Az empanada egyfajta sült tészta, amely péksüteményből és töltelékből áll. A világ számos régiójában népszerű, de főleg Spanyolországban, Mexikóban és Dél-Amerikában terjedt el. Az empanada tipikusan félkör alakú, és különféle töltelékekkel készülhet, amelyek lehetnek húsosak, zöldségesek (pl. spenótosak) vagy édesek is. A név a spanyol empanar igéből származik – magyarul „becsomagolni” –, utalva arra, hogy az ételt kenyértésztába csomagolják.

Története Az eredete Galíciába vezethető vissza, ahol halászok, földművesek és zarándokok vitték magukkal ebéd gyanánt. A Santiago de Compostela-i székesegyház Dicsőség kapujának domborművén található az empanada legkorábbi ábrázolása, és említi a 13. századból származó Cantigas de Santa María dalgyűjtemény is.

Feltételezik, hogy a spanyolok magát a készítési módot a Földközi-tenger térségében élő arab népektől vették át, ahol igen elterjedt a finomra vágott húst kenyértésztába csomagolva kínálni. Ebből számos recept származik, például a kebab vagy a gírosz pita. A technika, mely szerint a megfőzött húst különböző kenyértésztafajtákba zárják, hogy több napig eltartható legyen, már a római korban kialakult, és máshol is elterjedt. Ugyanezt a célt szolgálja a cornish pasty, valamint a szardíniai panada is.

Argentínában régen az empanadát az alkalomból tálalták fel, amikor a gaucsók hosszú idő után visszatértek a pampákról, ahol a marhákat őrizték.

Jellemzői

bélyegkép|Házi készítésű empanadák Córdobában (Argentína) Az empanada félhold alakú és körülbelül 12-15 cm hosszú. Süthető serpenyőben vagy sütőben; utóbbi esetben sütés előtt felvert tojással megkenik, hogy fényes legyen. Mindenesetre általában előre elkészítik, majd azonnal megsütik és tálalják őket.

Kukoricaliszttel készül. A töltelék általában fűszerekkel ízesített paradicsomszósz, zöldség, darált marhahús, hagyma és más tipikus hozzávalók, például olajbogyó vagy keménytojás.

Azonban mind a tészta, mind pedig különösen a töltelék a régiótól, az alapanyagok elérhetőségétől és az ízléstől függően változik. Argentína északkeleti régióiban maniókalisztet használnak a tésztához, burgonyát a töltelékben, és néha borsót vagy mazsolát, különösen a szőlőtermő területeken; a folyó menti területeken gyakran adnak hozzá olajbogyót.

Változatai Legismertebb változata marhahússal készül, de tartalmazhat csirkét vagy sertéshúst, nyulat vagy garnélát, például Patagóniában. Ezeket a változatok. Venezuela, Ecuador, Peru, Kolumbia és Mexikó nemzeti ételének számítanak.

Tartalmazhatnak főtt, puha kukoricás tésztát (choclo) vagy humitát és olajbogyót is. Az argentin Córdoba tartományban főtt empanadasokat főtt burgonyadarabokkal (papa) és mazsolával töltik. A nagyhéten az empanadas de vigilia-t hallal, különösen tonhallal főzik és töltik meg. Az apróra vágott hagymával töltött empanadak is népszerű. A 20. század második fele óta más változatok is elterjedtek, például a főtt sonkával vagy sajttal töltöttek. Az empanadat szinte mindig olajbogyóval és hagymaszeletekkel töltik, és paprikával, pimientával és köménnyel ízesítik. A szakácsok általában a fonat mintájáról ismerik fel a recados-t, ezt Argentínában repulgue-nak vagy simba-nak nevezik. A több mint két évszázados receptekkel rendelkező empanada mellett, különösen olyan területeken, mint Las Cañitas, készítenek sajttal és bazsalikommal töltött, gombás csirkével és Roquefort sajttal ízesített, sonkával töltött ennivalót is.

Az empanadilla rántott, sült gombóc, amely édességgel, például édesburgonyával, kajottal, birsalmazselével vagy édes tejjel van töltve. Észak-Argentínára jellemző.

Képgaléria

Jegyzetek

Fordítás

Források

Megjegyzés

Kategória:Mexikói ételek