Baku (azeri betűkkel: Bakı, perzsául: Badkube/باراکا) Azerbajdzsán fővárosa és egyben legnagyobb városa, az ország tudományos, kulturális és ipari központja. Fontos közlekedési és kereskedelmi központ. Népessége 2 045 815 fő (2011).
Földrajz A főváros az Abşeron-félsziget déli részén fekszik, a Kaszpi-tenger nyugati partján, 28 méteres tengerszint alatti magasságban.
Az éghajlat Bakuban félszáraz mérsékelt (Köppen: BSk). Időjárása nyáron forró és száraz, míg télen hűvös és csapadékos, amikor viharos sarki eredetű szelek fújnak (például az északról fújó Xəzri). Bár a hó ritka errefelé, a partvonal hőmérséklete mégis lesüllyed fagypont alá. A havas napok száma 10 körüli. Az évi átlaghőmérséklet kb. 15 °C, az átlagos évi csapadékmennyiség alig 200 mm/év.
Történelem A város nevének eredete A legelterjedtebb nézet szerint Baku nevének jelentését a város régebbi perzsa neveiből származtatják. Az egyik teória szerint a Bad-kube azt jelenti, hogy a „város, ahol a szelek fújnak”. A másik nézet szerint a Bagkun névből ered, melynek jelentése az „Isten hegye”. Az arab források által feltüntetett névváltozatok (Baku, Bakukh, Bakuya, Bakuye) mind a perzsa névből származnak.
Egy harmadik vélemény szerint az elnevezés visszanyúlik a zoroasztrikus időkbe, és a Baga szóból ered, mely napot vagy istent jelent.
Ős- és ókori történelem Baku és környéke már a bronzkortól kezdve lakott hely. Az i. e. 6. században Ateshi-Baguan tiszteletére emeltek templomot. A rómaiak soha nem hódították meg a várost és környékét, annak ellenére, hogy Pompeius Magnus és Néró is vezetett hadjáratot a Kaukázusban. A szovjet időszak alatt sokáig úgy hitték, hogy a Sabunçu kerület helyén található Ramana településnév a Romanából ered, mivel rómaiak alapították.
Szent Bertalan apostol idején Baku neve Alban, de sokan úgy vélik, hogy a Kaukázusi Albánia államalakulat fennállása során Albanopolisznak hívták. Valószínűsíthető, hogy ekkor egy keresztény templom is volt a mai Szűztorony helyén. Szintén ebben az időben terjedt el Zarathustra vallása, a zoroasztrizmus is.
A sirváni sahoktól az orosz uralomig 300px|thumb|Baku történelmi belvárosa, Sirvani Sahok Palota
Baku akkor vált fontossá, amikor Semakha városát lerombolta egy földrengés, és I. Akhszitán sirvánsah fővárossá tette a 12. században. Marco Polo megemlítette, hogy Baku olajat exportált a Közel-Keletre, de kereskedett még az Arany Hordával és a Moszkvai Fejedelemséggel is.
1501-ben I. Iszmáíl perzsa sah, a Szafavida dinasztia uralkodója ostrom alá vette Bakut. A lakók elszántan védekeztek, ezért Iszmáil egy idő után az erődöt aláaknázta. Az erőd fölrobbant és a lakosság nagy részét kiirtották. 1538-ban végleg véget vetettek a sirváni sahok uralmának, és 1604-ben az erődrendszert lerombolták.
A 17. század folyamán több utazó, és követ is járt a városban, például a török Evlija Cselebi, a német Adam Olearius és a svéd Engelbert Kaempfer. 1660-ban a kozákok pusztították a város környékét.
1722-ben megdőlt a Szafavida-dinasztia, ami óriási káoszt okozott, és Bakut török és orosz csapatok hódították meg. 1723. január 26-án az oroszok hosszú ostrom után bevették a várost, és két ezred katonát hagytak helyőrségként, Iván Barjatyanszkij herceg vezetésével. Ám az 1730-as évekre Nádir sah legyőzte az oroszokat, és a Ganja közelében 1735. március 10-én kötött megállapodás értelmében az oroszok kivonultak.
1747-ben a sah halála után létrejött a Bakui Kánság, amely később a jóval erősebb Quba Kánság hatása alá került.
A cári Oroszország ezután ismét a kaukázusi régió meghódítását tervezte. 1796 tavaszán II. Katalin parancsára Valerián Zubov tábornok 6000 katonával elfoglalta Bakut. Júniusban az orosz flotta is behajózott a Bakui-öbölbe és csapatokat is állomásoztattak. Ám ezután I. Pál 1797-ben kivonta a katonákat a városból.
Utóda, I. Sándor cár az Orosz-Perzsa háború alatt megbízta Pável Cicianov tábornokot a város meghódításával, de ő merénylet áldozata lett. A vezér nélkül maradt sereg egy év múlva tudja csak elfoglalni a várost, ami a Gulisztáni Egyezmény eredményeként 1813-tól az Orosz Birodalom része lesz.
