Sulyok Katalin (született: Darvas Katalin; Miskolc, 1937. december 18. – Budapest, 1993. november 16.Könyvégetés és ellentüntetés a Liszt Ferenc téren (fotó) Nemzeti Archívum) magyar író, újságíró. 1971-től két évtizedig a Nők Lapja munkatársa, majd főmunkatársa. 1982-ben Rózsa Ferenc-díjat kapott.
Élete Öt-hat faluban, városban éltek a szülei, legtöbbet Tállyán, ott járt általános iskolába, erről az időről voltak emlékei. Apja Darvas József foglalkozása gazdálkodó, földműves, anyja Nagy Mária, háztartásbeli. Középiskolába a miskolci Vámos Ilonka Általános Leánygimnáziumba járt, ott szerzett érettségi bizonyítványt. Életének egyik nehéz korszaka volt, mert a várostól hatvan kilométerre laktak, naponta járt be vonattal, „négy éven át fél négykor keltem a vonathoz, és este félhétre értem haza”, emlékezett.
1957-ben jelentkezett az ELTÉ-re, de a sikeres felvételi ellenére sem vették fel. Sulyok Katalin apjával azonos nevű Darvas József politikus, miniszter, író megüzente neki, hogy soha többet ne próbálkozzon tanulással, és ne akarjon író lenni. A felvételi bizottság egyik tanára, Szabad György (a későbbi országgyűlési elnök) hiába harcolt érte, mert hatalmas erők mozdultak meg ellene, ill. ellenük.
Egészségügyi iskolában csecsemő- és gyermekgondozói képesítő oklevelet szerzett, első munkahelye a szerencsi cukorgyár bölcsődéje, majd a sajószentpéteri járási szülőotthon, ezt követően Budapesten, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház szülészetén dolgozott. Nehéz évek voltak ezek is: három műszakban, különösen az éjszakák, amikor egyetlen gondozóra bíztak 25-30 újszülöttet, a kőbányai Gizella-nővérszálláson pedig hat-nyolc társával egy szobában soha nem pihente ki magát.
Később keramikus-művészeknél festett sorozatgyártásra készülő csészéket, dísztárgyakat, férjével takarítást vállalt műanyaggyártó kisiparosoknál. KMK-s, azaz közveszélyes munkakerülőnek számított.
1963-ban összeházasodott Siklós Lászlóval, tíz éven keresztül egyik albérletből a másikba költöztek, főzni, mosni, tisztálkodni szinte sehol nem lehetett, az illemhely az udvar végében. Hiába adtak be kérelmet tanácsi lakásra, a kiutaláshoz fizikai munkás státusz, két gyerek jelentett volna előnyt.
1972-ben Buda-környéki faluban részletre vásároltak egy romos parasztházat, a kertből minta-veteményest, az udvarból arborétumot alkottak. Bio-gazdálkodásuk tapasztalatait játékosan megírták „Vetéstől a tálalásig” c. könyvükben, a negyvenötezer példány hetek alatt elfogyott.
Indulása és sikere Gyerekkorától írt, amire nehéz sorsú apjától kapott késztetést, aki megküzdött azért, hogy az elemi iskola után parasztgyerekként felvegyék internátusba, hogy tanító lehessen. Még Darvas Katalin néven, kisiskolás korától küldözgette írásait, novelláit az ifjúsági rádióba, négy alkalommal részt vett Budapesten rendezett „szellemi öttusa” versenyen, ezek az oklevelek önbizalmat adtak neki. Amikor már a fővárosban dolgozott, vitte-hordta írásait a szerkesztőségekbe. 1963-ban Bujdosó Szerén c. kisregényével részt vett az Új Írás jeligés kisregénypályázatán, ami eredményhirdetés nélkül kudarcba fulladt.
1968. március 2-án az Élet és Irodalomba leadott, és azonnal közölt irodalmi riportja „Káplán 1968” címmel jelent meg. Írása egy pap felszenteléséről szólt konkrét helyszínnel, szereplőkkel. Írója nem ismerte a napi diplomáciát, hogy az ötvenhatos forradalom után nehéz helyzetbe hozta magát és az országot a Kádár-rendszer. Titokban folyt az alattomos vallásüldözés. Ez az írás jól jött a nyugati országok előtt, s főként a Vatikánnal való kapcsolatnak: most például tíz fiatalt szenteltek föl az egri székesegyházban. Sulyok Katalinnak soha senki nem mondta meg, mire használták föl a cikkét. És ő se mondta meg, hogy az öccse felszenteléséről tudósított.
