II. Achirimbi a kameruni Bafut városának és a várost övező kiterjedt régiónak volt a közigazgatási vezetője, helyi nevén fonja, amely szó a fon nép szóhasználatában lényegében királyt, uralkodót jelent. Személyében tizedik volt a bafuti fonok sorában, akik félig autonóm módon irányították Bafutot és a hozzá tartozó szomszédos területeket, vagyis a Bafuti Fonságot. Uralkodása 1932-től 1968-ig tartott, és beletartozott az az időszak is, amikor Kamerunnak ez a része a korábbi brit protektorátus alól a függetlenné váló önálló államhoz került át. Elődje I. Abumbi, utódja II. Abumbi volt.
Kitűnt a többi fon közül azzal, hogy szimpátiát tanúsított a brit ügyek iránt. 1946-ban a brit kormányzat kitüntetésben is részesítette, „a saját országának és népének, valamint a brit kormánynak nyújtott értékes szolgálataiért, valamint azokért a hűséges szolgálatokért, amiket a megfelelő adminisztráció megőrzése érdekében nyújtott”. Később eredményesen használta ki kedvező helyzetét annak érdekében, hogy bővíthesse a földügyekkel és a helyi szintű egyéb vitás ügyekkel kapcsolatos hatáskörét.
Jó barátságot ápolt a híres természetbúvár-íróval, Gerald Durrell-lel, aki kétszer, 1949-ben és 1957-ben is hosszabb időt töltött Bafutban állatgyűjtő expedíciói során. A Fon ezeken az expedíciókon jelentős mértékben és eredményesen segítette Durrellt. Durrellnek az ezen expedíciókról írt könyvei, A bafuti kopók és az Állatkert a poggyászomban, jellemzően sok humorral, de szeretetteljesen ábrázolják a Font, nem rejtve véka alá többnejűségét és magas fokú alkoholtűrését, ugyanakkor anglofil világszemléletét és segítőkészségét sem. A második expedíciója előtt az író kissé tartott a Bafutba való visszatéréstől, mert olyan értesüléseket szerzett, melyek szerint a Fon megneheztelt rá A bafuti kopókban róla megjelentek miatt. A Fon azonban barátsággal fogadta Durrellt, sőt ünnepi ruhával ajándékozta meg és saját személyzetet is biztosított a részére.
Nevezetessé vált még azzal is, hogy 1961-ben, annak kapcsán, hogy a fonsága és a környező területek a függetlenedő, szomszédos államok közül Kamerunhoz vagy Nigériához csatlakozzanak-e, úgy nyilatkozott, hogy ez „a tűz és a mély tenger” közötti választás kérdése.
Sokan haladónak tartották, aki hajlandó új ötletekkel kísérletezni. A gyarmati tisztviselők és más helyi vezetők részéről egyaránt tisztelet övezte.
1968-ban hunyt el, tisztségében egyik fia, II. Abumbi követte.
Magánélete Egy 1962-es adat szerint mintegy 50 felesége és 100-nál több gyermeke volt.
Emlékezete Alakja a főszereplők egyikeként jelenik meg Gerald Durrell mindkét, már fentebb is említett, bafuti tárgyú könyvében, az 1949-es expedícióról írt A bafuti kopókban és az 1957-es gyűjtőút után született, Állatkert a poggyászomban című kötetben is. Ezen felül azonban, legalább részben ő szolgálhatott mintául A hahagáj című Durrell-regény születésekor is, a kitalált Zenkali szigetállam uralkodója, a szívélyes és segítőkész, ugyanakkor temérdek alkoholos italt fogyasztó III. Tamalawala Umber császárAz angol nyelvű eredetiben King Tamalawala Umber III (a szigeten úgyszólván mindenki által használt becenevén CsasziAz angol nyelvű eredetiben Kingy) karakterének megrajzolásához.
Jegyzetek
Források Michael Aletum Tabuwé: Achirimbi II: Fon of Bafut.
Fordítás
Kategória:Kamerun Kategória:Afrikai uralkodók Kategória:1968-ban elhunyt személyek