századi épület, beleértve a Primorszkij körutat, a Potemkin lépcsőket, és az Odesszai operaházat (ez látható a képen). A helyszín azonnal felkerült a veszélyben lévők listájára a 2022-es orosz invázió miatt.

A 2023. szeptember 10 – 25. között Rijádban megtartott 45. ülésszakon az alábbi helyszíneket nyilvánították a világörökség részévé:

250px Hopewell földhalmok Kulturális (I)(III) Védett terület: 320,7 ha, puffer zóna: 561,8 ha, hivatkozás: 1689A helyszín nyolc 2000 és 1600 évvel ezelőtt épült földhalom-együttesből áll az Ohio folyó középső szakasza mellett. Ezek a legfontosabb fennmaradt emlékei egy ma Hopewell-kultúrának nevezett indián kultúrának. A földhalmok szertartási központokként szolgáltak szétszórtan élő, egymással nem alá-fölérendeltségi viszonyban álló, mezőgazdaságból és gyűjtögetésből élő csoportok számára. A halmok között nagy pontosságú sík négyzeteket köröket és nyolcszögeket hoztak létre. Az elemek együttesen igazodnak a Nap viszonylag egyszerűbb és a Hold sokkal bonyolultabb pályájához. A helyszínnek az egész kontinensre kiterjedő befolyása volt. Az itt élők finoman megmunkált rituális tárgyakat hoztak létre, amelyeket távoli helyekről származó egzotikus nyersanyagokból készítettek. A Hopewell-kultúra földhalmai a tájépítészet egyedülálló remekművei. Nem csak hatalmas léptékük és széles földrajzi elterjedésük miatt emelkednek ki a világszerte létrehozott hasonló alkotások közül, kialakításuk geometriai pontossága is egyedülálló. 250px ESMA múzeum és emlékhely Kulturális (VI) Védett terület: 0,907 ha, puffer zóna: 16,77 ha, hivatkozás: 1681A Buenos Aires-i egykori haditengerészeti iskola épületében lévő ESMA múzeum és emlékhely az 1976 és 1983 közötti katonai diktatúra alatt a haditengerészet legfontosabb titkos börtöne volt. A katonai rezsimmel szembeni fegyveres és erőszakmentes ellenzék megsemmisítésére kidolgozott stratégia alapján a haditengerészet tisztjei és alárendeltjei több mint ötezer személyt raboltak el, tartóztattak le és tartottak fogva az épületben, sokukat megkínoztak, megöltek. Az épület 1998 óta bírósági bizonyítékként védelem alatt áll, a haditengerészet 2004-ben hagyta el de 2014-ig csak állagmegóvási munkákat végeztek rajta. A múzeumot és emlékhelyet 2014 és 2015 között alakították ki a munkálatok alatt mindvégig kiemelt figyelmet fordítottak arra, hogy a bizonyítékként, valamint az események rekonstruálására irányuló kutatások számára továbbra is használható legyen. 250px A Khinalig nép kultúrtája és legeltetési útvonala Kulturális (III)(V) Védett terület: 44 829,41 ha, puffer zóna: 109 392,78 ha, hivatkozás: 1696A kultúrtáj az észak-azerbajdzsáni magashegyi Khinalig faluból, a Nagy-Kaukázus hegység magaslati nyári legelőiből és mezőgazdasági teraszaiból, Közép-Azerbajdzsán síkságainak téli legelőiből, valamint a Köç Yolu ("Migrációs út") nevű összekötő 200 kilométer hosszú szezonális vándorlegeltetési útvonalból áll. Az azonos nevű faluban lakó khinalig nép félnomád életmódot folytat, életritmusukat a nyári és téli legelők közötti szezonális vándorlás határozza meg, miközben megőrzik a legelőváltásos állattartó gazdálkodás hagyományait. A hosszú idő alatt organikusan kifejlődő legeltetési rendszer ősi útvonalakból, ideiglenes legelőkből, átmeneti táborhelyekből, mauzóleumokból és mecsetekből áll ami a szélsőséges környezeti feltételekhez alkalmazkodó és egyben fenntartható öko-szociális rendszerek egyik példája. A helyszín és a hozzá tartozó pufferzóna különböző állami és magán szervezetek tulajdonában van, míg állami tulajdonú a nyári legelők többsége, az összes téli legelő, valamint a Köç Yolu vándorút. 