bélyeg|222px|A MacNeven-palota bélyeg|222px|A filozófiai terem bélyeg|222px|A Kolovrat-palota a Valdstein-utca sarkán bélyeg|222px|Az óbecsvári kastély bélyeg|222px|A chudenicei kastély bélyeg|222px|A Nebilovyi kastély
Johann Ignaz Palliardi (Ignác Jan Nepomuk Palliardi, Ignaz Giovanni Nepomuceno Palliari) Prága, 1737. május 15. – Prága, 1821. március 18.) asszimilálódott olasz–német nemzetiségű cseh építész, Prága barokk–klasszicista átmeneti építészetének meghatározó alakja, a Palliardi család legnevesebb és ezért névadó tagja.
Származása A családot alapító Giovanni Pietro Palliardi (1645–1732. november 21.) stukkókészítő mester a harmincéves háború (1618–1648) után költözött Prágába Sala Comacina faluból. Ebben a korban (a szó mai jelentésétől eltérően) vlachoknak kimondottan a Luganói-tó és a Comói-tó vidékéről származó olaszokat nevezték. Ők voltak az „artisti dei laghi”, azaz a tóvidék kézművesei, akik számosan telepedtek le a Habsburg Birodalomban – több család (a Palliarik mellett például a Canevalle család. Ők voltak a prágai vlachok, akik főleg a várban, illetve a Kisoldal felső, a várral határos részén telepedtek le. Ezért ezt a városrészt akkoriban „Vlašský”-nak hívták.
Johann Ignaz a család harmadik nemzedékének tagja, és ő volt az első, aki felvette nevébe a "d" betűt; utódai ia ezt a névváltozatot használták, míg testvérei és azok leszármazottai maradtak a név hagyományos alakjánál. Michael Ignaz Palliari három fiát tekintjük a család harmadik nemzedékének, közülük Johann Ignaz volt a középső. A másik két stukkós, illetve építész fiú Anton Fidelio Palliari és a legfiatalabb Jan Nepomuk Jiří Palliari (Giovanni Nepomuceno Giorgio Palliari).
Élete Keresztapja Kilian Ignaz Dientzenhofer volt, a tanúja pedig az ugyancsak építész František Ignác Prée.
A három testvér közül ő kapta a legjobb képzést: Bécsben Nikolaus Franz Leonhard Pacassinál tanult, majd négy évet töltött Itáliában, így tért vissza Prágába legkésőbb 1756-ban. Egyes források szerint korábban – ezek szerint Althann Mihály János (1710–1778) (Michael Jan IV. z Althannu) megrendelésére ő építette át a svojšicei kastélyt – ez valószínűleg nem önálló munkája volt, hanem menet közben szállt be az építkezésbe. A kastélyt egy emelettel megemelték, tetejét tornyokkal, oromzatokkal, manzárdtetőkkel tagolták, a homlokzatokat gazdagon díszítették.
Nem tudni, hogy Ignác vagy testvére, Anton Fidelio Palliardi építette-e fel a Szent Vitus-káptalan megrendelésére 1757–1761 között a már nem létező Segítő Szűz Mária-kápolnát a Mária-falon nyíló Písecká (más néven Bruská) kapunál a Hradzsinban. Ez egy hosszanti alaprajzú, boltíves, valószínűleg kétapszisos, a végén kupolával ellátott kis épület volt, amelyet Kilian Ignaz Dientzenhofer terve alapján emeltek egy kisebb, 1735-ben épült kápolna mellé. A kápolnát 1761. július 4-én szentelte fel Ondřej Kaiser püspök. „Nagyon szép épület” volt; Josef Locatelli kanonok emlékirataiban „pulcherrima ecclesiolának” nevezte. A kápolna a II. József uralkodása alatt indult pusztulásnak, és 1789. december 19-én bezárták. 1791-ben 500 złotyért adták el Šimon Královnak. aki lebontatta.
1759-ben a Kisoldalban kapott polgárjogot; első önálló munkái az 1760-as évekre datálhatóak.
1761. szeptember 27-én Poříčíben (megszűnt település; ma Prága Újvárosának része), a Szent Péter-templomban kötött házasságot Barbora Kateřinával (Jan Jiří Kolschreiber újvárosi sebész lányával).
Jan Jakub fiát 1762. szeptember 20-án keresztelték meg a Szent Miklós-templomban (meghalt 1762. október 1.).
Ignác František fiát 1764. július 10-én keresztelték.
1768-ban megvásárolta és láthatóan módosította a házával szomszédos Turbovská kertet, amint azt az általa aláírt, megőrzött kertrajz is bizonyítja. 1784-ben a kertben kápolnát alapított.
1802. november 4-én, 62 évesen meghalt felesége, Barbora Palliardi.
