Sörös Béla (Belo Sörös; Nemespécsely, 1877. március 14. - Losonc, 1939. október 2.) református püspök.
Élete Sörös Géza nemespécselyi lelkész és Mórocza Lilla első gyermeke.
Kolozsvárott, Pápán, Budapesten és Edinburghben végzett teológiát. Hazajövetele után Szász Károly püspök segédlelkésze lett Budapesten. 1901 nyarától az Országos Gyűjtőfogház, a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület, illetve a budapesti skót misszió magyar lelkésze lett. 1906-tól Losonc lelkipásztora volt. 1921-től a Dunáninneni egyházkerület főjegyzője, 1938-tól a szlovenszkói dunáninneni református egyházkerület püspöke lett, 1939-ben zsinati rendes taggá választották. Ő fogadta a losonci állomáson a Lengyelországból érkező menekültek szerelvényét.
Alapítója, igazgatója és részben fenntartója is volt a Losoncon 1925-ben megszervezett református teológiai szemináriumnak. A csehszlovák államfordulat után sokat tett a református egyház újjászervezéséért. Püspöksége idején indította el a Református összefogás elnevezésű mozgalmat. Az Összefogás egyházi társadalmi havilap és a Felsőnógrád főszerkesztője volt.
Művei 1904 A magyar liturgia története I. 1917 A losonci református egyháztanács vallástétele
Irodalom Lacza Tihamér 2013: A tudomány apostolai, Magyar tudósok nyomában a mai Szlovákia területén I-II. Református Élet 1938/32-33 reformata.sk reformata.sk archivnet.hu
Források A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig Magyar életrajzi lexikon csemadok.sk
Kategória:1877-ben született személyek Kategória:1939-ben elhunyt személyek Kategória:Losonciak Kategória:Szlovákiai magyarok Kategória:Magyar református püspökök