250px Az első világháború temetői és emlékhelyei és közös világörökségi helyszíne Kulturális (III)(IV)(VI) Hivatkozás: 1567 A Belgium és Franciaország határán átnyúló világörökségi helyszín az első világháború nyugati frontja mellett kialakított emlékhelyekből áll. A területen a német és a szövetséges erők között folyt a harc 1914 és 1918 között. Az Észak-Belgium és Kelet-Franciaország között található emlékhelyek között megtalálhatók nagyméretű temetők, ahol több tízezer különböző nemzetiségű katona nyugszik, kisebb, egyszerűbb kialakítású temetők, valamint egyes személyek részére külön felállított emlékművek is. A helyszínhez tartozó temetők több csoportra oszthatók, vannak köztük hagyományos katonai temetők, harctéri temetők és kórházakhoz köthető temetők gyakran emlékművekkel kombinálva. 250px Žatec és komlótermesztő vidéke Kulturális (III)(IV)(V) Védett terület: 593,97 ha, puffer zóna: 3 330,94 ha, hivatkozás: 1558A kultúrtájat évszázadok óta a sörgyártásban használt komló termesztésének és kereskedelmének ma is élő hagyománya alakítja. A helyszín egyik részéhez az Ohře folyó közelében elterülő több száz éve folyamatosan művelt különösen termékeny komlóföldek, történelmi falvak és a komlófeldolgozáshoz használt létesítmények tartoznak, másik része Žatec középkori városközpontjából és a 19-20. században mellé épült ipari negyedekből "Prága külvárosa" (Pražské předměstí) áll. Ezek együttesen illusztrálják a komló termesztésének, szárításának, minősítésének és kereskedelmének agráripari folyamatait valamint a társadalmi-gazdasági rendszer fejlődésére gyakorolt hatásait a késő középkortól napjainkig. Žatec városa (jelentőségét napjainkig megőrizve) a fejlesztéseknek és a helyi cseh, német és zsidó közösségek által folytatott kereskedelemnek köszönhetően a 19. században vált a komlótermesztés egyik világszerte elismert központjává. 250px Viking gyűrűerődök Kulturális (III)(IV) Védett terület: 51 ha, puffer zóna: 16 820,8 ha, hivatkozás: 1660Az öt régészeti lelőhely monumentális, egységes kialakítású gyűrű alakú viking erődökből áll. Aggersborg, Fyrkat, Nonnebakken, Trelleborg és Borgring erődítményei 970 és 980 között épültek. Az erődrendszer elemei stratégiailag fontos szárazföldi és tengeri útvonalak közelében helyezkedtek el és védelmi célokra használták fel a környező táj jellegzetességeit. Az erődök a Jelling-dinasztia központosított hatalmának megtestesítői, a dán birodalom 10. század végi társadalmi-politikai átalakulásának bizonyítékai. A viszonylag rövid ideig használt viking erődlánc a dinasztia hatalmi központosításának és a dán királyság Harald király alatti megszilárdításának jelképe. Mind az öt erődítmény föld alatt fekvő része teljes épségben maradt meg, föld feletti részük az erózió és az emberi tevékenység következtében különböző mértékben károsodott. Aggersborg, Fyrkat és Trelleborg legfontosabb szerkezeti elemei egyértelműen azonosíthatók a tájban, míg Borgring és a Nonnebakken erődök csak kis magasságba emelkednek ki. 250px Kaja kori halomsírok Kulturális (III) Védett terület: 189 ha, hivatkozás: 1666A több temetőből álló helyszín a Kaja államszövetségnek tulajdonított temetkezési dombok együtteséből áll, amelyeket a Koreai-félsziget déli alakítottak ki az i. sz. 1. és 6. század között. Több évszázados fejlődésük, földrajzi eloszlásuk, tájjellemzőik, temetkezési típusaik és sírtárgyaik révén a temetők segítségével megismerhető és rekonstruálható a jellegzetes kaja politikai rendszer, amelyben a helyi közösségek autonóm, politikailag egyenrangú félként léteztek, miközben megosztották egymást között kulturális jellegzetességeiket. Az évszázadok során a sírok formája változott, új formák jelentek meg és a síremlékek is egyre kevésbé voltak egységesek. Egymással szembeni fokozódó hierarchia figyelhető meg rajtuk, ez a kaja társadalom strukturális változásait tükrözi. A dombokon elterülő hét temetőben, (egymástól függetlenül fejlődtek ki) a közemberek nagyszámú, szorosan egymás mellett lévő sírjai mellett a konföderáció hét vezető tagja temetkezett. Monumentális síremlékeik ugyanahhoz a kultúrához tartozó több, egyformán erős és autonóm állam létének bizonyítékai.