Ezután megnyíltak előtte a szerkesztőségek, szerződést kapott, lehozták az írásait. 1971-től két évtizedig a Nők Lapja munkatársa, majd főmunkatársa, a hetenként egymillió példányban megjelenő lap – ahol minden műfajban publikált – rangot és elismertséget szerzett. 1982-ben Rózsa Ferenc-díjat kapott.
Riportjait siker és gyanakvás kísérte: cikkei után százával kapott leveleket asszonyoktól, az ő nyomorúságukat is írja meg. Falusi, tanyasi lányok és fiúk írtak a párválasztás gondjairól, és az újságíró felvette a kesztyűt, elutazott, meghívta presszóba őket, személyes élményeiből állította össze több sikeres riportkönyvét. A pártközpont jelentést kért a levelekről, könyveit ízekre szedték: szabad-e kisemberek életéről írni? Szabad-e a szocializmusban lelkesítő tanulságok levonása nélkül közreadni?
Több évtized alatt munkanaplója szerint 1333 különböző műfajú cikket publikált. Az Élet és Irodalomban 32 irodalmi riportja, különböző műfajú cikke jelent meg.
A rendszerváltás küszöbén A Kapu c. folyóirat 1989 februári számában megjelent férje cikke „A 301-es parcella” címmel, amely súlyos vádnak bizonyult a párt ellen, és nem biztatott forradalommal, utolsó mondata: „Következmények nélküli nép vagyunk.”
A házaspárra nézve viszont azonnal lett következménye, másnap vidéki házuknál munkásőrök szálltak ki autóból, szitkozódtak, köpdöstek, fenyegettek.
Sulyokot a munkahelyén telefonon fenyegették, hogy kinyírják őket.
Pár nap múlva a Nők Lapja héttagú testülete beidézte az újságírónőt, két férfikollégája megvádolta, hogy rémhíreket terjeszt a lap rossz légköréről, és régebben az újságíró-iskolán egy tanítványát pellengére állította, azt állítva, hogy az buzi. Megfenyegették, ha nem bizonyítja be ártatlanságát, úgy bíróságra viszik az ügyét, egyébként az ilyen kollégának semmi helye a pályán.
Az újságírónőt hamarosan kitették állásából.
1990 nyarán forrtak az indulatok az irodalom körül a könyvkiadás és a könyvkereskedelem átalakulása miatt. Írók lázadtak, harc dúlt a pártállam lebontásáért. Sulyok és Siklós hetek alatt kiszorult a jövőből, a piacot elárasztotta a giccs, a kalózkiadás, az új kiadók pénzért akarták kiadni kézirataikat. Tiltakozásul előre bejelentve, engedélyezve, saját megjelent könyveiket égették el a Liszt Ferenc téri Ady szobor előtt, amit az Írók könyvesboltjának alkalmazottai félreértésből lelocsoltak.
Már nem volt érvényes Weöres Sándor intelme: „Égesd el könyveid, a bölcsesség legyél te magad” / Tíz lépcső/, a bölcsesség hiányzott.
A csernobili katasztrófa napjaiban a kertjükben tartózkodott fürdőruhában és festett. Attól kezdve betegeskedett. 1993. november 17-én halt meg, abban az évben dohányzásellenes nap volt „Ne gyújts rá” jelszóval. A tüdőrák elleni küzdelemhez férje alapítványt hozott létre, ami kudarcba fulladt.
