A marosvásárhelyi Természetrajzi Múzeum 1957-ben nyílt meg a Baross Gábor (ma str. Horea) utca 24. szám alatti épületben, mely eredetileg a Székelyföldi Iparmúzeum számára épült az 1890-es években. A Székelyföldi Iparmúzeum közel fél évszázadig állt fenn, a második világháború alatt gyűjteményének nagy része elpusztult, az épületet pedig államosították és bentlakásként használták, majd később természettudományi múzeumként rendezték be. A viszonylag kisméretű épület tíz kiállítótermet foglal magában.

Története

A Székelyföldi Iparmúzeum A céhrendszert megszüntető, szabad ipargyakorlást engedélyező 1872-es törvény kihirdetése után Marosvásárhelyen is számos ipariskolát, tanműhelyt létesítettek. 1874-ben megalakult a Székely Művelődési és Közgazdasági Egylet, amely a vidék gazdasági és földrajzi elszigeteltségének felszámolását tűzte ki céljául, és amely már 1883-ban egy iparművészeti múzeum létrehozását szorgalmazta, hogy munkaeszközöket és mintadarabokat mutassanak be a székely vármegyék iparának fejlesztése céljából. A szervezési munkálatok 1885-ben kezdődtek, és 1886 nyarán már kiállítást nyitottak a Kossuth utcai nyári színkör épületében. 1890-ben kezdték meg egy saját épület építését a Baross Gábor utcában (korábban Hajós köz, ma strada Horea), a tűzoltó-gyakorlótér által átadott telken, és 1893-ra készült el; megnyitóünnepségét július 1–2-án tartották. Tervezője Kiss István, építője Soós Pál volt, a munkálatokat pedig főként közadakozásból finanszírozták. Baross Gábor és Wekerle Sándor hat-hatezer forintot adományoztak.

A földszinti kiállítótermek különböző műipari csoportokat mutattak be (agyag-, fa-, fém-, szövőipar stb), az emeleti csarnokot pedig előadásokra, összejövetelekre használták. A múzeumnak az első években igen sok látogatója volt, a felügyelő bizottság javaslatára pedig a 20. század elején államosították, mivel egy korszerű gyűjtemény fenntartása csak állami kezeléssel volt megvalósítható. A múzeum tanfolyamokat szervezett, vidéki városokban rendezett kiállításokat, azonban az 1910-es évektől pénzhiánnyal küszködött és látogatottsága is csökkent. A román hatalomátvétel után elhanyagolták, gyűjteménye nem bővült. A második világháború végén a gyűjtemény elpusztult, szétszóródott; a néhány megmentett darab a Néprajzi Múzeumba és a kolozsvári Történelmi Múzeumba került.

A Természetrajzi Múzeum A háború után a megüresedett épületbe a közeli 2-es számú (később 4-es) iskola bentlakása, majd az Ipari Líceum bentlakása költözött, és csak 1957-ben költözött ide és nyílt meg a Természetrajzi Múzeum. Kezdetei 1952-re nyúlnak vissza, amikor Kónya István személyében a múzeum biológust alkalmazott. 1965-ben preparátorműhely létesült, ahol az alapkiállításban szereplő darabok készültek. Az alapkiállítás megnyitása Sárkány-Kiss Endre nevéhez köthető.

A 21. század elején a múzeum körülbelül hatvanezer kiállítási darabot birtokolt. 2008-ban Soós Zoltán igazgató az intézmény korszerűsítését javasolta. Első lépésben raktárat és irodahelyiségeket építettek, majd 2017-ben támogatást szereztek a teljes felújításra. A munkálatok 2019 és 2023 között folytak, a felújított épületet és átrendezett kiállítótermeket pedig december 14-én nyitották meg. Az új kiállítási darabok között van egy ötvenezer éves, Közép-Európában egyedinek számító gyapjas orrszarvú-csontváz is. A kilenc állandó kiállításnak és egy időszakos kiállításnak otthont adó termeken kívül egy múzeumpedagógiai helyiséget is létesítettek, az épület kertjében pedig melegházat alakítottak ki.

Leírása Szabadon álló, neoklasszikus stílusú, szimmetrikus homlokzatú épület, amely eredeti formájában maradt fenn a 19. századból. Alaprajza T alakú, a kétszintes, háromtengelyes középső tömböt földszintes szárnyak fogják közre. A középső tömb földszintje rusztikázott felületű, a főbejáratot pedig félköríves ablakok fogják közre. Az emelet három, félköríves ablakát korinthoszi fejezetes pilaszterek határolják, a fríz pedig füzérdíszítést hordoz. A háromszöges timpanont díszítő, Róna József által tervezett szoborcsoport Kiss István szerint a székelyek megtelepedését és államalapítását ábrázolja, középpontjában Attila hun király figurájával. Az Attila két oldalán elhelyezkedő nőalakok Magyarországot és Erdélyt jelképezik, a kompozíció szélein fekvő, szerszámot fogó fiúk pedig az ipar fejlesztésének szükségére utalnak. A földszintes szárnyak fülkéiben a varrást és a szövést jelképező nőalakok szobrai láthatók.

Az épületet országos jelentőségű műemlékként tartják nyilván MS-II-m-A-15510 kód alatt.

Képek

Jegyzetek

Források

Kategória:Románia múzeumai Kategória:Maros megye műemlékei Kategória:Természettudományi múzeumok Kategória:Marosvásárhely építményei Kategória:Neoklasszicista építészet