Csicsery-Rónay István (Budapest, 1885. november 1. – ArlingtonIfjabb vitéz Csicsery-Rónay Istvánnak, a fiának adatai között Kozák Péter Névpont.hu 2022 lapján 1978. december 24.) magyar katonatiszt, vezérkari ezredes, országgyűlési képviselő.
Élete Református vallású családban született, anyai ágon Kazinczy Ferenc egyenes ági leszármazottjaként. Középiskoláit szülővárosában, majd a soproni honvéd főreáliskolában végezte. A Ludovika Akadémia elvégzése, majd három év csapatszolgálat után a honvéd felsőbb tiszti tanfolyamra, a hadiiskola előkészítőjébe került, melyet igen szép eredménnyel végzett el. Ezt követően a bécsi hadiiskolába vezényelték, ahol újabb három évet töltött. Miután a vezérkari kiképzést is eredményesen abszolválta, 1914 júliusában beosztották a vezérkarba, főhadnagyi rendfokozatban.
Az első világháború kitörésekor a 20. honvéd hadosztály tagjaként került az orosz hadszíntérre és részt vett a hadosztály összes ottani harcában. Már 1914 novemberében soron kívül századossá léptették elő, egyben áthelyezték az 51. hadosztályhoz, melynek kötelékében részt vett a limanovai előretörésben. Brzozowánál személyes közbelépése révén sikerült megmentenie hadosztálytörzsét az elfogatástól. Vitéz és hősies magatartásáért – melynek más alkalmakkor is többször adta tanújelét – 1914 decemberében megkapta a hadiékítményes III. osztályú Katonai Érdemkeresztet.
1915 májusában részt vett a gorlicei áttörésben, majd az Okna körüli harcokat követően a 40 kilométer hosszú Prislop határszakasz parancsnokságával és a magyar határvédelem megszervezésével bízták meg. E feladatát is kiválóan oldotta meg, többek között megakadályozva, hogy orosz seregek tudjanak betörni Borsa felé. Részt vett különítményi harcokban is, majd újra hadosztálya élére állt, és az erdélyi hadjárat idején, a német 9. hadsereg kötelékében számos újabb ottani harcban vett részt. Ekkor szerzett érdemeiért személyesen Falkenhayn tábornok, a német hadsereg főparancsnoka tüntette ki a II. osztályú Vaskereszttel.
A későbbi időszakban hadosztály vezérkari főnök kinevezést kapott, e minőségében előbb Ploiești környékén irányította az 51. hadosztály vasúti szállítási műveleteit – közben egy időre állásharcba kerültek a románokkal –, majd 1917 májusától az olasz fronton látott el hasonló vezérkari irányító feladatokat. Hadosztálya ott is ért el fontos katonai sikereket, ám ő maga közben súlyosan megbetegedett. Emiatt a laibachi (Ljubljana) járványkórházba került, amikor pedig felépült, már nem térhetett vissza a frontra, hanem lábadozását elősegítendő, a honvédelmi minisztérium szervezési osztályához vezényelték – ott érte a háború vége is.
Károlyi Mihály uralma idején egy ideig részt vett a tiszti karhatalmi különítmények szervezésében, de hamarosan kilépett a hadseregből és bekapcsolódott az ellenforradalmi előkészületekbe. A nemzeti hadsereg megalakításakor, 1919 augusztusában a dunántúli főparancsnokság, utóbb a székesfehérvári katonai körletparancsnokság vezérkari főnökhelyettese lett, majd 1920 őszétől, mint vezérkari őrnagy, a budapesti katonai körletparancsnokságra került. Ott előbb hadműveleti és szervezési osztályvezető, később vezérkari főnökhelyettes volt.1921-ben átmeneti viszonyba (rendelkezési állományba) való helyezését kérte, 1924-ben pedig, mint vezérkari alezredes, nyugállományba került.
Visszavonulását követően Zala községben lévő birtokán fogott gazdálkodásba, s hogy e téren is eredményes lehessen, három évre visszaült az iskolapadba és a közgazdaságtudományi egyetem mezőgazdasági karának hallgatója lett, többek között Teleki Pál későbbi miniszterelnök tanítványaként. Közben, 1923 augusztusában a kormányzó vitézzé avatta és ugyanekkor átvette a tabi járás vitézi hadnagyi teendőit. 1929-ben Somogy vármegye vitézi székkapitánya lett, e poszton szerzett érdemeit ugyancsak a kormányzó 1934-ben Magyar Érdeméremmel ismerte el.
A parlamentáris politikába az 1935. évi általános választásokkal került be, amikor is a kaposmérői választókerület nagy szótöbbséggel juttatta mandátumhoz. 1935 őszén gazdasági főtanácsosi kinevezést kapott, illetve hosszabb időn át volt a Nemzeti Egység Pártja ügyvezető főtitkárának helyettese. 1939-ben is megerősítette mandátumát, ezúttal a Magyar Élet Pártja jelöltjeként, a Kaposvár-vidéki kerületben.
Részt vett, sőt többnyire valamilyen tisztséget is vállalt számos társadalmi-gazdasági szervezetben és sportegyesületben, utóbbiak közül az Úrlovasok Szövetkezetének alapító tagja is volt. Nevéhez fűződik a zalai Zichy Mihály-emlékmúzeum rendezése, amit 1929-ben fejezett be; így szerzett érdemeiért 1938-ban Zala és Zics községek is díszpolgárukká tették meg.
Magánélete Felesége Flesch Mária, közös fiuk ifjabb Csicsery-Rónay István (1917−2011) író, könyvkiadó, könyvtáros, kisgazda politikus volt.
Jegyzetek
Források Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben. Hungaricana, hozzáférés: 2024. február 17. Csicsery-Rónay István oldala a Magyar Nemzeti Névtér adatbázisában; hozzáférés: 2023. október 4. Csicsery-Rónay István adatlapja a Petőfi Irodalmi Múzeum online adatbázisában; hozzáférés: 2023. október 4.
További információk Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János. Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940. Magyar politikai lexikon. Szerk. Madarász Elemér. Bp., Magyar Politikai Lexikon Kiadóvállalat, 1935. Országgyűlési almanach az 1935-40. évi országgyűlésről. Szerk. Haeffler István. [Bp.], Magyar Távirati Iroda Rt., . Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
Kategória:1885-ben született személyek Kategória:1978-ban elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:Országgyűlési képviselők (1935–1939) Kategória:Országgyűlési képviselők (1939–1944) Kategória:A vitézi rend tagjai