Az UNESCO Világörökség Bizottsága 1990. december 7 - 12. között Banffban megtartott 14. ülésszakán az alábbi helyszíneket nyilvánította a világörökség részévé: 250px A Chiquitos jezsuita missziói Kulturális (IV)(V) Hivatkozás: 529A bennszülöttek megtérítésére érkezett jezsuita papok 1696 és 1760 között úgynevezett „redukciókat” építettek. Ezek olyan települések voltak, ahol az indiánok éltek és keresztény hitre térhettek. A redukciók egyfajta missziós falvak voltak, lakóházakból, templomból, műhelyekből, iskolákból stb. álltak, és az itt élők számára menedéket nyújtottak a rabszolga kereskedők ellen. Az ország keleti részén fekvő települések gazdasági szempontból sikeresek voltak, és az 1767-ben elhagyott jezsuita missziókkal ellentétben a rend kitiltása után is működőképesek maradtak. A missziók központja a rendszerint fából épült templom volt, egyes településeken özvegyek és elhagyott nők számára is építettek menedékházakat. Hat település jó állapotban maradt meg, ezek a San Francisco Javier, Concepción, Santa Aña, San Miguel, San Rafael és a San José redukciók. 250px Santo Domingo gyarmatosítás korabeli óvárosa Kulturális (II)(IV)(VI) Védett terület: 106 ha, hivatkozás: 526A várost 1498-ban alapította Kolumbusz Kristóf testvére Bertalan, de a jelenlegi helyén csak 1502-től kezdtek építkezni, miután a korábbi várost egy trópusi vihar elpusztította. Santo Domingóban épült fel a kontinens első katedrálisa, kórháza, vámháza és itt alapították meg Amerika első egyetemét is. Santo Domingo jelenleg az ország fővárosa. A település elrendezésére hatottak a reneszánsz várostervezési hagyományok, szigorúan geometrikus, sakktáblaszerűen kialakított utcákkal. Ezután ezt az elrendezést követte csaknem az összes újonnan alapított spanyol gyarmatváros is. Egyes épületein, például az alkirályi rezidencián szintén reneszánsz stílusjegyek ismerhetőek fel. Santo Domingo védelmére már 1503-ban megépítették az Ozama-erődöt, amely a Homenaje-toronnyal együtt feltehetően a legrégebbi ma is álló katonai helyőrség Amerikában. A város legfontosabb műemlékei a Parque Colón körüli történelmi városközpontban található épületek és intézmények. Közéjük tartozik a részben gótikus stílusban 1541-ben emelt Santa Maria la Menor-katedrális, az 1538-ban alapított Santo Tomás de Aquinó egyetem, az 1508-ban épített San Nicolás de Bari kórház romjai és az alkirályi rezidencia. 250px Délosz szigete Kulturális (II)(III)(IV)(VI) Védett terület: 350,6 ha, hivatkozás: 530A görög mitológia szerint Délosz volt Zeusz és Létó gyermekeinek Apollónnak és Artemisznek a szülőhelye. A feltárt kerámiák bizonyítják, hogy a területen már az i. e. 3. évezredben virágzó település állt. A mükénéi korban a későbbi Apollón-templom helyén egy korábbi szent hely volt, ahol egy hajózással összefüggő kultusznak hódoltak. A perzsák fölött aratott szalamiszi győzelem után a sziget az athéni vezetésű Déloszi Szövetség központjává vált. Nagy Sándor korában az uralma alatt egyesített Mediterráneum keleti részének egyik csomópontja lett. I. e. 166-ban római fennhatóság alá került, majd miután az i. e. 1. században Róma és a keleti területek között közvetlen kereskedelem alakult ki elvesztette jelentőségét. Lakosai az i. sz. 6. században elhagyták, később kőbányának használták. A sziget rendkívül nagy kiterjedésű romterületén 1872-óta folynak ásatások és jelenleg is tartanak. A legfontosabb kiásott területek az Apollón-szentély, a Délosziak agorája, a Theophrastusok agorája, a híres oroszlánszobrok, az Idegen Istenek szentélyének terasza, valamint a színháznegyed. Egyes házak udvarát mozaikokkal díszítették, ezek delfineket, tigriseket, háromágú szigonyokat és istenalakokat ábrázolnak. 