1813–1920 right|200px|thumb|Bakui utca délben, (festmény, 1861)
1840. április 10-én a cári közigazgatási reformmal, Baku ujezd az Orosz Birodalom egyik közigazgatási egysége lesz. 1859-ben, miután Semakha (ma: Şamaxı) városát lerombolta egy földrengés, ide helyezték át a kormányzóság (gubernyija) székhelyét.
A város igazán gyors fejlődését az olaj kitermelésének köszönhette. 1846-ban itt fúrták a világ első olajkútját, 1859-ben épült az első olajfinomító, 1863-ban az első petróleumgyártó üzem, ahol hűtőgépeket is alkalmaztak.http://files.preslib.az/projects/azerbaijan/rus/gl4.pdf 1861-ben lebontották a várost körülvevő falakat. 1868-ban megépült a távíróvezeték Tifliszbe, míg 1879-ben Krasznovodoszkba. 1882-ben Ludvig Nobel külföldi olajmunkásokat hozatott be, akik a Villa Petrolea nevű negyedben telepedtek le. 1883-ban a Rothschild család is beszállt az olajkitermelésbe. Szintén abban az évben látogatást tett Bakuban III. Sándor orosz cár. 1890-re a világ kőolajtermelésének fele, Oroszországénak a 95%-a innen került ki. 1894-ben megnyílt az első könyvtár, illetve egy víztisztító is. 1907-ben megérkezett a városba az első személygépkocsi.
Az első világháború előestéjére a kitermelt olaj mennyisége 7 millió tonna volt évente. Ez fontos célponttá tette az elkövetkező harci eseményekben. Németország, mivel nem bízott Törökország olajtartalékaiban, megbízta Kress von Kressenstein tábornokot, hogy foglalja el Bakut. Erre válaszul a britek odaküldték Lionel Dunsterville tábornokot, akinek sikerült kivernie a városból és környékéről az ott lévő németekkel szövetséges török csapatokat, és így 1918-ban létrejött a független Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság.
A szovjet uralom
A függetlenség elnyerése után
Közigazgatás
Baku 12 kerületre (rayonlar) oszlik, ezenkívül van 48 kisebb közigazgatási egység is, melyeknek jó része a városhoz kapcsolódó településekből áll.
A kerületek: Binəqədi Qaradağ Xətai Xəzər Nərimanov Nəsimi Nizami Səbail Sabunçu Suraxanı Yasamal
Demográfia A város lakosságának nagy részét az azeriek alkotják (90%). A népesség növekedése a 19. század közepén indult meg. Az akkor még 7000 lakosú település népessége 1860-ra 13 000, 1897-re 112 000, 1913-ra már 215 000 főre nőtt. Ezután a város növekedését a két világháború szakította meg egy időre, de napjainkban Bakunak több mint kétmillió lakosa van.
Népességének növekedése
Etnikumok Év Azeri % Orosz % Örmény % Zsidó % Egyéb % Összesen188637 53043,321 39024,724 49028,33910,52 8103,286 611189740 3413637 39933,419 09917,13 369311 69610,5111 9041926118 73726,2167 37336,976 65616,919 5894,370 97815,7453 3331939215 48227,4343 06443,6118 65015,131 0503,979 37710,1787 6231959211 37232,9223 24234,7137 11121,324 0573,756 7258,7652 5071970586 05246,3351 09027,7207 46416,429 7162,388 1936,91 262 5151979530 55652,4229 87322,7167 22616,522 9162,362 8656,21 013 4361999Ethnic composition of Azerbaijan 19991 574 25288119 3716,73780,025 1640,389 68951 788 8542009Ethnic composition of Azerbaijan 20091 848 10790,3108 5255,310406 0560,683 0234,12 045 815
Vallás Az Azerbajdzsáni apostoli prefektúra prefektusi székvárosa.
Gazdaság 300px|thumb|Régi és új Baku A gazdaság fő terméke a kőolaj. Már a 8. századtól kezdve ismerik jelenlétét, és a 15. századra már több kézzel ásott olajkút is működött. Az így nyert olajjal akkor lámpásokat működtettek. A nagymértékű bányászat 1872-ben indult meg. Szakképzett munkások érkeztek mindenhonnan a városba. A 20. század elejére több mint 3000 olajkút működött, és Baku adta a világ olajtermelésének a felét. Ebben az időben jelentős volt még az olajipari eszközök gyártása is. A második világháború idején a sztálingrádi csatának az volt a fő tétje, hogy ki tarthatja kezében a hatalmas bakui olajmezőket. A 20. század végére a parti olajforrások elkezdtek kimerülni, emiatt a kitermelés visszaesett.
