Paul Gustave Pierre Meurisse (Dunkerque, 1912. december 21. – Neuilly-sur-Seine, 1979. január 19.), francia színpadi és filmszínész. Előkelő megjelenésű, flegmatikus, választékos beszédű, szándékait ügyesen rejtő, nyugtalanító tekintetű, erős kisugárzású férfi karakterek alakítója, a Comédie-Française rendszeres vendégművésze. Egyik legismertebb filmszerepét Henri-Georges Clouzot rendező 1955-ös Ördöngösök című pszichothrillerében alakította, egy házasságtörő férfit, aki könyörtelenül halálba hajszolja megunt feleségét.
Élete Származása Észak-franciaországi felső-középosztálybeli családban született. Apja Théobald Fortuné Henri Meurisse, egy dunkerque-i bank alelnöke, anyja Germaine Céline Goetghebeur volt. Gyermekkorát Korzikán, majd Dijonban töltötte.
Színészi pályája Aix-en-Provence-ban jogot végzett, majd a jegyzőségen dolgozott szakmunkatársként (assessor). Szép hangja volt, a színpad és a dal világa erősen vonzotta. 1936-ban Párizsba utazott, részt vett egy rádiós dalversenyen, amit megnyert. Leszerződtették a párizsi Trianon mulató egyik revüműsorába, táncos-énekesnek. Specialitása volt vidám kuplékat szomorkás, komor hangnemben előadni. Pierre Dac komikus-kabarettista magával vitte több országot érintő turnéra. Maga Meurisse úgy ítélte, énekesként nincs jövője, és azt fontolgatta, félbeszakítja a turnét és visszautazik Aix-en-Provence-ba jogászkodni. Közben Rómában találkozott Marie-Louise Damien, művésznevén Damia francia énekes-színésznővel, akinek hatása alá került és végigcsinálta a turnét, majd visszatért Párizsba, de inkább színművészi munkát keresett. (Meurisse énekes pályafutásából számos részletről filmfelvétel is készült, ezek szerepelnek egyik első mozifilmjében, a 24 heures de perm-ben, amely 1940-ben elkészült, de csak 1945-ben került a mozikba.)
bélyegkép|jobbra|1944-es képe (Harcourt Fotostúdió)
1939-ben az általános mozgósítás keretében behívták katonának. Hamarosan visszatért és Maurice Chevalier oldalán lépett fel. 1940 áprilisában a párizsi Bouffes-Parisiens színházban Édith Piaf partnereként játszott A közönyös szépfiú (Le bel indifférent) című monodrámában, melyet közös barátjuk, Jean Cocteau kettejükre szabva írt. Meurisse és Piaf között élettársi viszony állt fenn egészen 1942-ig, ekkor kapcsolatuk megszakadt, Meurisse megnősült, Piaf Yves Montandhoz csapódott.
Apró próbálkozások, mellékszerepek után filmszínészi pályája igazából 1946-ban indult meg, Jacques Feyder rendező Párizs sötét utcáin című bűnügyi filmdrámájában, ahol egy vagány csirkefogót alakított, Françoise Rosay, Simone Signoret, Paul Demange és Andrée Clément társaságában, lecsúszott párizsi külvárosi környezetben. Sorra kapta a film-főszerepeket, vígjátékokban és bűnügyi filmekben, thrillerekben egyaránt. Filmszerepei mellett sűrűn szerepelt színpadon, klasszikus és kortárs darabokban. 1956-tól a párizsi Comédie-Française állandó vendégművésze volt, ugyanakkor elutasította, hogy a színház társulatának állandó tagjává váljon.
Egyik legismertebb film-főszerepe, amely hét évtized után is megfogja a nézőket, Michel DeLassalle iskolaigazgató alakítása Henri-Georges Clouzot 1955-ös Ördöngösök (Les diaboliques) című filmjében, mely Boileau-Narcejac 1952-es bűnügyi regényéből készült. A hidegen számító, lelketlen férj – szövetkezve hozzá hasonlóan gátlástalan szeretőjével (Simone Signoret-val) – fondorlatos módszerekkel kétségbeesésbe és halálba hajszolja beteg feleségét (Véra Clouzot-t), hogy megszerezze annak vagyonát. A filmtörténeti jelentőségű alkotás alapján 1996-ban amerikai remake is készült, Az ördög háromszöge (Diabolique) címmel, Jeremiah S. Chechik rendezésében, Chazz Palminteri, Sharon Stone és Isabelle Adjani főszereplésével.
