A Izrael–Hamász-háború vagy Izrael–Gáza-háború 2023. október 7-én kezdődött, és még jelenleg is dúl. Így az 1947. november 30-án kirobbant palesztinai polgárháborút is beleértve ez a háború az izraeli-palesztin konfliktus eddigi leghosszabb háborúja. A háború Izrael hadereje és palesztin fegyveres ellenállási szervezetek közti harcként indult, de a háború gyorsan nemzetközivé vált, miután abba mind Izrael, mind a palesztinok oldalán több ország haderői és fegyveres szervezetei tevőlegesen beavatkoztak.
A két fél közötti konfliktus hosszú történetében ez a háború a legvéresebb a palesztinok számára. 2026 júniusának közepére a Gázai övezetben a halálos áldozatok száma meghaladta a 73 000, Ciszjordániában az 1100 főt.WHO Healt Cluster OPT https://app.powerbi.com/view?r=eyJrIjoiODAxNTYzMDYtMjQ3YS00OTMzLTkxMWQtOTU1NWEwMzE5NTMwIiwidCI6ImY2MTBjMGI3LWJkMjQtNGIzOS04MTBiLTNkYzI4MGFmYjU5MCIsImMiOjh9 A harci cselekmények áldozatai mellett 2025 márciusától az izraeli zárlat miatt kialakult éhezés és éhínség is egyre több áldozatot szedett, ennek következtében a háborút népirtásnak nevezte több nemzetközi emberi jogi szervezet és az ENSZ tényfeltáró bizottsága is.
Az izraeli hatóságok közlése szerint a harcokban 2024 októberéig közelítőleg 830 izraeli és külföldi polgári személy és 728 izraeli katona vesztette életét. A háború áldozatokat követelt Libanonban, Szíriában és Jemenben is.
A 2023-as Izrael–Hamász-háború 2023. október 7-én, a szimchat Tórá zsidó ünnep reggelén kezdődött. 2023. október 7-én a Gázai övezetben működő palesztin fegyveres ellenállási szervezetek a Hamász vezetésével váratlan, nagyszabású támadást indítottak Izrael déli részén. Ennek keretében a palesztinok körülbelül 3000 kezdetleges, házi készítésű rakétát lőttek ki Izraelre, palesztin harcosok áttörték az Izrael által a Gázai övezet köré épített műszaki határzárat (hét méter magas kerítés, kamerák, érzékelők, önműködő gépfegyverek és őrtornyok kiterjedt rendszerét), laktanyákat, támaszpontokat támadtak meg, zsidó telepekre és településekre hatoltak be és számos foglyot ejtettek, akiket a Gázai övezetbe vittek. A palesztinok támadásukat el-Aksza áradás műveletnek nevezték. A palesztin támadás legtöbb áldozatot követelő eseménye a Nova rave-party területén és környékén kezdődött tűzharc volt. A rendezvényt fegyveres biztonsági őrők és a rendőrség biztosította, az eseményekbe pedig az izraeli határrendőrség és a hadsereg egységei is bekapcsolódtak. A Nova rave-party területén és környékén vívott harcok során 378 izraeli halt meg, közülük 34 volt a biztonsági szervezetek tagja, 44 személyt pedig, akik egy része ekkor már halott volt, a palesztin fegyveresek Gázába vittek.
A palesztin támadás során az izraeli oldalon 1139 fő vesztette életét. Az áldozatok közül 695 volt izraeli polgári személy (közülük 36 gyermek), 373 a rendvédelmi szervek tagja, 71 fő pedig külföldi, jellemzően az izraeli gazdaságokban és háztartásokban alkalmazott ázsiai vendégmunkás. A támadás során háborús és emberiesség elleni bűncselekmények (nemi erőszak, csonkítás, holttestek meggyalázása, polgári személyekkel szemben alkalmazott embertelen bánásmód) is történtek. Az áldozatok egy része nem a palesztin harcosoknak esett áldozatul, hanem az izraeli fegyveres erők támadásai során, „baráti tűzben” vesztette életét, azonban az izraeli hatóságok a különleges körülményekre hivatkozva nem tartották erkölcsileg elfogadhatónak az ilyen esetek kivizsgálását, de a társadalmi nyomásra 2024 első felében indult vizsgálatok júliusra megállapították, hogy „a katonák elhelyezése többször kaotikus volt”, és hogy a „Hannibál Direktíva (aminek célja, hogy minden módon megakadályozza, hogy a Hamász izraeli túszokkal hagyja el a területet) alkalmazása az azonosíthatatlan járművek és mozgás miatt legalább 14 civil és túsz halálát okozta”.
