A magyar esszéirodalom kezdetét Sylvester Jánostól számítjuk. Az esszé mint műfaj elég nehezen definiálható, tartalma koronként változó.
A fénykor
A magyar esszéirodalom fénykora talán az 1930-as–40-es évekre tehető. Bár az esszé mint önkifejezési tudatforma igen rég jelen van a világirodalomban, pontos műfaji meghatározása mindmáig nem ismeretes. A leírások, értelmezések, melyek természetét igyekeznek körülhatárolni, egyetlen jellegzetességében értenek egyet: eszerint egyfajta kötetlenség, a kifejezés szabadsága jellemzi. Még a modern műfaji meghatározások is figyelmeztetnek arra, hogy nem lehet pontosan elhatárolni az esszét, a tanulmányt és a kritikát; ezek bármelyike minősülhet esszéisztikusnak, ha személyesek, s kifejeződik bennük egyfajta morális igény (ami egyben arra is emlékeztet, hogy a műfaj keletkezésébe az úgynevezett moralitások is belejátszottak).
Más törekvések jellemzik a francia és mások az angol esszét. Azért épp e kettőt említjük, mert ezek gyakoroltak elhatározó befolyást a magyar esszé nyelvének, szemléletének kialakulására. Angol nyelvterületen épp oly természetesen nevezik esszéknek T. S. Eliot tárgyszerű tanulmányait, mint Virginia Woolf személyes hangú, polemikus kedvű írásait. A század francia esszéműfajára ugyanakkor Marcel Proust és Henri Bergson tett nagy hatást, a mechanikus idő szétrombolásával, egyfajta kötetlen, az emlékezetet is mozgósító írástechnika mintává emelésével.
A korszak jeles esszéírói
Babits Mihály Halász Gábor Hamvas Béla Kosztolányi Dezső Nemes Nagy Ágnes Szentkuthy Miklós Szerb Antal
Az esszé jelene Gyergyai Albert „Az esszé védelmében” írt jelentős cikket, amelyben felhívta a figyelmet arra, hogy csökken az irodalmi esszé megbecsülése. A Vigília c. folyóirat a hetvenes-nyolcvanas években feladatának tekintette a klasszikus magyar nagyesszé hagyományainak folytatását, s egymás után publikálta Rónay György, Domokos Mátyás, Deme Zoltán, Poszler György, Hegyi Béla, Nemes Nagy Ágnes és mások erős írásművészetről tanúskodó esszéit. A jelenlegi esszéírók gyakran regényíróként ismertebbek, mint például Nádas Péter. Ma kevesen foglalkoznak kizárólag esszéírással mint például Bán Zoltán András. Az esszének csekély ma a visszhangja, kereslete, megbecsülése. Szinte teljesen észrevétlen maradt például a Magyar Napló kiadásában megjelent Az év esszéi – 2003. c. antológia, melyben – igaz, inkább szak- vagy ismeretterjesztő dolgozatok társaságában – Pályi András vagy Lackfi János kiváló írásai is helyet kaptak.
További jelenlegi esszéírók Csoóri Sándor Bán Zoltán András Babarczy Eszter Sándor Iván Balassa Péter Angyalosi Gergely Radnóti Sándor Poszler György Szilágyi Ákos Karátson Gábor Fekete J. József Földényi F. László Sebők Zoltán Radics Viktória Bikácsy Gergely
Kapcsolódó szócikk Magyar irodalom
További információk Gruppo04 néhány magyar irodalmi link Szemelvények a Vigília esszésorozatából
Kategória:Magyar irodalom