Sobibóri felkelés

A sobibóri felkelés a sobibóri megsemmisítőtáborban, a második világháború idején, 1943. október 14-én történt esemény. Közvetlenül utána a tábor foglyainak többsége megszökött.

A tábor

bélyegkép|260px|A sobibóri megsemmisítő tábor 1943-ban

A sobibóri tábort 1942 tavaszán létesítették a zsidók megsemmisítésére indított ún. Reinhard-művelet keretében Sobibór falu közelében, a Németország által megszállt Lengyelország keleti részén.Schelvis 2014, 28. o.

A tábor személyzete elsősorban SS-tisztekből és altisztekből állt. Ezek nem őrködtek. Az őrök volt szovjet hadifoglyok voltak, akik a nácik szolgálatába álltak, többnyire ukránok, de más nemzetiségűek is, például szovjetunióbeli német nemzetiségűek. Sobibori Múzeum és Emlékhely, Museum history oldal (Hozzáférés: 2024. szeptember 18.).Schelvis 2014, 34. o.Bem 2015, 120–121. o.

A táborba több országból hoztak deportált zsidókat: Lengyelországból (a legtöbbet), Németországból, Hollandiából, Belgiumból, Franciaországból, Csehszlovákiából, Litvániából, a Szovjetunióból.Blatt 1996, 33–34. o. Érkezésükkor kiválogatták az iparos és szakmunkás férfiakat és gyermek nélküli nőket. Voltak közöttük szabók, varrónők, cipészek, asztalosok, ácsok, kovácsok, lakatosok, géplakatosok, ötvösök, címfestők.Schelvis 2014, 38. o.Web 2017, 37. és 70. o.Bem 2015, 79. o. A dolgozó foglyok között voltak még kertészek,Raschke 1982, 331. o. kőművesek, valamint néhány szakács, pék, orvos és fogász.Bem 2015, 69–71. o.

Az iparosok és a szakmunkások szakmájuknak szánt műhelyekben dolgoztak. Egyéb dolgozók főtevékenysége azoknak a holmiknak a szortírozása volt, amelyeket az érkező deportáltak magukon viseltek és poggyászukban hoztak. A használható dolgokat összecsomagolták Németországba szállításuk céljából. Ezt külön barakkokban végezték.Schelvis 2014, 88. o.

A legnehezebb munkát azok végezték, akik fákat vágtak ki a tábort körülvevő erdőben, főleg ennek kiterjesztése végett.Bem 2015, 185. o.

A munkára kiválasztott deportáltakon kívül az összes újonnan érkezettnek kortól és nemtől függetlenül le kellett vetkőzniük meztelenre és a nőknek lenyírták a haját. Ezt is összegyűjtötték és elküldték feldolgozásra.Schelvis 2014, 71. o. Azt mondván nekik, hogy zuhanyozni fognak, az úgynevezett Lager III-ba hajtották őket, mely úgy volt elkülönítve, hogy ne lehessen látni, mi történik ott, és megölték őket egy nagy teljesítményű motor kipufogó gázával, amely 20–30 perces haláltusát okozott. Körül-belül háromhetenként a Lager III-ban dolgozó férfiakat is lelőtték és másokkal helyettesítették.Schelvis 2014, 67–69. o.Webb 2017, 52–56. o. A legnehezebb munkákat végzőket olyan iramban dolgoztatták, hogy nagyon alultápláltak is lévén, csak az erősek bírták ki. Azokat is megölték, akik már nem bírtak dolgozni és újonnan érkezett deportáltakkal helyettesítették.

Nem tudni pontosan hány áldozat volt. Egy lengyel vizsgálati bizottság 1947-ben nyilvánosságra hozott becslése szerint volt,Bem 2015, 161. o. de a 2000-es években Jules Schelvis holland kutató arra a következtetésre jutott, hogy kb. lehetett.Schelvis 2014, 198. o.

Az ideig-óráig életben hagyott foglyok a túlélésért küzdöttek, elsősorban élelmet próbáltak szerezni.Bem 2015, 186. o. Az SS-ek és az őrök kegyetlenkedéseit próbálták kibírni, mivel gyakran büntetésül korbáccsal verték vagy megölték őket a legkülönfélébb okokból és ürügyekkel.Bem 2015, 194–196. o. Mindegyik munkacsapatot felügyelte egy kápónak nevezett fogoly. Ezeknek hatalmuk volt a többi fogoly felett, amelyet egyesek kegyetlenül gyakoroltak, verték a foglyokat SS-ek parancsára vagy saját akaratukból, mások humánusabbak voltak.Bem 2015, 196. o. A foglyok azzal a gondolattal éltek, hogy végül mindnyájukat megölik.Bem 2015, 189. o. Egyesek öngyilkosságot követtek el.Rashke 1982, 103. o.Bem 2015, 245. o.