A felek közti amúgy is rossz viszonyt tovább rontó palesztin támadás az izraeli állam és a palesztinok közötti sok évtizedes ellentétet és éveken át tartó, egyre súlyosbodó összecsapásokat követett. A kiváltó okok közé tartoztak az 1967 óta Izrael által törvénytelenül megszállt palesztin területek illegális zsidó telepeinek telepesei által elkövetett, mind gyakoribb támadások, valamint a Dzsenínben és az el-Aksza-mecsetben történt összecsapások, melyekben közel 250 palesztin és 32 izraeli vesztette életét. A Hamász ezeket az eseményeket jelölte meg a támadás fő okaként, és felszólította a Gázán kívüli palesztinokat, hogy csatlakozzanak a megszállók elleni harchoz.
Egyes szakértők a palesztin kitörést a harmadik intifáda kezdetének nevezték. 1973 óta először, szinte pontosan 50 évvel a jom kippuri háború kezdete után Izrael hadi állapotot hírdetett.
A nyugati világ több országa elítélte a Hamász erőszakos fellépését, és terrorizmusnak minősítette a szervezet támadását, míg az arab világban sokan a palesztin területek izraeli megszállását és a palesztinok önrendelkezési jogának megtagadását okolták a helyzet eszkalációjáért. Szaúd-Arábia, Egyiptom, Jordánia, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Marokkó, Indonézia, Pakisztán, Nigéria és Törökország is deeszkalációra szólította fel a két felet, Katar és Malajzia pedig a cionista telepeseknek az el-Aksza-mecsetbe történő erőszakos behatolásával magyarázta a háború kirobbanását. Afganisztán támogatását fejezte ki a palesztinoknak, míg a Hamász kijelentette, hogy Irán segítette az offenzíva kivitelezésében, amit az ország ugyan tagadott, de méltatta „a palesztinok spontán megmozdulását a megszálló hatalommal szemben”. Az Egyesült Államok kormánya bejelentette, hogy feltétel nélkül támogatja Izraelt, és mindent meg fog tenni az ország megsegítésére.
A támadás nyomán az izraeli kormány országos szükségállapotot hirdetett. Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök bejelentette, hogy az ország háborúban áll. Az izraeli ellentámadás a Vaskardok nevet kapta. Izrael a palesztin rajtaütésre légitámadásokkal és rakétacsapásokkal válaszolt, melyek nemcsak katonai, hanem civil célpontokat – kórházakat, lakóépületeket, oktatási intézményeket, templomokat és mecseteket – is érintettek. A konfliktus első három napján a Palesztin Egészségügyi Minisztérium jelentése szerint Izrael megölt legalább 500 palesztint, köztük civileket, gyermekeket és nőket is, míg az IDF kijelentette, hogy legalább 400 terroristával végzett.
2023. október 27-én, több hétnyi bombázás és tüzérségi előkészítés után az izraeli szárazföldi haderők behatoltak a Gázai övezetbe. Az izraeli támadás bejelentett célja a Hamász elpusztítása és a Gázai övezet elfoglalása volt. Az izraeli behatolás nyomán hosszan elhúzódó, máig (2026 nyara) is tartó harcok kezdődtek, melyek során az izraeli haderő a gázai polgári infrastruktúra (lakóházak, közművek, oktatási és egészségügyi intézmények, hitéleti és kegyeleti intézmények) nagy részét elpusztította, az izraeli haderő műveletei pedig aránytalanul magas járulékos veszteségekkel, azaz szélsőségesen nagy számú palesztin civil áldozattal jártak, járnak.
