Bari Árpád (Budapest, 1953. július 31. –) festőművész, orvos.
Élete
Pilisszentivántól Pesterzsébetig, az első sikerek Gyerekkorát a Buda környéki Pilisszentivánon töltötte, itt végezte el az általános iskolát. A budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnázium-beli érettségi után a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1978-ban általános orvosi diplomát szerzett.
A festészet azonban mindig meghatározó szerepet játszott az életében, s az egyetemi évek alatt is számos önálló és kollektív kiállításon vett részt. Az egyetemi színjátszó kör aktív tagjaként nemcsak szerepelt, de a színpadi kulisszákat is ő festette.
Nyughatatlan élete külső-belső harcaiból sok mindent tudott a művészet segítségével “feldolgozni”, s miután a képeivel mindenütt feltűnést keltett, szentül meg volt győződve arról is, hogy a művészet képes – legalábbis indirekt módon – a világot jobbá tenni.
Csak rövid ideig dolgozott orvosként, hamarosan kizárólag a művészetből élt.
A pesterzsébeti Csiliben került sor arra a számára sorsdöntő kiállításra 1981 januárjában, ahol a képeit nagyobb közönség elött bemutathatta. Bayer Ilona televíziós újságírónak köszönhetően az akkori TV-Híradó első kiadásába került be a róluk szóló tudósítás, és meglepő országos visszhangja lett.
A megnyitót követő reggelen fél óra leforgása alatt az összes kép elkelt. Egyszerű emberek nevei mellett színészek, írók, neves képzőművészek írásait őrzi, Rodolfótól Patay Lászlón át Vilt Tiborig a Csili-beli vaskos vendégkönyv.
New Yorktól Aschaffenburgig 1982 elején egy idősebb hölgy érkezett egyenesen New Yorkból, mert reprodukciókat látott Bari képeiről. A hölgy galériát készült nyitni, s úgy vélte, megtalálta azt a festőt, akit egész életében keresett. A szándéka szerint azonnal együtt utaztak volna vissza az USA-ba. 1982-ben ez a szocialista Magyarországról megvalósíthatatlan volt. A beadott útlevélkérelmet azonnal elutasították. Csak fellebbezés és hosszú huzavona után tudott 1984 elején New Yorkba repülni.
Az engedélyezett három hónap persze nem bizonyult elegendőnek, így a kiállítási meghívásokra hivatkozva Bari igyekezett legális útlevél-hosszabbításokat elérni.
Viharos hónapok következtek, nem egészen szabad akaratából állandóan költözött. Washington, Párizs, Frankfurt, újra Párizs, aztán München volt a lakcíme, mígnem 1985 végén Aschaffenburgban kötött ki, ahol kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is él.
Ide is egy kiállítási meghívás miatt érkezett, s annyira megtetszett neki a kisváros légköre, hogy akkori élettársával, Erzsébet nevű kislánya édesanyjával spontán otthonául választották. Mire hosszú küzdelem után végre elérték, hogy az akkor már négyéves "Erzsók" kiutazhatott a szüleihez, anyja már minden reményt feladott. Egyre mélyebbre süllyedt a depresszióban, végül az önkéntes halált választotta.
A szörnyű, személyes katasztrófa után Bari Árpád csak új barátai és művésztársai támogatásával tudott újra nagy nehezen magára találni.
1987-ben került sor arra a kiállításra, amely, mint egykor a Csili-beli kiállítás Magyarországon, ezen a környéken is egycsapásra ismertté tette Bari Árpád művészetét. A háború után kiállítóteremmé átépített egykori Jezsuita-templom rangos kiállításoknak adott és ad otthont a Majna parti kisvárosban, melyet valaha enyhe klímája miatt „bajor Nizzának” neveztek és az utolsó bajor királyok kedvelt üdülőhelye volt.
A Hidegháború végét követő átrendeződések nemcsak a nagypolitikában hoztak változásokat, sokak privát életét is alaposan megkeverték.
Orvosi missziókban a Fülöp-szigetektől Csádig Bari Árpád újra dolgozni kezdett orvosként is, egy kis privát klinikán, és megkapta a német állampolgárságot. Saját bevallása szerint ugyanis egyre nyilvánvalóbbá vált számára, hogy a világot aligha lehet művészettel – főleg festészettel – megváltani. A világjárást már korábban elkezdte, India, Nepál, Thaiföld és Kenya magánúton való beutazása után a Fülöp-szigetekre 1997 elején már dolgozni ment. Orvosként a „rolling clinic“ állomásain gyógyította az arra rászorulókat. Még ugyanabban az évben újra Kenyába repült, Nairobi egyik legnagyobb nyomornegyedében, Mathare Valley-ban indított a segélyszervezettel, amelynek képviseletében akkor dolgozott, egy ún. „slum-ambulanciát“.