Mégis az itteni foglyoknak ideiglenesen valamivel jobb helyzetük volt, mint más táborokban, például Auschwitzban. Azokat a ruhákat viselték, amelyekben érkeztek. A férfiak és a nők külön barakkokban laktak, de egyes helyeken együtt dolgoztak. A munkaprogram általában 6 és 18 óra között volt,Bem 2015, 72. o.Arad 1999, 249. o. és elvben vasárnap a felére csökkent, de gyakran kimerítő katonai egzecíroztatással, német katonadalok tanulásával stb. telt el.Blatt 1996, 50. o. A munkaprogramon kívül, ha békén hagyták őket, együtt tölthették az időt takarodóig. Volt egy kis zenekaruk, és énekeltek, táncoltak.Bem 2015, 199–201. o. Egyébként olykor arra kényszerítették a zenekart, hogy a vonatok érkezésekor játsszon a platform mellett.Web 2017, 87. o. Egyesek szerelmi kapcsolatokat is létrehoztak.Arad 1999, 278. o. Két a táborban keletkezett pár, akik megszöktek a felkelést követően, a háború után összeházasodtak.Bem 2015, 186–188. o.

A felkelés előkészítése Sobibórból voltak már korábban is szökések és szökési kísérletek, amelyeket a szökevények többségének megölése követett, de néhányan megmenekültek. E szökések nyomán más foglyokat is megöltek, hogy megfélemlítsék a többit, és elejét vegyék további szökéseknek.Schelvis 2014, 137–142. o. bélyegkép|250px|Leon Feldhendler, a felkelést szervező bizottság főnöke (1933-as fénykép)

1943 nyarán egyre kevesebb deportáltat hoztak a táborba. Sobibor Uprising (Sobibóri felkelés), Holocaust Encyclopedia, United States Holocaust Memorial Museum, encyclopedia.ushmm.org (Hozzáférés: 2024. szeptember 18.). o. Ezen kívül behoztak foglyokat egy másik táborból, akiket elgázosítottak. Egyesek ruhájába belevarrva a sobibóri foglyok olyan üzeneteket találtak, amelyekben az állt, hogy a belzeci megsemmisítő tábor lerombolásán dolgoztak, miután ott az összes foglyot megölték. A sobibóriak azt a következtetést vonták le ezekből a fejleményekből, hogy hamarosan azonos sorsra fognak jutni,Schelvis 2014, 144–145. o.Rashke 1982., 200. o. bár folyt a munka a tábor kiterjesztésén a majdani Lager IV-nek nevezettel. Ezt arra szánták, hogy a fronton a szovjetektől származó gyalogsági fegyvereket és töltényeket tisztítsák és szortírozzák. Ez a tevékenység már el is kezdődött ennek a részlegnek a befejezése előtt,Bem 2014, 385. o. de a foglyok nem tudták, hogy megtartják-e őket továbbra is, vagy az ottani munkára szakosodottakat hoznak helyettük. Viszont azt biztosra vették, hogy ha a tábor erre szakosodott munkatábor lesz, akkor is, ha ottani foglyokat fognak használni, kevesebbre lesz szükség, és a többit megölik.Bem 2015, 265. o.

E körülmények között Leon Feldhendler fogoly bizottság létrehozását kezdeményezte néhány lengyelországi fogolyból, szökés megszervezése céljából. Abba a nehézségbe ütköztek, hogy nem volt semmiféle katonai tapasztalatuk. Mindenféle javaslatot megbeszéltek, de nem tudták elhatározni, hogyan járjanak el.Schelvis 2014, 147–148. o. bélyegkép|250px|Alekszandr Pecserszkij, a felkelés vezetője

Szeptember 22-én szovjet zsidó hadifoglyok csoportját hozták Sobibórba, köztük egy Alekszandr Pecserskij nevűt, akinek „másodfokú műszaki és hadtápi tiszt” elnevezésű rangja volt, Antokolszkij – Kaverin 2015. ami a hadnagyi rangnak felelt meg az akkori Vörös Hadseregben. Feldhendler kapcsolatba lépett vele, tapogatózások után meggyőződött arról, hogy meg lehet benne bízni, és bevonta a bizottságba. Ennek több megbeszélése keretében arra az elhatározásra jutottak, hogy felkelést kell szervezni, hogy megszökhessen az összes fogoly. Csak a Lager III-ban levő foglyok nem szökhettek meg semmiképpen. Az egyik kényes kérdés az volt, hogy csak a szökés előtti utolsó pillanatokban tudták majd közölni a létszámellenőrzésre összegyűlt foglyokkal, hogy szökés lesz.Rashke 1982, 243. o.Schelvis 2014, 153. o. Azonban sok fogoly érezte, mi készül, és egyesek részt akartak benne venni. Végül a bizottság több foglyot vont be a majdani felkelés részvevői közé, köztük két kápót is.Bem, 2015, 268. o.

