bélyegkép|jobbra|A szerkezetének részlete, megmutatva a sok keresztkötést, ami számos átmenetifém-foszfidra jllemző (Cu = narancs, P = ibolya). A foszfid iont vagy ennek megfelelőjét tartalmazó vegyület. Számos különböző szerkezetű foszfid ismert. Leggyakoribbak a biner foszfidok, vagyis a foszfor és egy elektropozitívabb elem vegyületei. Ismertek polifoszfidok is anionos foszforlánccal vagy -klaszterrel. A Hg, az Sb, a Bi és a Po kivételével a legtöbb elektropozitívabb elemnek ismert foszfidja. Egyes foszfidok molekulárisak. Biner foszfidok A biner foszfidokban foszfor és egy más elem van. Alkálifém-foszfid például a nátrium-foszfid (). További biner foszfidok a mérgező foszfin hidrolíziskor történő kibocsátása miatt kártevőirtóként használt alumínium-foszfid (AlP) és a kalcium-foszfid (). A magnézium-foszfid () is érzékeny a nefvességre. Az indium- (InP) és a gallium-foszfid (GaP) félvezetőként használatosak, gyakran a megfelelő arzenidekkel együtt. A réz-foszfid () különleges sztöchiometriájú foszfid. Ezek oldhatatlan 3 dimenziós polimerek. Az elektropozitív fémek foszfidjai hidrolizálnak: Ca3P2 + 6 H2O -> 3 Ca(OH)2 + 2 PH3 bélyegkép|160px|A réz koordinációs környezete a -ban. Két Cu-pár fedő állásban található.

Polifoszfidok A polifoszfidok P–P kötést tartalmaznak. A legegyszerűbbek iont tartalmaznak, mások például vagy polimeraniont (például a helikális iont) vagy komplex lapos vagy 4 dimenziós aniont. Számos szerkezet ismert. A káliumnak 9 foszfidja ismert: , , , KP, , , , és . A nikkelnek 8 mono- és polifoszfidja ismert, ezek képlete , , , , , NiP, és .

Két polifoszfid, a -ban lévő és a -ben lévő gyökanionok páratlan számú vegyértékelektronnal, így mindkét vegyület paramágneses.

Foszfidok és polifoszfidok előállítása Sokféleképp állíthatók elő foszfidok. Gyakran fém és vörösfoszfor hevítésével állítják elő inert környezetben vagy vákuumban. Elvben minden fém-foszfid és -polifoszfid előállítható elemi foszforból és a megfelelő fémből sztöchiometrikus formában. Azonban a szintézist számos gond nehezíti. Az exoterm reakciók gyakran robbanásszerűek a helyi túlmelegedés miatt. Az oxidált fém vagy a fém külsején lévő oxidréteg a foszforozáshoz túl magas hőmérsékletet okoz. A nikkel-foszfid-előállításhoz használt hidrotermális reakciók tiszta és jól kristályosodó nikkel-foszfidokat ( és ) adtak. E vegyületek és vörösfoszfor reakciójával állíthatók elő 200 °C-on 24, illetve 48 óra alatt.

Fém-foszfidok állíthatók elő trisz(trimetilszilil)foszfin fém-halogenidekkel való reakciójában. Ebben a reakcióban a halogenid illékony klór-trimetilszilánban távozik. Molekuláris foszfidok A fém–foszfor hármas kötést tartalmazó vegyületek ritkák. A leggyakoribb példák képlete , ahol R nagy szerves csoport. bélyegkép|Terminális molibdén-foszfidkomplexek szerkezete vörösfoszforból és kálium-etoxidból való előállításáról is beszámoltak.

Szerves foszfidok

Számos szerves foszfid ismert. Gyakoriak a képletűek, ahol R szerves szubsztituens, M fém. Erre példa a lítium-difenilfoszfid. A Zintl-klaszter () számos alkálifém-vegyületből megkapható. A természetben A schreibersit () gyakori egyes meteoritokban Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Anionok