Grabež () falu Bosznia-Hercegovinában, Bihács községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció Una-Szanai kantonjában.
Fekvése Bihács központjától légvonalban és közúton 7 km-re keletre fekszik. A Grmeč-hegység lejtői a Drenova Tijesno nevű helyről nyugatra Grabeška brda, azaz Grabeži-hegy néven ereszkednek tovább a Bihácsi-völgy felé. A Bosanska Krupa felőli régi út vezet át rajta Bihács felé. Az út mentén található a közelmúltbeli Grabež település. Stublić és Točak nevű forrásainak vize a Ružica folyóba ömlik. A falu két részből, Grabežből és Drenovo Tijesnóból áll.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb70Bosnyák00Horvát00Jugoszláv00Egyéb00Összesen70
Története A település elnevezése egy kis erdei legelőről származik, amelyet Grabežnek neveznek. Lakói főleg állattenyésztéssel foglalkoztak. A faluban két mészéhető kemence is volt és meszet árusítottak. A drenovo tijesnói csendőrlaktanya közelében egy példaértékű méhészet is működött, amely többnyire hársmézet termelt, mivel a környező erdőkben sok volt a hársfa. Volt egy Razboj, illetve Bunića Razboj nevű helye, ahol a törökökre és a kereskedőkre banditák, vagy ami a leggyakoribb volt lázadó hajdúk csaptak le.
A település neve csak 1910-ben bukkan fel az akkori osztrák-magyar népszámlálás adatai között. Ekkor 173 lakosa volt, akik közül 18 volt katolikus, a többi ortodox keresztény vallású szerb volt.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 226. o. Az első világháború végén Grabež a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, 1929-től pedig a Jugoszláv Királyság része lett. Közigazgatásilag a Bihácsi járáshoz (srez Bihać) tartozott. Az 1921-es népszámlálásban 172 lakossal már önálló településként szerepel. A településnek ekkor két része volt: Grabež és Drenovo Tijesno. A lakosság elsősorban állattenyésztéssel, erdőkitermeléssel, mészégetéssel foglalkozott. A termékeiket a közeli Bihácsban értékesítették. A két világháború közötti Grabež nem volt elszigetelt hegyi település. Régi út vezetett rajta keresztül Bihács és Bosanska Krupa között. A házak a hegyeken, az út közelében helyezkedtek el. A vizet két forrásból, a Stublić és Točak forrásokból szerezték, amelyek a Ružica vízfolyásba vezettek. Ráadásul Grabež közvetlenül Bihać és Bosanska Krupa között, stratégiai magaslaton feküdt.
A második világháború A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. Az 1941-es NDH-időszak kezdetén ez a még létező, összetartó, túlnyomórészt szerb falu gyakorlatilag megsemmisült. Grabežből 80 férfit hurcoltak el a bihácsi ortodox templom lerombolásakor végzett kényszermunkára. Egy Grabežből származó szemtanú, Spaso Radaković később beszámolt erről. Grabež környéke 1943 elején lett a partizánok és az NDH fegyveres erőinek ütközőzónája. Pokoj falu közelében (Bihács mellett) a Jugoszláv Nemzeti Felszabadíó Hadsereg (NOVJ) 1. horvát hadtestéhez tartozó 7. hadosztály egységei – miután több napon át harcoltak a német 7. „Prinz Eugen” SS-hadosztály alakulatai ellen – átkeltek az Una folyó jobb partjára, és állásokat foglaltak el a Gorijevac, Hrgar és Grabež falvak alkotta vonal mentén. Néhány nappal később, február 2-án a német 7. SS-hadosztály Bihácsból és Veliki Radićból támadta a partizánokat Ripač, Tihotina, Hrgar és Velebit térségében. A partizánokat végül visszaszorították. A partizánok 1942 novemberében elfoglalták Bihácsot, és létrejött az úgynevezett Bihácsi Köztársaság. A német erők azonban 1943. január 29-én visszafoglalták Bihácsot. A németek 1943-ban megszilárdították Bihács térségét, de a környék továbbra sem vált biztonságossá. A partizánok folyamatosan támadták a kommunikációs útvonalakat és a német helyőrségeket. A németek számára Bihács fontos közlekedési és katonai csomópont volt, ezért a környező magaslatok – köztük Grabež – stratégiai értéke megmaradt. Bihácsot végül 1945. március 28-án foglalták vissza a jugoszláv partizánok, a 4. jugoszláv hadsereg egységei. Grabež tehát a 1943 és 1945 között többször is a frontvonal közelében volt.
