Nikola Šop (Jajca, 1904. augusztus 19. – Zágráb, 1982. január 2.) jugoszláv költő. Jajcán született boszniai horvát családban. 1931-ben szerzett diplomát a Belgrádi Egyetem filozófiai karán, összehasonlító irodalom szakon. 1970-ben életművéért Vladimir Nazor-díjat kapott.
Művészete Munkássága elsősorban a magányos belső teret, a „fényes magány” megszentelt körét világítja meg, amelyben elképzelt költői világát éli meg, jobban, mint magát a vallásosságot, amely verseiből spontán módon természetes lelki- és tudatállapotként sugárzik. Šop modern keresztény, aki emberségével legyőzi a dogmákat.
Olyan vallásos költészetet alkotott, amelyben Jézus Krisztust egy hétköznapi, átlagos emberként mutatja be, aki az isteni és az emberi természet közé szorult, aki a világban bolyong és csodálja környezetét, ugyanakkor megbotránkoztatja a környező gonoszság és romlottság.Luka Perković, Frano Alfirević, Vladislav Kušan, Izabrana djela. Pet stoljeća hrvatske književnosti., Zagreb: Matica hrvatska., 1969, 114. o. A Megváltót egy vele egyenrangú baráthoz hasonlítja, aki megosztja vele a jót és a rosszat. Teljes emberként mutatja be, aki lemond az isteni hatalomról, hogy saját alázatával és kedvességével meglágyítsa és megnemesítse az emberi szíveket.
Janus Pannonius fordítójaJanus Pannonius – Válogatott bibliográfia Magyar Elektronikus Könyvtár és egy Horatiusról szóló könyv szerzője.
Az 1950-es és 1960-as években az űrrepülések és az űr ember általi meghódítása vált költészetének tárgyává.
Művei Pjesme siromašnog sina (1926) Isus i moja sjena (1934) Od ranih do kasnih pijetlova (1939) Za kasnim stolom (1943) Tajanstvena prela (1943) Kućice u svemiru (1957) Astralije (1961)
Jegyzetek
Fordítás
Források Nikola Šop Hrvatska Enciklopedija
Kategória:1904-ben született személyek Kategória:1982-ben elhunyt személyek Kategória:Horvát költők, írók Kategória:Boszniai horvátok