A szökés napját október 13-ára határozták el, mert megtudták, hogy egyes SS-ek, köztük a táborparancsnok és a legkegyetlenebb SS nem lesz a táborban.Schelvis 2014, 154. o. A szervezők terve az volt, hogy a művelet első szakaszában minél több SS-t csaljanak különböző zárt helyekre és öljék meg őket fejszével, kalapáccsal vagy késsel, és vegyék el pisztolyaikat. Kijelöltek fogolypárokat az SS-ek megölésére, megnevezték, kik legyenek mindegyik pár áldozatai, és elhatározták, hogy kik, hova, hogyan és mely időpontra csalják be őket a megfelelő helyekre. Elhatározták az egyenkénti kivégzésük sorrendjét is. Az volt a kivégzések tervének alapja, hogy az SS-eknek kellettek olyan dolgok, amiket iparosok készítettek, vagy a szortírozó barakkokban voltak. Egyeseket az irodáikban akartak megölni. A művelet e részét 16 és 17 óra között kellett elvégezni. Az utóbbi időpontban volt a délutáni létszámellenőrzés. Órákat is szereztek a szortírozó barakkokból, hogy összehangolhassák a műveleteiket. Néhány kamasz összekötők szerepét vállalta a kivégzők és Pecserszkij között, aki az asztalosműhelyből adja majd ki a parancsokat. A művelet második szakaszához be akartak hatolni az SS-ek egyenruha-raktárába, hogy a szovjetek SS-eknek öltözzenek.Bem, 2015, 269–270. o.

A második szakasznak akkor kellett kezdődnie, amikor az összes fogoly már összegyűlt a létszámellenőrzéshez. Közvetlenül ez előtt a tábor fogoly villanyszerelőjének ki kellett kapcsolnia a áramfejlesztőt. A telefonkábeleket szintén el kellett vágni. Mielőtt valamelyik életben maradt SS a létszámellenőrzésre jött volna, a szervezőknek értesíteniük kellett a foglyokat a szökésről. Mindnyájuknak felsorakozva és nyugodtan a főkapu felé kellett volna menniük az SS-eknek öltözöttek kíséretében úgy, hogy az őrök ne sejtsenek semmit. A tábort aknamezők vették körül, ezért a kapun és a mellette levő kerítésrész szögesdrótját elvágva kellett volna kirohanni, mert azt feltételezték, hogy az utóbbi helyen nincsenek aknák. Egy csoport felkészült arra, hogy elvágja a drótot. Kijelöltek olyan foglyokat is, akik köveket dobjanak át a kerítés egy másik részében, hogy felrobbantsanak legalább néhány aknát. Létrákat is készítettek arra, hogy ezen a helyen másszanak át. Kirohanása előtt egy fogolycsoportnak meg kellett támadnia a fegyverraktárt, hogy fegyvereket és lőszert szerezzenek.Bem, 2015, 271–272. o.

A felkelés és a szökés A felkelést el kellett napolni, mert október 13-án váratlanul a táborba nem a személyzetéhez tartozó SS-ek csoportja jött. Mivel ezek még aznap elmentek, a következő napot jelölték ki a felkelésre.Rashke 1982, 209. o.Schelvis 2014, 154–155. o. bélyegkép|250px|Johann Niemann a táborban néhány hónappal a felkelés előtt

Elsőként Johann Niemann UntersturmführertAlhadnagynak megfelelő rang. kellett megölni, aki a táborparancsnok helyettese volt. A szabók időben megbeszélték vele, hogy 16 órakor a műhelyükbe fog jönni egy ruhadarabot felpróbálni. A tiszt el is jött, és próba közben kétszer fejbe vágták baltával, majd a holttestet egy asztal alá dugták és lefedték kabátokkal. Hasonló módon más SS-eket is megöltek a szabó- és a cipészműhelyben, valamint az egyik szortírozó barakkban. Másokat egyéb helyeken öltek meg, egyeseket nem a tervnek megfelelően. A foglyok felfegyverkeztek a megöltek pisztolyaival.Bem, 2015, 273–275. o. Stanisław Szmajzner ötvös, aki a gépészeti műhely főnöke is volt, elmesélte a háború után írt könyvében, mit tett eközben. Ő szabadon bejárhatott mindenhová, ahol hozzá tartozó karbantartani- vagy javítanivaló volt. Bement egy kályhacsővel az őrök épületébe úgymond megjavítani valamit egy vaskályhán. Üresen találta az épületet, bement abba a helyiségbe, ahol a nem szolgálatban levő őrök puskái voltak, megtöltötte zsebeit töltényekkel és három puskát becsavart egy pokrócba, amit az őrök hálóterméből vett el, majd elvitte a puskákat más felkelőknek, megtartva egyet magának.Szmajzner 1968, 277–278. o., idézi Webb 2017, 134. o. A létszámellenőrzés előtt a villany ki volt kapcsolva és a telefonkábelek el voltak vágva.Rashke 1982, 226. o.