Ha valaki rendszeresen segélyszervezetekkel dolgozik, egészen másként fogja látni a világ bajait. Bari Árpád 1999 elején a Cap Anamur nevű német segélyszervezettel Szudánba ment, majd ugyanezen év őszétől az Orvosok határok nélkül holland szekciójának tagjaként Ausztráliába repült, és az első segélycsapattal érkezett Kelet Timor szigetére, miután a nemzetközi haderő a zavargások után a helyzetet stabilizálni tudta. 2000 tavaszán Zambiába repült, a szomszédos Angolában dúló akkori polgárháború menekültjeinek orvosi ellátására. Egypár hónappal később már Eritrea hegyei közt járt, hogy egy másik háború menekültjeinek ellátásában vegyen részt. Itt ismerte meg későbbi feleségét, aki tolmácsként és asszisztensként segítette hónapokon át a munkáját. Két gyermekük született.
Később, privát életének gyökeres megváltozásával ritkultak a nagyobb utazások.
2004-ben Csádban dolgozott a szudáni határ közelében, ahol tízezerszámra érkeztek menekültek Dárfúrból. Ezúttal a Nemzetközi Vöröskereszt keretében volt úton.
Szülőhazájában is megismerik újra a nevét: könyvek, kiállítások, sikerek Bari Árpádnak eddig öt könyve jelent meg német nyelven. A legelső, amelyben ennek a „kettős élet“-nek (u.i. „orvos, vagy festő“) a dilemmáiról tudósított, s főleg a képei keletkezési háttereit világítja meg, megjelent magyarra fordítva is a Fekete Sas kiadónál 2000-ben „A teljesség vágya“ címmel. Az „Imígyen szólt Hippokrátész“ a missziós munka epizód-történeteivel eddig csak németül olvasható.
Az elmúlt évek során többször is rendeztek majd 40 év után Magyarországon is újra kiállításokat Bari Árpád képeiből, Budapest mellett vidéki városokban is, mint pl. új itthoni lakcímén Pilisvörösváron. Mindez a magyar médiákban is visszhangot keltett. (Pl. az átfogó élettörténet a Sikeres Nők 2007. novemberi számában Bayer Ilona tollából, beszélgetés a Club-Rádióban, vagy a TV2 Reggeli gondolatok adásában, a Heti TV-ben stb.) A 2000-es években született képek tematikáiban fel-felvillannak ugyan a missziós munka benyomásai is, ám egészében ezek is abba a fejlődési vonalba illeszkednek, amely valaha magyar tájon, valahol Buda mellett egy kis dunántúli faluban, Pilisszentivánon vette kezdetét.
2023 elején jelent meg régen tervezett életmű-albuma „Ambrosia” címmel magyarul és németül a Gabbiano Print Kiadónál Budapesten. Ebben ötven év alatt született, máig mintegy 1200 festményből álló „életmű” képeiből több mint 200 színes reprodukció látható.
Kiállítások
1972 – Budapest, Fiatal Művészek Klubja (kollektív) 1973 – Budapest, Medikus Klub 1974 – Pécs, Orvosegyetem Klubja 1974 – Budapest, Markusovszky Kollégium – "Dada" (2 művész) 1974 – Budapest, Jahn Kollegium 1976 – Budapest, Medikus Klub 1978 – Hársfa Kollégium társalgója 1981 – Budapest, CSILI Galéria 1981 – Miskolc, Diósgyőri Vasas Művelődési Központ 1981 – Hotel Béke 1981 – A Műszaki Egyetem Klubja (3 művész) 1982 – Martfű, a cipőgyár Művelődési Háza 1982 – Tata, a szőnyeggyár Művelődési Háza 1982 – Dorog, Kultúrház (kollektív) 1982 – Oroszlány, Bányászközpont 1983 – Csepel, Rideg Sándor Művelődési Ház 1983 – Madách Színház ("Az ember tragédiája") 1983 – Miskolc, Diósgyőri Vasas Művelődési Központ ("Az ember tragédiája") 1983 – Soltvadkert (3 művész) 1983 – Budapest, CSILI Galéria ("Az ember tragédiája") 1983 – Budapest, Metro Klub 1983 – Celldömölk, Kultúrcentrum 1983 – Budapest, Almássy tér – 1. retrospektív 1983 – Budapest, Vízivárosi Galéria – kollektív 1983 – Dunaújváros, Művelődési Központ 1983 – Budapest, Gorkij Művelődési Ház 1984 – Nagyatád, Néphadsereg Művelődési Háza 1984 – Washington DC, Convention Center 1984 – Senlis (Franciaország), Fondation Cziffra – 1985 – Paris, Galerie du FIAP 1985 – Paris, Galerie Crocodile Bleu 1985 – Frankfurt, Café Golowin 1985 – Maintal, Kunst unterm´Dach 1985 – Bergtheim, Galerie in der Schule 1985 – München, Galerie Atmo 1986 – Wetzlar, Galerie Hauptwache 1986 – Budapest, Vízivárosi Galéria 1986 – Aschaffenburg, Galerie Bild & Rahmen 1986 – Pinneberg, Galerie – 3 Stifte 1986 – Kronach, Galerie im Rathaus 1986 – Aschaffenburg, Christel´s Weinstube (kollektív) 1986 – Nürnberg, Galerie in der Winterstraße 1987 – Budapest, Vízivárosi Galéria 1987 – Niebüll, Kleine Galerie 1987 – Aschaffenburg, Jesuitenkirche 1987 – Érd, Kultúrház 1987 – Budapest, Vízivárosi Galéria 1988 – Glattbach, Altes Feuerwehrhaus 1988 – Minden, Bürgerhaus 1988 – Winzenhohl, Hotel Klingerhof 1988 – Nürnberg, Galerie in der Winterstraße 1989 – Bad Ems, Burg Nassau 1989 – Chicago (kollektív) 1990 – Niebüll, Kleine Galerie 1990 – Aschaffenburg, Café Campanile 1991 – Aschaffenburg, Kunsthaus am Schloss (kollektív) 1993 – München, Galerie Bayerischen Landesbank – 2. retrospektív 1993 – Aschaffenburg, Kunsthaus am Schloss 1994 – Pilisszentiván, „100 éves az iskola” 1995 – Aschaffenburg, Schönborner Hof 1995 – Aschaffenburg, Café Hench 1995 – Aschaffenburg, Carpe Diem – „Indien mit allen Sinnen...” 1996 – Aschaffenburg, City Galerie 1996 – Nürnberg, Klosterhof (kollektív) 1997 – Mainaschaff, Zur Krone 1997 – Kleinwallstadt, Altes Rathaus 1998 – Kirn-Sulzbach 1998 – Bad Kreuznach, Zum Bäcker Innung Jahresversammlung 1998 – Aschaffenburg, AOK – 3. retrospektív 1998 – Nürnberg, Mögeldorfer Oase 1999 – Karlstein, Rathaus 1999 – Aschaffenburg, Galerie Hofgut 2001 – Miltenberg, Galerie im Landratsamt 2001 – Nürnberg (kollektív) 2002 – Nürnberg, Eppelein Saal (kollektív) 2002 – Kleinostheim, Galerie Koberstein 2003 – Hainburg, Galerie Babylon 2003 – Nürnberg, Eppelein Saal (kollektív) 2004 – Nürnberg, Asia Lounge (kollektív) 2005 – Nürnberg, Kunst auf der Burg (kollektív) 2006 – Nürnberg Club Weiser Wölfe (3 művész) 2007 – Tótvázsony, Hotel Bakony 2008 – Szigetszentmiklós, Szász Endre Galéria 2008 – Pilisszentiván, a szentiváni napok keretében 2008 – Pilisvörösvár, Mű-hely Galéria 2008 – Aschaffenburg, Galerie Dering 2009 – Aschaffenburg, Schilling Bank 2009 – Erdőkertes, Faluház 2011 – Marburg, Universität Augenklinik 2011 – Aschaffenburg, Medizinisches Leserzentrum 2014 – Aschaffenburg, Galerie Muschik 2016 – Aschaffenburg, Galerie Hofgut 2018 – Sunndalsora (Norvégia), Galerie Barbara 2019 – Aschaffenburg, Café Hench 2019 – Pilisvörösvár, Művészetek Háza 2022 – Pilisvörösvár, Varázskő Galéria 2023 – Budapest, Hegyvidék Galéria (az „Ambrosia" c. könyv bemutatója keretében) 2023 – Pilisvörösvár, Városi Könyvtár (az „Ambrosia" c. könyv bemutatója keretében) 2023 – Budapest, Ferdinánd Étterem (az „Ambrosia" c. könyv bemutatója keretében)
Könyvek
Magyarul A teljesség vágya. Szikével és ecsettel – egy kettős élet mozaikjai; Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2000 Ambrosia; Gabbiano Print Kiadó, Budapest, 2023
Németül Sehnsucht nach Harmonie, R.G. Fischer Verlag, 1999 Bittere Freiheit, R.G. Fischer Verlag, 2000 Also sprach Hippokrates, R.G. Fischer Verlag, 2000 Hier mußt du leben und sterben..., R.G. Fischer Verlag, 2003 Kulturschock Ungarn, Reise know how Verlag, 2005 Kulturschock Ungarn, neu 2. Ausgabe, Reise know how Verlag, 2010
Források
http://www.bariart.eu/ Bari Árpád: A teljesség vágya. Szikével és ecsettel – egy kettős élet mozaikjai. Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2000 Komáromi-B. Hajnalka: Bari Árpád mágikus realizmusa. In: Vörösvári Újság, 2019. november Fogarasy Attila: „Anyám szeme tükrében”. Bari Árpád festőművész kiállítása a Varázskő Galériában. In: Vörösvári Újság, 2023. augusztus–szeptember Pócsi János: Képek, szobrok – musicallel. In: Vörösvári Újság, 2008. augusztus Bari Árpád: Ambrosia. Gabbiano Print Kiadó, Budapest, 2023
Kategória:Magyar festők Kategória:1953-ban született személyek Kategória:Pilisvörösváriak Kategória:Élő személyek