Pályatársaihoz, Lino Venturához és Jean Gabinhez hasonlóan nem komponálta meg szerepeit, természetes stílusban adta önmagát, elmenve, ha kellett, az öngúnyig is. Ilyen szerepeket játszott a Georges Lautner által rendezett „Monocle” thriller-vígjátékokban (1961–1964), ahol Théobald Dromard francia kémelhárító tisztet, becenevén a „Fekete Monoklit” alakította, visszafogott, hűvös eleganciával, sok fekete humorral. Meurisse annyira népszerű volt ebben a Monokli-szerepben, hogy Lautner még az 1963-as Lövöldöző taták című gengszter-vígjátékban is szerepeltette egy rövid cameo-megjelenés erejéig.
Cinikus, manipulatív ügyészt alakított Henri-Georges Clouzot rendező 1960-as Igazság (La vérité) című filmdrámájában, ahol Brigitte Bardot-t vádolják gyilkossággal. Jacques Pinoteau rendező könnyed házassági komédiájában, a Moi et les hommes de 40 ans (Én és a negyvenes férfiak)-ban (1965) hűvös és elegáns nőcsábászt alakított, Michel Serrault és Michel Galabru társaságában, akik mind a szép Dany Saval körül döngicsélnek. Meurisse további nevezetes szerepei közé sorolják Blot rendőrfelügyelő alakját Jean-Pierre Melville rendező Második nekifutás (Le deuxième souffle) c. krimijében (1966), ahol a Lino Ventura által alakított gengsztert üldözte, sok meditáció és magányos monológi közepette. A náci megszállók ellen harcoló földalatti fegyveres ellenállás egyik vezetőjét, Luc Jardie-t alakította Melville: Árnyékhadsereg (L’armée des ombres) című filmeposzában (1969), akinek alakját a rendező több valós ellenállási vezető személyiségből olvasztotta össze, így Jean Cavaillès-ből, Pierre Brossolette-ből és Jean Moulinből.
bélyegkép|Síremléke Neuilly-sur-Seine régi temetőjében
Magánélete Meurisse háromszor nősült, mindhárom alkalommal színésznőt vett feleségül. Első házasságát rövid idővel Édith Piaftól való elszakadása után, 1942. május 22-én kötötte Michèle Alfa (1911–1987) színésznővel Párizsban. 1946. július 22-ig éltek együtt. Mariage Paris 8e, 3 janvier 1942 (acte n° 1)-29 mai 1942 (acte n° 192), cote 8M287, page 31/32, acte N°183
Második feleségével, Micheline Cheirellel (született Micheline Truyen, 1917–2002) 1951. április 6-án Ézy-sur-Eure-ben házasodott össze, és 1955-ben váltak el.
Harmadik házasságát Micheline Gary-val (született Christiane Guary, 1925–2022) kötötte 1960. július 5-én Párizs 7. kerületében, az asszony mellette maradt Meurisse haláláig, 1979-ig.
Halála, utóélete Szívinfarktus következtében hunyt el Párizsban, 1979. január 19-én, miközben a színpadon a Sacha Guitry által rendezett A papának igaza volt című színdarabban játszott. Neuilly-sur-Seine-ben, az Ótemetőben nyugszik.
Emlékiratait röviddel halála után, 1979-ben adták ki, „Les éperons de la liberté” (A szabadság jégtörői vagy sarkantyúi) címmel.