1802-ben Palliardi volt Franz Friedrich (* 1767) esküvői tanúja.
1805. július 8-án Ignác a Lánc alatti Szűzanya-templomban újraházasodott az akkor harminc éves (1775?–1851. április 3.) özvegy Františka Krausovával.
Baráti és munkakapcsolatban volt Jan Oldřich Mayer az ugyancsak a Kisoldalon élt barokk szobrász-kőfaragóval és Johann Kranner családjával.
Az építész céhben a rend első elöljárójának tisztéig emelkedett. A céh nyilvántartásában külön szerepeltek az építőmesterek (kőművesek) és az építészek – a két szakma a 19. században is végig közös szervezetben maradt. 1803-ban Filip Hegerrel közösen összeállíttatta a Prágai Építők Nyilvántartását. Ebben 117 prágai mester szerepelt 1639-től (a céh alapításától) 1803-ig.
Túlélő fia, Alois Ignác Palliardi (1765–1806. augusztus 10.) folytatta apja szakmáját. Mindketten beléptek a kisoldali „Igazság és egység a három koronás oszlopnál” szabadkőműves páholyba. Itt volt tag például Josef Mayer strahovi apát és valószínűleg tagja Ignaz Franz Platzer is – Mayer rendelte el a kolostor újjáépítését, a homlokzatok domborművei pedig Platzer műhelyéből készültek. A szabadkőművességet 1794-ben betiltották.
Unokája, Josef Palliardi (1798–1870) a család hagyományaihoz visszatérve ismert stukkómívessé vált.
84 évesen halt meg 1821. március 18-án, 20-án temették el a Lánc alatti Szűzanya-templom plébániáján.
Munkássága Főleg építőmesterként dolgozott jelentős épületeken, de többet maga is tervezett a barokk és a klasszicizmus zökkenőmentes átmenetének elemeivel. A 18. század második felének egyik legsikeresebb prágai építésze lett, rengeteg épülete ma is áll. Eleinte valószínűleg mások tervei szerint épített, majd 1780 után önállósította magát; a MacNeven-palota (MacNevenův palác) már egyértelműen saját terve. A 18. és 19. század fordulóján ő lett a legkeresettebb építész. Dolgozott nemeseknek (a Černín, Lobkovic, Sweerts-Sporck, Kolowrat-Krakow, Nostic stb. családoknak), Ernst Gideon von Laudon császári tábornagynak, Maximilian Desfours grófnak, Wilhelm Mac Neven O’Kelly ab Aghrim patríciusnak, egyesületeknek (pl. a Prágai szakácsok testvériségének) és a Strahovi kolostor premontrei szerzeteseinek. Ignác építész lévén megbízásai igen jövedelmezőek voltak. Az így szerzett pénzből több leromlott ingatlant vásárolt, majd újjáépítette őket. Ilyen a Kisoldali tér több épülete és ilyen volt Smíchovban a „Paliárka” nevű, mára elpusztult vidéki birtoka.
Széleskörűen iskolázott építészként jelentősen alakította a főváros karakterét. Pompás, dinamikus barokk stílusú épületei mérföldkövek a klasszicizmus felé vezető átmenetben.
Kiemelkedő művének tartják a strahovi kolostor új könyvtárát (1782). Sok történész szerint ez az első tisztán klasszicista épület Csehországban.
Több épületről csak valószínűsítik, hogy ő építette. Ennek fő oka, hogy a legtöbb dokumentumban egyszerűen Ignaz keresztnévvel szerepel épp úgy, mint munkáját az övéhez igen hasonló stílusban folytató fia, Alois Ignác Palliardi. Néhány, Prágán kívüli épületet is csak azért tulajdonítanak neki, mert bizonyított, azok közelében dolgozott.
Stílusa a késő barokk és klasszicizmus határán mozog; a két építészeti stílust ötvözi, ezért a cseh klasszicizmus (egyik) első képviselőjeként emlegetik. Eleinte leginkább a homlokzatok barokk kompozíciójában alkalmazott klasszicista elemeket. Komolyabb stílusváltása az 1880-as évekre datálható, de a kora barokk elemekhez később is vissza-visszatért. Munkásságával nemcsak a prágai városképre hatott, de főleg Észak-Csehországban is több kastélyt épített.
1764-ben az Újvárosban a Hybernská utca 1006/11. helyrajzi számú telkét megvásárolta a hadsereg. A telken Palliardi javaslatára a honvédség hátul pékséget, az utca mellett laktanyákat építtetett.
1766–74 között az óbecsvári (Bečváry) kastélyt rekonstruálta a bécsi építészet hatását tükröző, látványos rokokó stílusban. Az épület terveit Ernst Gideon von Laudon tábornagy megrendelésére Jan Josef Wirch készítette el. A szobordíszeket Ignaz Franz Platzer udvari szobrász faragta, az illúziókeltő freskókat Josef Hager kisoldali festő készítette. Palliardi állítólag ananászos üvegházat és külön narancsházat is épített – ezekből nem maradt fenn semmi.