Önálló kötetei Indul a mezőny, riportok, tanulmányok Móra Könyvkiadó, 1973 Nőnek születtem, esszé, dokumentumokkal Szépirodalmi Könyvkiadó, 1973 Úgy szeretnék férjhez menni, riportok, tanulmányok, fiatal lányok, nők párkeresése, Móra Kiadó, 1977 Hogyan készül? népszerűsítő, kedvcsináló írások gyerekeknek Móra Kiadó, 1977Hogyan készül? Magyar Nemzeti Digitális Archívum Egy ország gyesen, gyermekgondozáson otthon lévő nők, családok élete, országos körkép, riportokkal, Móra Kiadó, 1979 Úgy szeretnék megnősülni, riportok, tanulmányok fiatal férfiak párkeresése, Móra Kiadó, 1981 Feleselő generációk, Szépirodalmi Kiadó, 1983 Vetéstől a tálalásig, kertészkedők kézikönyve, játékosan, Siklós Lászlóval közösen, Mezőgazdasági Kiadó, 1988 Lajos atya tanácsai, gyógyító zöldségkúrák, természetgyógyászat, Siklós László szerkesztésében 1995, HungaLibri, HungaPrint, Budaprint, kb. nyolc-tíz kiadás, és ismeretlen kiadók kalózkiadásai. Elsüllyedt b-irodalom, posztumusz, Kráter 2008, Siklós Lászlóval közösen. Több kiadatlan kézirata, köztük első regénye a Pest vármegyei levéltárban. Írószemmel antológia, Kossuth Kiadó A munkahely légköre, irodalmi riport, 1970 Mellékesen dolgozunk, esszé-riport, 1971 Ön mennyit /nem/ ad haza? 1973 Távolságok, helyben, 1975 Messzi lát a falu szeme, interjúk. 1976 Gyermekgondozási segélyen, 1977 Kerékpáron, buszon, vonaton /ingázók/ 1978 Nagyvárosban idegenként, 1979 Összehúzott nadrágszíjjal, /szegényekről/ 1981 Nem piszkos a kezük, 1983 Éjszakás nővérek, 1984 Védőnők, riport, Hogyan kell harangot önteni? – antológiában Évikének kockás kabátot vettünk, Kisdobosok évkönyve, Móra Kiadó, 1981 Az én apukám olvasztár, Kisdobosok évkönyve, 1976 Women and Leisure, esszé, New Hungarian Quarterly, 1975 ősz, 59. „Tízezer nap magyar valóság” Siklós L.-val közösen, Kósa Ferenc 80. 2018, MMA. kiadása
Cikkek, tanulmányok, recenziók név nélkül: Egy kívülálló a papi hivatásról, Új Ember, 1973 május 20 Berkovits György: Két riporter bemutatkozik Valóság, 1973 Mátyás István: Gondolatok a Kozmosz-könyvekről, Életünk, 1973 Máriássy Judit: A valóság makadámútjai, Élet és Irodalom, 1973/27 Lázár István: Járt és járatlan utakon, Új Írás, 1974 Tüskés Tibor: Egy ország gyesen, Forrás, 1979 Körmendy Zsuzsanna: Egy ország gyesen, Magyar Nemzet, 1979. dec. 21. Zöldi László : Felhígulás vagy feltöltődés, ÉS, 1978. június 3, H. Walachi Anna: Gyermeknevelő társadalom, Élet és Irodalom, 1980/6 Ungvári Tamás: Palota és Kunyhó, látlelet egy közérzetről Élet és Irodalom, 1985. aug. 23. Bálint B. András: Így élünk Pannóniában, Magyar Hírlap, 1984 jan. 28. Kemény István: Feleselő generációk, Magyar Sajtó, 1984. január B. Juhász Erzsébet: Családi tűzfészek, Élet és Irodalom, 1984. július 13. Eszéki Erzsébet Írószemmel-szemle, Magyar Nemzet, 1985. május 31. M.G.P. /Molnár Gál Péter/: Fiatalnak lenni, Indul a mezőny, Világ Ifjúsága, 73/6 Vámos Mária: Körkép, írószemmel, ÉS, 1972. június 17. Zöldi László: A család könyvtárából, Pártában, Magyar Ifjúság, 77/20
Megjegyzések
Jegyzetek
Források Ki kicsoda a hírközlésben, Babits Kiadó, A századvég magyarsága, 1994 Új Magyar Irodalmi lexikon, Akadémiai kiadó, szerk. Péter László Sulyok Katalin archívum. Gondozza Siklós László. Sulyok Katalin Kortárs Magyar Írók 1945–1997 Alkotói adatlapja Moly.hu Sulyok Katalin művei II. Rákóczi Ferenc Könyvtár OPAC Sulyok Katalin esete Csernobillal Siklós László weboldala, 2018. január 30.
Kategória:Magyar írók Kategória:A Nők Lapja vezetői, újságírói Kategória:Magyar nők Kategória:Miskolciak Kategória:Budapestiek Kategória:1937-ben született személyek Kategória:1993-ban elhunyt személyek Kategória:Rózsa Ferenc-díjasok