250px A Daphni- és a Hosziosz Lukasz-kolostor, valamint a Nea Moni-kolostor Kulturális (I)(IV) Védett terület: 3,7 ha, puffer zóna: 5 815,6 ha, hivatkozás: 537A három kolostor földrajzilag távol helyezkedik el egymástól, mégis egy típusba tartoznak és hasonló szerkezeti elemek fedezhetők fel rajtuk. Az első Athén mellett, a második Phocidában, Delphoi közelében, a harmadik az Égei-tenger egy kis szigetén a Kis-Ázsia partjaitól nem messze fekvő Híoszon található. Az épületek négyzetbe foglalt kereszt alaprajzúak, nyolcszög alapú csegelyes kupolával. A templomok legértékesebb díszítőelemei a bizánci művészet második aranykorából származó 11. és 12. századi mozaikok. A Daphni-kolostor kisebb a másik két épületnél, és főleg központi kupolájának 11. századi mozaikjáról híres. A töredékesen fennmaradt mozaik Krisztust ábrázolja prófétákkal. A Hosziosz Lukasz-kolostornak két temploma is van, a kisebb, Theotokosz-templom az ezredforduló körül épült, a görög kereszt alaprajzú kriptával és karzattal rendelkező másik templomot, a Katolikont a 11. század elején emelték. Díszítése (márványpadlója, mozaikjai és falfestményei) rendkívül jó állapotban maradt meg. A Khiosz-szigeten található Nea Moni-kolostor jellegzetességei a ciszternák, a többször átalakított refektórium és az épület délnyugati részén emelkedő szögletes torony. 250px Huang-hegység Vegyes (II)(VII)(X) Védett terület: 16 060 ha, puffer zóna: 49 000 ha, hivatkozás: 547Az Anhuj tartományban fekvő Huang-hegység Kína leghíresebb hegyvidéke, az ország képzőművészetének és irodalmának rendszeresen visszatérő motívuma. A tájképeken jellegzetes módon ábrázolt hegységben hetvenhét hegycsúcs emelkedik ki, magasságuk 1000 és 1850 méter között váltakozik. A hegység jellegzetességei különleges formájú sziklái és göcsörtös fenyői, ez utóbbiak kora ezer év is lehet. Az év nagyobb részében a völgyeket sűrű köd borítja, ez olyan illúziót kelt, mintha a hegycsúcsok víz fölött lebegnének. A táj szépsége már az i. sz. 8. században felkeltette az itt élők figyelmét, majd az évszázadok során számos pavilont és templomot emeltek a hegyen, ahonnan gyönyörködhettek a sziklák és növények látványában. A 13-14. században már hatvannyolc templom állt a területen. A hely jelenleg is népszerű zarándok és kirándulóhely. A sziklák mellett jelentősek hátságai, szurdokai, erdői, tavai, vízesései és változatos élővilága is, köztük veszélyeztetett fajokkal. Jellemző növényei a huang-hegységi táblásfenyő, páfrányfenyők és borókák, amelyek közül sok példány meredek szirteken fejlődött ki. 250px Tsingy de Bemaraha Természetvédelmi Terület Természeti (VII)(X) Védett terület: 734 298 ha, puffer zóna: 838 035 hivatkozás: 494A sziget nyugati partján fekvő természetvédelmi terület látványos karsztvidéket, éles és magas mészkőtornyokkal szabdalt felföldeket, érintetlen erdőket, tavakat és mangrovemocsarakat foglal magába. A védett terület egyik legfontosabb része egy 1500 négyzetkilométeres élőhely ami a szabadon szinte már csak Madagaszkáron élő lemurok otthona. A lemurok több mint 40 millió évvel ezelőtt jutottak el a szigetre és az elszigeteltségnek köszönhető zavartalan fejlődés során körülbelül negyven fajuk alakult ki. A térség növényvilága a Nyugat-Madagaszkár meszes karsztvidékeire jellemző lombhullató erdőkből, szavannákból és mangrovemocsarakból áll. Állatvilágát eddig még nem tanulmányozták alaposabban. A „tsingy”, ami nehezen megközelíthető, sűrűn egymás mellett elhelyezkedő, éles és nagyon magas mészkőtornyokból álló kőerdő a kaméleonok egyetlen itteni előfordulási helye. A rezervátum keleti részét 300 – 400 méter magas sziklák határolják, nyugati része lankásabb, lekerekített dombokból álló fennsík. Északi részét dombok választják el a védelem alatt nem álló térségtől, míg délen csúcsos sziklaalakzatok teszik nehezen megközelíthetővé. A park számos orchideafajnak nyújt életteret, valamint olyan veszélyeztetett állatoknak mint a lemur. 