Veriko (Vera) Ivlianovna Andzsaparidze () (Kutaiszi, 1897. szeptember 23., a régi ortodox naptár szerint: október 6. – Tbiliszi, 1987. január 31.) szovjet, grúz színésznő, rendező, főiskolai tanár. A szovjet és a grúz színház- és filmművészet jelentős alakja volt.
Pályafutása 1916–1917-ben a moszkvai Ajdarov drámastúdióban, 1918–1921 között Tbilisziben az Alexandre Dzsabadari stúdióban tanult. 1920-tól a tbiliszi Sota Rusztaveli Állami Színház színésznője volt, 1927-től pedig a kutaiszi majd 1928-tól tbiliszibe átköltöző Mardzsanisvili Színházhoz szerződött. Később a színház művészeti vezetője lett. A Sota Rusztaveli Színház- és Filmművészti Főiskolán tanított is.
Andzsaparidze filmes debütálása Vlagyimir Barszkij A múlt rémei (1925) című filmjében volt. Ezt követően mellékszerepeket játszott Jurij Zseljabuzsszkij Dina Dza-Dzu (1926) és Nikoloz Sengelaja Huszonhat komisszárjában (1932). 1929-ben szerepelt Mihail Csiaureli Saba című, alkoholizmusról szóló erkölcsi meséjében. Hamarosan egyedülálló státuszt szerzett a grúz filmművészet egyik vezető női színésznőjeként, akit minden szovjet politikai vezető tiszteletben tartott, Sztálintól Gorbacsovig. Feltűnt még Ruszudanként, Csiaureli: Georgi Zaakadze című eposzában (1942–1946), Nino kolhozigazgatót alakította Nikoloz Szanisvili Boldog találkozás című vígjátékában (1949), valamint szerepelt Siko Dolidze, Találkozás a múlttal című népszerű vidéki drámájában (1966). Tengiz Abuladze filmrendező, Veriko Andzsaparidzére egy kisebb, de fontos (A vándor) szerepét osztotta a totalitáriusellenes Vezeklés című testamentumában (1984).
Elismerései, kitüntetései Veriko Andzsaparidze a művészethez való hozzájárulásával számos rangos díjat és elismerést kapott. 1943-ban, 1946-ban és 1952-ben Sztálin-díjat kapott, bizonyítva ezzel a területen kifejtett következetes kiválóságát. 1950-ben elnyerte a Szovjetunió népművésze címet, ami a szovjet és a grúz színházra gyakorolt jelentős hatását tükrözi.
Magánélete Mihail Csiaureli filmrendező felesége és Szofiko Csiaureli színésznő édesanyja volt.
Emlékezete Tiszteletére Grúziában művészeti díjat neveztek el róla, amelyet leánya Szofiko Csiaureli is 1996-ban megkapott.
Veriko Andzsaparidze a Mtatsminda Pantheonban van eltemetve.
Válogatott filmográfia Saba (1929) Maro Giorgi Saakadze (1942) Rusudan Keto és Kote (1948) hercegnő Berlin bukása (1950) a megölt német katona, Hans anyja A szultán fogságában (1958) Rodami Félbeszakadt dal (1960) Mariami Ne búsulj! (1969) Kalantadze édesanyja Goya (1971) Goya anyja Vezeklés (1984) vándor, aki a templomot keresi A szurámi vár legendája (1985) jósnő
Hivatkozások
Fordítás
További információk
Veriko Anjaparidze on Georgian National Filmography
Kategória:A Szovjetunió Kommunista Pártja tagjai Kategória:1987-ben elhunyt személyek Kategória:1897-ben született személyek Kategória:Grúz színészek Kategória:Grúz nők Kategória:Kutaisziek