Főbb filmszerepei
1941: Ne bougez plus; Hector 1941: Montmartre sur Seine; Paul Mariol 1942: Défense d’aimer; Maxime Gavard 1942: Mariage d’amour; Robert 1943: La ferme aux loups; Monsieur Furet 1945: Vingt-quatre heures de perm’; önmaga 1945: Marie la Misère; Édouard 1946: Párizs sötét utcáin (Macadam); Victor Ménard 1947: Inspecteur Sergil; Pierre Sergil rendőrfelügyelő 1947: Monsieur Chasse; Moricet 1947: Szenvedély rabjai (Bethsabée); Lucien Sommervill százados 1947: La fleur de l’âge; Monsieur Garnier 1948: La dame d’onze heures; Stanislas-Octave Seminario („SOS”) 1948: A szélhámos halála (Manù il contrabbandiere); Nansen rendőrfelügyelő 1948: Le colonel Durand; Gérard Durand császári ezredes 1948: Le dessous des cartes; Nansen rendőrfelügyelő 1948: Impasse des deux anges; Jean, ékszertolvaj 1948: Sergil et le dictateur; Sergil rendőrfelügyelő 1948: Scandale; Steve Richardson 1949: L’ange rouge; Pierre Ravignac 1949: Dernière heure, édition spéciale; Dominique Coche 1950: Agnès de rien; Carlos de Chaligny 1951: Maria du bout du monde; Mathias 1951: Szerenád a hóhérnak (Sérénade au bourreau); William A. Schomberg 1951: Férjem, a csodálatos (Ma femme est formidable); önmaga 1952: Sergil chez les filles; Sergil rendőrfelügyelő 1953: Je suis un mouchard; Bob Torquella 1954: La contessa di Castiglione; III. Napóleon császár 1955: Ördöngösök (Les diaboliques); Michel Delassalle 1955: Fortune carrée; Mordhom 1955: L’affaire des poisons; Étienne Guibourg apát 1957: Jusqu’au dernier; Fredo Ricioni bandafőnök 1957: L’inspecteur aime la bagarre; Morice rendőrfelügyelő 1957: Les violents; Malouvier rendőr-főfelügyelő 1958: Échec au porteur; Varzeilles körzeti biztos 1958: Le septième ciel; Manuel Villa 1959: Különös találkozás (Marie-Octobre); François Renaud-Picart, nagyvállalkozó 1959: Guinguette; Villancourt márki 1959: Fejjel a falnak (La tête contre les murs); Dr. Emery 1959: Ebéd a fűben (Le déjeuner sur l’herbe); Étienne Alexis 1960: A francia nő és a szerelem (La française et l’amour); Jean-Claude Perret 1960: Igazság (La vérité); Éparvier ügyész 1961: Le monocle noir; „Monocle” Dromard parancsnok 1961: Les nouveaux aristocrates; Philippe de Maubrun apja 1962: Örömtelen harangjáték (Carillons sans joie); Lambérieux százados 1962: L’oeil du monocle; „Monocle” Dromard parancsnok 1963: Du mouron pour les petits oiseaux; Armand Lodet (Monsieur Armand) 1963: Lövöldöző taták (Les tontons flingueurs); elegáns járókelő 1963: Hölgyeim, vigyázat! (Méfiez-vous, mesdames!); Charles Rouvier 1963: L’assassin connaît la musique…; Lionel Fribourg 1964: Le monocle rit jaune; „Monocle” Dromard parancsnok 1965: Moi et les hommes de 40 ans; Alexandre Dumourier 1965: A főkomornyik (Le majordome); Léopold 1965: A nagy buli (La grosse caisse); Paul Filippi 1965: Pórul járt jómadarak (Quand passent les faisans); Alexandre Larsan-Bellac 1966: Mulat a kongresszus (Der Kongreß amüsiert sich); Talleyrand gróf 1966: Második nekifutás (Le deuxième souffle); Blot rendőrfelügyelő 1969: Árnyékhadsereg (L’armée des ombres); Luc Jardie 1971: Esténként a kormoránok rikoltoznak a dzsunkák fölött (Le cri du cormoran, le soir au-dessus des jonques); Krüger 1971: Halkan a basszushangokkal (Doucement les basses); püspök 1973: Les voraces; Martino rendőrfelügyelő 1974: Les suspects; Laurent Kirchner 1975: A cigány (Le gitan); Yan Kuq 1976: L’éducation amoureuse de Valentin; Julien Blaise
Kitüntetései, díjai Francia Becsületrend tiszti osztályaCf. Who's Who in France, 1977-1978, 13e édition, éditions Jacques Lafitte, p. 1177. Frontharcos érdemkereszt (Croix du combattant) Művészetek és Irodalom Érdemrendje 1939–1945-ös háborús emlékérem (MC39), franciaországi ékítménnyel
Jegyzetek
További információk
Kategória:1912-ben született személyek Kategória:1979-ben elhunyt személyek Kategória:Francia színészek