A háború után a háborús veszteségek miatt a település társadalma jelentősen átalakult. 1945-ben Grabež Jugoszlávián belül a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság, 1963-tól pedig a Bosznia-Hercegovinai Szocialista Köztársaság része lett. A háború után az egyik legfontosabb kérdés a lakosság visszatérése és újratelepülése volt. A két világháború között Grabež túlnyomóan pravoszláv, szerb falu volt; az 1941–45 közötti üldözések és harcok azonban ezt a közösséget súlyosan megtizedelték. Grabež továbbra is alapvetően falusias, mezőgazdasági település maradt. A korábbi állattartás és erdőgazdálkodás mellett azonban egyre erősebb lett Bihács vonzása. Mivel Bihács gyorsan fejlődő ipari és közigazgatási központtá vált, a falu lakossága is fokozatosan bekapcsolódott a városi gazdaságba. Grabež elég közel feküdt Bihaćhoz ahhoz, hogy a lakosok munkába járjanak, miközben a falusi gazdálkodást is részben fenn lehetett tartani. A lakosság egy része városba költözött, de a falusi ház és a föld is megmaradt. Az 1980-as évek végén még normális jugoszláv településként működött, miközben a JNA katonai jelenléte egyre fontosabb volt. A jugoszláv hadsereg, a JNA Bihács térségét stratégiai szempontból rendkívül fontosnak tartotta. Grabež magas fekvése miatt a területet katonailag hasznosították. A Grabež-i katonai komplexum és kaszárnya a JNA rendszerének része lett.
A boszniai háború Grabež Bihács fölött helyezkedik el, és a magaslatról jól ellenőrizhető a Bihácsi-medence. A katonai szakemberek már az 1990-es évek háborúja előtt is ismerték a helyet. A magaslat katonai jelentőségét éppen az adta, hogy uralta a város keleti–délkeleti megközelítését. 1992 elején a magaslaton JNA-kaszárnya és katonai felszerelés volt. A háború kitörésekor ez a hely a szerb erők számára rendkívül kedvező tüzérségi és megfigyelési pozíciót jelentett. Innen Bihács és a környező települések ellen is támadásokat lehetett végrehajtani. Egy visszaemlékezés szerint a Bihács elleni első lövedékek egyikét is innen lőtték ki 1992 májusában. A helyzet azért volt különösen veszélyes, mert Grabež közvetlenül fenyegette a bihácsi védelem keleti oldalát. Ha a szerb erők innen tovább tudtak volna nyomulni, veszélybe került volna a város védelme és az ostromgyűrű bezárása. 1992 novemberében a boszniai kormányerők elfoglalták a Grabeški Greben egy fontos részét, ami jelentősen csökkentette a szerb tüzérség lehetőségét arra, hogy közvetlenül lője Bihaćot. A teljes Grabež azonban még nem került a kezükre.
1993-ban a Grabež körüli harcok annyira intenzívek lettek, hogy a helyet „zonom sumraka”, vagyis „a szürkület zónája” néven kezdték emlegetni. A magaslatról a szerb erők a város polgári negyedeit is tűz alatt tarthatták. A döntő fordulat 1994 októberében következett be. A boszniai hadsereg 5. hadteste Grmeč '94 hadműveletének részeként nagy ellentámadást indított. Ennek során elfoglalták a Grabež-fennsíkot és a kaszárnyát is. A források szerint 1994. október 25-én került a kaszárnya a boszniai kormányerők kezére. Ez óriási stratégiai jelentőségű volt. A 5. hadtest nemcsak egy katonai objektumot foglalt el, hanem megszüntette azt a magaslati állást, ahonnan a szerb erők közvetlenül fenyegették Bihaćot. A hadművelet során a boszniai erők több mint 300 km² területet foglaltak vissza, és jelentős mennyiségű fegyvert, aknavetőt, tüzérségi eszközt, járművet és lőszert zsákmányoltak.
Grabež 1995 után lényegében megszűnt önállóan lakott faluként létezni. Már 1991-re is mindössze 7 lakosa maradt, valamennyien szerbek. A háború után Grabež a Bosznia-hercegovinai Föderáció, azon belül az Una-Szana kanton és Bihács város területén maradt, de nem történt újjáépítés. A grabeži katonai komplexum története azonban nem ért véget 1995-ben. A korábbi JNA-infrastruktúra a háború után is katonai szempontból fontos maradt, de már nem a szerb JNA, hanem a boszniai állami katonai rendszer keretében. Grabež hivatalosan továbbra is település, de 2013-ban már egyetlen állandó lakosa sem volt.
Jegyzetek
További információk Bihács város hivatalos oldala
Kategória:Una-Szanai kanton települései