Az UEFA Financial Fair Play (FFP) szabályzata egy olyan rendszer, melyet azért hoztak létre, hogy megakadályozzák a professzionális futballklubokat abban, hogy többet költsenek, mint amennyit keresnek, ezzel megelőzve a pénzügyi problémákat, amelyek veszélyeztethetik hosszú távú túlélésüket. A szabályrendszer célja az, hogy biztosítsa a fenntartható gazdálkodást és a klubok pénzügyi stabilitását. A FFP bevezetésének egyik motivációja az volt, hogy megakadályozza, hogy külső forrásokból származó pénzügyi befektetések ("dopping") vezessenek a kisebb klubokba, amelyek potenciálisan torzíthatják a versenyképességet a labdarúgásban. A szabályokat 2009 szeptemberében fogadta el az Európai Labdarúgó Szövetségek Uniója (UEFA) pénzügyi ellenőrző testülete. A rendszer különböző korlátozásokat és szankciókat vezet be, amelyeket a kluboknak be kell tartaniuk annak érdekében, hogy részt vehessenek az európai kupasorozatokban, például a Bajnokok Ligájában és az Európa-ligában.

A rendelet szankciókat rendel el azokkal a klubokkal szemben, amelyek az előre meghatározott költségvetési kereteket több szezonon keresztül túllépik. A szabályzat végrehajtása a 2011–2012-es futballszezon kezdetén történt. A legsúlyosabb büntetés az európai versenyek kizárása. További szankciók közé tartozik pénzbírság, pénzdíjak visszatartása és játékos átigazolási tilalom.

Platini kifejtette, hogy a futballklub-tulajdonosok többsége támogatta az intézkedéseket, és egy független testületet hoznak létre annak megítélésére, hogy a klubok megszegték-e a szabályokat. Bár a nagyobb pénzügyi óvatosság iránti szándék kedvező fogadtatásra talált a labdarúgásban, az FFP-t illegálisnak minősítették a belső piac korlátozása, a futballklubok adósságának csökkentése és a status quo védelme miatt. 2015-ben az UEFA bejelentette, hogy az FFP szabályozását "könnyítik". Egy újságcikk állítása szerint ez a lépés számos perre reagál.

Háttér A 2009-es UEFA-felülvizsgálat kimutatta, hogy az európai klubok több mint fele, azaz 655 klub veszteséget szenvedett el az előző évhez képest. Habár néhányan ezen klubok közül a tulajdonosok vagyonának köszönhetően képesek voltak kezelni a jelentős veszteségeket, legalább 20%-ról úgy vélték, hogy valós pénzügyi veszélyben vannak. Ennek okait jól összefoglalja a 2010–2012-es alsóházi jelentés a futball kormányzásáról:

Az angol, olasz és spanyol bajnokság

Premier League A Deloitte jelentése szerint a 20 Premier League-klub teljes adóssága a 2008/2009-es szezon végén 3,3 milliárd font volt.

Az FFP bevezetésekor több Premier League-klubról ismert volt, hogy jóval a bevétele felett költ. Például 2005 és 2010 között a West Ham United 90,2 millió font összesített nettó veszteséget könyvelt el, saját tőkével 13 millió fontot 2010. május 31-én egy újratőkésítést követően. Eközben az Everton, amelynek korábbi menedzsere, David Moyes, már régóta dicséretben részesült a rendkívül szűk átigazolási költségvetés ellenére, továbbra is a Premier League legjobb csapatai között tudta tartani a klubot. 29,7 millió fontos negatív saját tőkéje volt (a csoportszámlákon) 2010. május 31-én, ami 3,1 millió fontos nettó veszteséget jelentett a konszolidált beszámolóban.

Serie A Az olasz Serie A-ban a legtöbb klub nettó veszteséget is jelentett az előző szezonhoz képest: a Milan 69,751 millió euró nettó veszteséget jelentett 2010. december 31-én; a Genova euró nettó veszteséget 2010. december 31-én; a Fiorentina euró nettó veszteséget 2010. december 31-én; a Bologna euró nettó veszteséget 2011. június 30-án; és a Chievo euró nettó veszteséget 2011. június 30-án többek között. Csak néhány olasz klub ért el nettó nyereséget, köztük az Udinese, a Catania, a Napoli ( euró 2011. június 30-án) és a Lazio (2011. június 30-án a csoportszámlán euró).