Jelenleg az olajipar ismét újjáéledőben van. Az állami olajvállalat, a Azərbaycan Respublikası Dövlət Neft Şirkəti vezetésével kezdődött meg Azəri-Çıraq-Günəşli part menti olajmező és a Şah Deniz-gázmező feltárása és kitermelése.
A gazdaság újjáéledését mutatja a 2001-ben megnyitott Bakui Értéktőzsde, továbbá a turisztikai beruházások, új hotelek építése (Hyatt Park, Hyatt Regency, Park Inn, Excelsior).
Oktatás Azerbajdzsán oktatási központjaként számos egyetem található Bakuban. A kommunizmus bukása után több magánegyetem is alakult. Szintén a főváros a központja az 1945-ben alapított Azerbajdzsáni Tudományos Akadémiának.
Állami egyetemek Azerbajdzsáni Orvostudományi Egyetem (1930) Azerbajdzsáni Közgazdaságtudományi Egyetem (1930) Azerbajdzsáni Olajipari Akadémia Azerbajdzsáni Műszaki Egyetem Azerbajdzsáni Idegen Nyelvek Egyeteme (1937) Bakui Szláv Egyetem Bakui Állami Egyetem (1919) Bakui Műszaki Egyetem (2016)
right|250px|thumb|Bakui főpályaudvar jobbra|250px|thumb|Bakui nemzetközi repülőtér
Magánegyetemek Azerbajdzsáni Nemzetközi Egyetem (1997) Khazar Egyetem (1991) Odlar Yurdu Egyetem (1995) Qafqaz Egyetem (1992) Nyugati Egyetem (1991)
Közlekedés
A város tömegközlekedését a metró és a buszok látják el. Régen voltak villamosvonalak is, de ezeket megszüntették. A bakui metró két vonalból áll, ezeket piros és zöld szín jelöli. A buszok az útvonalukon belül bárhol megállnak, ha leintik őket, vagy ha valaki szól a sofőrnek, hogy álljon meg. Ezen kívül még van két taxitársaság is a városban. A sárga színű kocsik a Star, míg a fehér színűek a Azerq taxis vállalat járművei.
A város repülőtere a Heydər Əliyev nemzetközi repülőtér. Ezenkívül rendszeres kompjáratok kötik össze Bakut a türkmenisztáni Türkmenbaşyval, illetve az iráni Bandar-e Anzalival és Nusahrral.
Látnivalók Baku belvárosának nagy részét az UNESCO Baku fallal körülkerített része a Şirvanşah térrel és a Szűz-toronnyal meghatározás alatt a világörökség részévé nyilvánította, 2000-ben. A sirváni sahok palotáján és a Szűz-tornyon kívül két karavánszeráj, fürdők, tűztemplom és a Djuma mecset is itt található, amely egykor a Szőnyeg- és Szépművészeti Múzeumnak adott otthont, de az most már az egykori Lenin Múzeum épületében található.
A főváros másik nevezetessége az egykori Kirov park, ma a „Mártírok vonala”, a karabahi háború és a "Fekete január" áldozatainak emlékére.
Ezen kívül a városban még található több múzeum, és szép, 19. századi épület, főleg a belvárosban és az olajkorszak idején épült városrészben.
Szórakozás right|250px|thumb|Az Opera épülete Bakunak élénk kulturális élete van. A városban több színház, mozi, koncertterem, operaház, diszkó és kocsma található. Itt rendezték meg 2012 májusában a 2012-es Eurovíziós Dalfesztivált.
A színházak repertoárjában egyaránt megtalálhatók a nemzeti és nemzetközi művek. Az Azerbajdzsáni Állami Operaház és Balettintézet a legjelentősebb színház, illetve operaház. A Nemzeti Filharmónia koncertterme (Azərbaycan Dövlət Filarmoniyası) szintén népszerű, köszönhetően kitűnő akusztikájának. A legjelentősebb mozi az Azerbajdzsán Mozi, a Heydar Aliyev Palota pedig Baku legnagyobb előadóterme. A Gülüstan-palota az ország központi konferenciaközpontja.
A diszkók kora reggelig, míg a kocsmák hajnalig tartanak nyitva. A legnépszerűbb diszkók a "Club 1033", "X-site", "Capitol Night Club", "Hyatt Disco", "Zagulba Disco Club" és a "Le Mirage". A pubok közül ismert a "Rigs bar" és a "Phoenix Bar".
Az egyik legjelentősebb rendezvény a minden évben megrendezett Bakui Nemzetközi Jazzfesztivál, ahová több híres zenész is érkezik az USA-ból, Németországból, Oroszországból, Grúziából stb.
A város legjelentősebb strandjai a Shikhovo és az "Ezeregy éjszaka".
A Formula–1 autóverseny-sorozat Baku belvárosában rendezi meg az azeri nagydíjat.
Híres emberek Garri Kaszparov, Elmar Məhərrəmov és Teymur Rəcəbov sakknagymesterek, akik mindhárman Bakuból származnak.