250px Potsdam és Berlin palotái és parkjai Kulturális (I)(II)(IV) Védett terület: 2 064 ha, hivatkozás: 532Potsdam és Berlin palotái és parkjai gyűjtőnéven került az UNESCO világörökség listájára 500 hektárnyi park és 150 épület Potsdam és Berlin környékén. Noha a kastélyok építése majdnem kétszáz éven át tartott (1730 és 1916 között), összességükben mégis művészi egységet alkotnak a Havel folyó és a Glienicke-tó partján. A helyszínhez tartozik többek között a Sanssouci-palota és parkja, a Babelsberg a csillagvizsgálóval, a Lindstedt-kastély, a Sacrow- és Glienicke-palota, az Új kert a Cecilienhof-palotával, a Pfingstberg a Belvederével és a Páva-sziget. A Sanssouci-palota egy gazdagon díszített rokokó épület Nagy Frigyes porosz király rezidenciája volt. Kertjében később több épületet is emeltek, például a Kínai teaházat, a képtárat, az új szárnyakat és az Új palotát. A Cecilienhof-kastélyban tartották 1945-ben a Németország sorsát eldöntő Potsdami konferenciát. 250px San Gimignano Kulturális (I)(III)(IV) Védett terület: 13,88 ha, hivatkozás: 550San Gimignano a Rómába vezető zarándokút egyik fontos állomása volt. Jellegzetes városképét két, a középkorban egymással rivalizáló családnak köszönheti, akik összesen 72 lakótornyot építettek a településen. A város fejlettségét és gazdagságát ezek a tornyok jelképezték. A tornyok némelyike elérte az ötven méteres magasságot, a 72 toronyból mára 14 maradt meg. A családok számára nyújtott lakhely és védelem mellett egyfajta státusszimbólumok is voltak. Látványosak a város falai és erődített házai is, városképe szemlélteti a középkori itáliai városok hangulatát. A történelmi központban a 14. és a 15. századi itáliai építészet jelentős alkotásai láthatók, egy helyen jelennek meg a városi építészet infrastruktúrái, a terek, házak, utcák, paloták és kutak. Székesegyháza eredetileg román stílusban épült a 13. század első harmadában, később egy hatkápolnás kereszthajóval egészítették ki. A városházában (Palazzo del Popolo) Lippo Memmi és Memmo di Filippuccio freskói találhatók a 14. századból. A középkori falfestészet jelentős alkotásának számít a Sant'Agostino-templom freskódíszítése is. 250px Szentpétervár történelmi központja és a kapcsolódó műemlékegyüttesek Kulturális (I)(II)(IV)(VI) Védett terület: 3 934,1 ha, hivatkozás: 540A Balti-tenger partján álló „Észak Velencéjeként” is ismert Szentpétervárt a 18. század elején alapította I. (Nagy) Péter cár. A városszerkezetet Alexandre Leblond tervei alapján alakították ki, építészetére a barokk és klasszicista stílus jellemző. A városszerkezetbe illesztett kőházak, paloták templomok, kolostorok és a csatornákon átívelő több mint 400 híd harmonikus egységet alkot. Az építkezések gyorsan haladtak, Nagy Katalin uralkodásának kezdetére (1729) kialakult ma is látható városképének jelentős része. A lendület egészen a 19. századig kitartott ekkor is remekművek születtek. A város legjellegzetesebb épületei a barokk Téli Palota és az Ermitázs többi épülete, a Péter–Pál-székesegyház és az Admiralitás. A helyszínhez tartoznak még Petrodvorec, Lomonoszov, Carszkoje Szelo (Puskin), Pavlovszk és Gatcsina kastélyai is. A helyszínhez összesen körülbelül 2 400 épület tartozik amelyek nagymértékben befolyásolták az orosz és finn építészet és szobrászat fejlődését. 250px Kizsi Kulturális (I)(IV)(V) Védett terület: 0,57 ha, puffer zóna: 9 990 ha, hivatkozás: 544Kizsi település Karéliában az Onyega-tó egyik szigetén található. A helyszín egy szabadtéri múzeum, benne egy fa épületegyüttessel, köztük két 18. századi templommal. A két templom közül a korábbi Úr Színeváltozása-templom 1724-ben épült farönkök felhasználásával, szögek nélkül. 22 hagymakupolájának kialakítása az orosz ácsok bravúros teljesítménye. A Szűzanya közbenjárása-templomot 1764-ben építették hasonló technikával. Az épület mellett álló nyolcszögletű harangtorony 1862-ből való. Mindkét templomban festett ikonosztáz rekeszti el a hívőket az oltártól. A szabadtéri múzeumban néhány más helyről idehozott építmény is látható. Az épületegyüttes harmonikusan illeszkedik a tájba, és az orosz faépítészet fejlettségét tükrözi. A mindentől távol lévő félreeső közösség vallási igényeire úgy találtak megoldást, hogy az egész egyházközösséget kiszolgáló épületegyüttest hoztak létre a területen.