La Liga Annak ellenére, hogy a legutóbbi jelentés 8%-os növekedést mutatott a La Liga bevételeiben, ami a legmagasabb az európai bajnokságok közül, a többletpénz túlnyomó többsége a két domináns klubhoz, a Real Madridhoz és a Barcelonához került, elsősorban azért, mert képesek voltak külön TV-ügyleteket kötni. 2009 nyarán a Real Madrid világcsúcsot, 80 millió fontot fizetett Cristiano Ronaldo. Mivel a Forbes szerint a világ leggazdagabb klubja, a két másik játékosra, Kakára és Karim Benzemára fordított súlyos kiadások, valamint a hozzájuk kapcsolódó magas fizetések megháromszorozták a Real nettó pénzügyi adósságát 130 millió euróról 326,7 millió euróra 2008. június 30-án, majd 2009. június 30-án 326,7 millió euróról 244,6 millió euróra csökkent, mivel a 2009–2010-es keretbe bekerült játékosok szerződése a 2008–2009-es pénzügyi évbe tartozott. Madrid 2009 augusztusában egy további nagy név, Xabi Alonso szerződtetése a Liverpooltól, így a nettó pénzügyi adósság csak 326,7 millió euróról csökkent 244,6 millió euróra 2010. június 30-án, ami még mindig magasabb, mint az előző nyolc szezonban. A nettó eszköz/saját tőke ugyanakkor 195,9 millió euróról nőtt 219,7 millió euróra.

A francia és a német bajnokság A másik két nagy európai bajnokság, a francia Ligue 1 és a német Bundesliga klubjaira évek óta az FFP szabályaitól eltérő szabályozás vonatkozott.

Ligue 1 Franciaországban a Direction Nationale du Contrôle de Gestion (DNCG) felelős az összes professzionális klub számláinak adminisztrálásáért, felügyeletéért és felügyeletéért, hogy biztosítsa a tulajdonosok pénzügyi körültekintését. A szabályok be nem tartása esetén a szankciók közé tartozik az átigazolási embargó, a játékoskeretek csökkentése, a lefokozás vagy akár a bajnokságból való kizárás. Az alacsonyabb jövedelmek ellenére a francia klubok nem viselik az angol, az olasz és a spanyol bajnokság óriási adósságát. Számos francia klub több éven keresztül kis nyereséget termelt, és a fiatal játékosok fejlesztésére koncentrált a modern akadémiákon, akik aztán eladva nyereséget termelnek. Például a 2009-ig tartó négy évben az egyik vezető klub, a Lille játékoskereskedése meghaladta a 164 eurót. milliós nyereség.

Bundesliga A Bundesliga szabályai minden szezon végén kimondják, hogy a kluboknak a Német Labdarúgó-szövetségtől (DFB) kell engedélyt kérniük a következő évben történő ismételt részvételhez; Csak akkor ad jóváhagyást a DFB, amely hozzáfér minden átutalási dokumentumhoz és számlához, és meggyőződött arról, hogy nem áll fenn a fizetésképtelenség veszélye. A DFB bírság- és pontlevonási rendszert alkalmaz a szabályokat megszegő klubok számára, és a mínuszba kerülők csak akkor vehetnek játékost, ha legalább ugyanannyiért eladtak egy játékost. Ezen túlmenően egyetlen személy sem birtokolhatja a Bundesliga-klubok 49%-ánál többet.

A német bajnokság erős gazdasági kormányzása ellenére még mindig voltak olyan esetek, amikor a klubok nehézségekbe ütköztek. 2004-ben a Borussia Dortmund 118,8 millió eurós (£83 millió) adósságról számolt be. Miután 1997-ben megnyerte az UEFA Bajnokok Ligáját, és számos Bundesliga-címet nyert, a Dortmund szerencsejátékkal küzdött, hogy megőrizze sikerét egy nagyrészt külföldi játékosokból álló drága csoporttal, de kudarcot vallott, és 2006-ban kis híján megúszta a felszámolást. A következő években a klub kiterjedt szerkezetátalakításon ment keresztül, hogy visszatérjen a pénzügyi egészséghez, nagyrészt fiatal, saját nevelésű játékosokkal. 2004-ben a Hertha BSC 24,7 GBP adósságot jelentett milliós, és csak azután folytathatták a Bundesligában, hogy bebizonyították, hogy hosszú lejáratú hitelük van a bankjuknál. A Bayern München mindössze 2,5 millió eurós nettó nyereséget ért el a 2008–2009-es szezonban (csoportszámlák), míg a Schalke 04 nettó 30,4 millió eurós veszteséget szenvedett el a 2009-es pénzügyi évben. A Borussia Dortmund GmbH & Co. KGaA mindössze 2,9 millió eurós nettó veszteséget termelt 2008–2009-ben.