A civil infrastruktúra izraeli haderők általi szándékos szétrombolása és a rendkívül nagy számú palesztin áldozat (többségükben gyermekek és nők) miatt 2023. december 29-én a Dél-afrikai Köztársaság a Nemzetközi Bírósághoz fordult, mivel meglátása szerint Izrael Gázában megsértette a népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése tárgyában 1948. évi december 9. napján kelt nemzetközi egyezményt. 2024. január 26-i határozatával a Nemzetközi Bíróság befogadta a Dél-afrikai Köztársaság indítványát, egyúttal átmeneti rendelkezésként Izrael államot a népirtás megakadályozására kötelezte.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése 2024. szeptember 18-án fogadta el az A/RES/ES-10/24 jelű határozatot, amely felszólítja Izraelt, hogy tartsa be a nemzetközi jog követelményeit és a határozat keltétől számított legfeljebb 12 hónapon belül vonja vissza katonai erőit a megszállt palesztin területekről, mind a szárazföldről, mind a légtérből, mind a felségvizekről, azonnal hagyjon fel minden új telepépítési tevékenységgel, evakuálja az összes telepest a megszállt területekről, és bontsa el az általa épített határzár azon részeit, amelyeket megszállt ciszjordániai területen létesített. A Közgyűlés elvárja továbbá Izraeltől, hogy visszaadja a földbirtokokat és egyéb ingatlanvagyont, valamint a megszállás 1967-es kezdete óta lefoglalt összes vagyonelemet, és minden kulturális tulajdont és javat, amelyet palesztinoktól és palesztin intézményektől vett el, és minden természetes és jogi személynek jóvátételt fizessen, akinek a megszállás alatt kárt okozott.
2024. november huszonegyedikén a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki Benjámin Netánjáhú izraeli miniszterelnök és Joáv Galant korábbi védelmi miniszter ellen háborús bűnök és emberiesség elleni bűncselekmények megalapozott gyanúja miatt.
2025. augusztus 13-án több, mint 100 nemzetközi segélyszervezet közös nyilatkozatot adott ki, amelyben elítélte Izraelt a nemzetközi segélyszervezetek megszállt palesztin területeken történő működésének szándékos ellehetetlenítése, a gázai humanitárius katasztrófa kialakulása miatt. 2025. augusztus 31-én a Népirtáskutatók Nemzetközi Társasága (International Association of Genocide Scholars) határozatot adott ki, melyben leszögezte, hogy Izrael népirtást követ el Gázában.
A palesztinoknak a genfi egyezmények I. jegyzőkönyve értelmében a nemzetközi jog és az ENSZ által elismert joguk van ellenállni az izraeli megszállásnak. Ezt a jogot az idegen és gyarmati uralom alatt álló összes nép önrendelkezési jogával összefüggésben erősítették meg. Az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése (UNGA) kifejezetten megerősítette a palesztinok jogát ahhoz, hogy ellenálljanak az izraeli katonai megszállásnak, beleértve a fegyveres harcot is. Az A/RES/38/17 (1983.11.22.) közgyűlési határozat 2. pontja kimondta, hogy „megerősíti a népek függetlenségükért, területi integritásukért, nemzeti egységükért, valamint a gyarmati uralom, az apartheid és az idegen megszállás alóli felszabadulásukért folytatott küzdelmének legitimitását, minden rendelkezésre álló eszközzel, beleértve a fegyveres harcot is."
Elnevezés A palesztin militáns csoportok rajtaütésüket el-Aksza áradás hadműveletnek (, tudományos átírással: ʿamaliyyat ṭūfān al-ʾAqṣā, ’özönvíz, áradat’) nevezték. Izrael az ellentámadást Vaskardok hadműveletnek (, mivca h'ár(á)vot bárzel) nevezte el.Netanjáhú megpróbálta a háborút "átnevezni" többek között Újjászületés háborújára (War of Revival) és Genezis háborújára, de ezek a nevek nem tapadtak meg az izraeli közbeszédben. A sajtó a háborút az egész világon jellemzően az Izrael-Hamász háború, vagy egyszerűen a gázai háború néven említi.
Háttér Ez a háború egy az Izrael megalapítása óta az izraeli fegyveres erők és különféle palesztin ellenállási csoportok, illetve szomszédos arab államokbeli támogatóik közt vívott fegyveres összetűzések sorában. Az 1947–48-as palesztinai háború során zsidó fegyveres csoportok (Irgun, Lehi, Hagana stb.) és az izraeli hadsereg több százezer palesztint űzött el otthonából és szülőföldjéről. Ezek egy jelentős része az Egyiptom által elfoglalt Gázai övezetben lelt menedékre. Az övezetnek a menekültek érkezése előtt körülbelül 80 000 lakója volt, ami hetek alatt 280 000 főre duzzadt. Az érkezők nagy része az UNRWA által létrehozott menekülttáborokban lelt otthonra. A 365 négyzetkilométeres terület népessége gyorsan nőtt, népessége mára közelítőleg 2,2 millió fő.