Sok palotán dolgozott. Az első ilyen szerződése 1766-ból maradt fenn; ebben Marie Ludmila Lobkovicz (született Černínová) guldent fizetett Palliardinak, hogy mérje fel az összes, a Lobkowicz család tulajdonában álló rezidencia, templom és melléképület állapotát. A család központja a Kisoldalban álló Lobkovicz-palota (eredetileg Přehořovský-palota) volt. 1768-ban tűz ütött ki a palotában, a károk helyreállításában 1769–1771 között August Anton Joseph von Lobkowitz megrendelésére Palliardi is részt vett. Ennek részeként második emeletet épített a szárnyépületekre és új homlokzatot alakított ki. Az új homlokzat központi eleme a széles, emblémákkal és az építtető címerével kitöltött pajzs.
1768-ban felfigyelt arra, hogy a Hellichova utcában álló Szent Lőrinc-templom életveszélyes, mert tornyát egy boltozatra építették, és az bármikor összeomolhat. Javasolta az építészeti hiba kijavítását és új, boltíves sekrestye építését.
1769-ben jelentkezett a prágai vár udvari építőmesterének posztjára. Sok megrendelést kapott.
1770 körül az 1718-ban, Prágától nem messze épített Bon Repos vadászkastély telkén Antonín Příchovský érseknek épített új kastélyt és késő rokokó stílusú kínai pavilont.
(Valószínűleg) 1771-ben František Xaver Strachovsky megrendelésére az azóta a fővárosba olvadt (ma Prága 6. kerületének része) Dejvice faluban (a Šárka temetőben) a késő barokk Szent Mátyás-templomon dolgozott.
1772-ben A 150 zlotyért javította ki a kisoldali temető falait Smíchovban.
Valamikor a 18. század második felében szerkezeti átalakításokat hajtott végre a Vörös Csillagkeresztes Lovagok kolostorában (Prága, 1. kerület).
Valószínűsítik, hogy 1772–80-ban az ő részvételével épült fel a Szent Mária Felmagasztalása templom Ostružnán, Filip Heger terve szerint.
1772-ben Prága Zsidóvárosában nyert pályázatot egy új típusú bérház (az egykori lovagház) átépítésére, amelyet a zsidó közösség vásárolt meg. Hosszú, kétszintes házat épített központi bejárattal, tornáccal, mindkét emeletén tégla korláttal. Minden lakás egyforma volt: két nagy szoba, kamra, konyha és kiegészítők. A terveket és a költségvetéseket a Zsidó Múzeumban őrzik.
Lehet, hogy 1775-ben ő építette át a Hradzsin tér 68/7. sz. káptalanházat.
1776-ban a Prága Ó- és Újvárosának, határán húzódó Národní (korábban Národní třída) utcában álló Desfours-palota (37. sz.) rekonstrukcióján dolgozott Maxmilián Desfours gróf megrendelésére.
1776 után újjáépítette a reneszánsz Kis Fürstenberg-palotát (korábban Černín ház, Valdštejn utca 155/12). 1784 körül készítette el a teraszkert tisztán rokokó díszítését (lépcsőház, gloriette, loggia, sala terrena pavilon) Ezt a kertet tartják az egyik legszebb teraszos kertnek Prágában. A sala terrenát antik mitológiai jeleneteket ábrázoló freskók díszítik.Aranyfa kertje: Prága barokk kertjei
1776-ban tervet dolgozott ki a konárovicei Szent Kereszt Felmagasztalása templom harangtornyának lebontására, a következő évben pedig költségvetést készített (fennmaradtak a tervek) új torony, valamint csontház és új temetőfal építésére.
1777-ben javaslatot és költségvetést készített (4619 zloty és 45 kr) a charvatcei paplak újjáépítésére.
Az 1753–54 között épített drahobudicei Szentháromság-templomot 1778-ban manzárdtetővel fedte be.
1779 után Prága Újvárosában a mai Purkyňova utca 53. házát építette át.
Egyik legsikeresebb munkája a Wilhelm Mac Neven O’Kelly ab Aghrim egyetemi orvostanár, Aghriu bárója (kb. 1717–ⴕ 1768) számára épített palota Prága Újvárosában, a František Palackýról elnevezett Palackého utcában (korábban Pasířská utca). Palacký később ebben a házban lakott. Az épület kiváló példája a barokk stílus elhalványulásának és a klasszicizmus kezdetének.
Az 1780-as és 1790-es években nemcsak Prágában dolgozott, hanem Észak-Csehországban is.