Más ligák További európai bajnokságok közé tartozik a portugál Primeira Liga, a holland Eredivisie és a skót Premier League. Főleg kisebb népességük és gazdaságuk miatt ezek, valamint más ligák, mint például a belga és a skandináv ligák, kevesebb bevételt termelnek, mint a nagyobb nemzetek ligái. Jelenleg nincs olyan klub a Deloitte Top 20 listáján, amely a nagy öt ligán kívül szerepel, bár ezek a ligák otthont adnak számos rendkívül jól működő és sikeres klubnak.

Annak ellenére, hogy a portugál Porto klub bevételének csak a hatodát éri el például a Real Madridhoz képest, rendszeresen bejutnak a Bajnokok Ligájában a legjobb 16 közé, és kétszer Európa-bajnokok voltak – 1986–87-ben és 2003–2004-ben. A Porto kihasználja a harmadik felek ügyleteit és rendkívül hatékony felderítő hálózatot működtet, különösen Dél-Amerikában, hogy ígéretes fiatal játékosokat vásároljon, akik a közeljövőben fejlődhetnek és az első csapatban játszhatnak, mielőtt végül nagy haszonnal eladják őket. 2004 óta a Porto 190 millió euróval fedezi jelentős működési veszteségeit a játékoseladásokból származó nettó nyereséggel.

A holland labdarúgás három fő klubja, az Ajax, a PSV és a Feyenoord, mindegyike legalább egyszer Európa-bajnok volt. Azonban az elmúlt években más klubok, mint például az FC Twente megjelenése, megkérdőjelezte dominanciájukat, így már nem számíthatnak automatikusan a Bajnokok Ligája részvételre és a vele járó jelentős bevételre. A globális recesszió, hasonlóan más országokhoz, jelentős mértékben csökkentette a szponzorációkat és a televíziós bevételeket, aminek eredményeként az Eredivisie 64 millió eurós nyereséget ért el 2007–2008-ban, majd 90 millió eurós veszteséget 2009–2010 között. A PSV 17,5 millió eurós veszteséget könyvelt el, mivel az éves bevételük 40%-kal csökkent 85 millióról 50 millióra. A legnagyobb rivális, az Ajax, a holland klubok közül az egyetlen, amely tőzsdén jegyzett. Ők is 22,8 millió euró veszteséget könyveltek el. Miután 11 egymást követő évig részt vettek a Bajnokok Ligája kvalifikációiban, és 2005-ben az elődöntőig jutottak, a PSV rendszeres nyeresége veszteségbe fordult, és kénytelenek voltak értékesíteni kulcsfontosságú játékosokat, például Heurelho Gomest (Tottenham Hotspur), Mark van Bommelt (Barcelona), Park Ji-sungot (Manchester United), Johann Vogel (Milan), Alex (Chelsea) és Jan Vennegoor of Hesselink (Celtic). A klubok csak a jóval alacsonyabb bevétellel rendelkező UEFA Európa Ligára számíthatnak, kevesebb mint 4 millió euróval 2010-ben. A PSV kénytelen volt 10 millió eurós kölcsönt felvenni a Phillips elektronikai vállalattól, majd 2012 áprilisában eladni a területi és képzőkomplexumot a helyi önkormányzatnak 49 millió euróért, visszabérelve azt 2,3 millió euró éves díjért. Egy vezető tanácstag szerint ez a lépés a "nagy pénz idiotizmusa" és a milliomosok, valamint a futballügynökök közötti játék miatt vált szükségessé.

Felismerve klubjai társadalmi és kulturális jelentőségét, a holland hatóságok 2006 és 2011 között több mint 300 millió eurót fektettek be a labdarúgásba. Ezek a befektetések főként közvetett támogatások és kölcsönök formájában érték el különböző klubokat, mint például az FC Utrecht, az FC Groningen, az FC Twente, a Vitesse és az ADO Den Haag. Fontos megjegyezni, hogy az ilyen típusú támogatások ütköztek az uniós szabályokkal.

A pénzügyi fair play-jel kapcsolatos kérdések

Tőkeáttételes kivásárlás Aggodalomra ad okot az is, hogy egyes klubokat súlyos adósság terhel, mivel az új tulajdonosok jelentős kölcsönt vettek fel a klub megszerzéséhez, majd a jövőbeni bevételeiket a kamatok kifizetésére fordítják. Ezt a gyakorlatot tőkeáttételes kivásárlásnak (LBO) nevezik.